Mi történik a szíveddel, ha jógázol?
Nos, a rendszeres ászana-gyakorlók tudják, hogy általában csak az állóképességgel és izomerővel egyáltalán nem rendelkező embereknek szokott felszaladni a pulzusuk egy dinamikusabb ászana-gyakorlás, mondjuk egy Ashtanga közben. De aki már hozzászokott, az képes még a nehezebb ászanák közben is megőrizni a lassú, egyenletes uddzsájí légzést asz orron keresztül, és ezzel együtt a pulzusát is viszonylag alacsonyan (maximum a zsírégető tartományban) tudja tartani.
A jógapózok végzése közben arra törekszünk, hogy minél ellazultabbak legyünk, vagyis hogy minél kevesebb izmot feszítsünk meg. Ilyen értelemben véve tehát megkönnyítjük a szív dolgát, bár az kétségtelen, hogy egyes pózok, például a fordított testhelyzetek vagy az erőteljes csavarások azárt hatással vannak az erekre és a vérkeringésre. A csavaró vagy kulcsoló pózok közben is létrejön a Vena cava inferior elszorítása, illetve a fordított pózoknál az agyi erekben némiképpen megnövekszik a vérnyomás. Ettől eltekintve azt lehet mondani, hogy a jóga-ászanák végzése nem fogja számottetvően fejleszteni a szív pulzustérfogatát és kardió-állóképességét. Ugyanakkor a szív falai nem vastagszanak meg, és a vérnyomás sem emelkedik meg a helyesen végzett gyakorlás közben.
A jóga legnagyobb előnye, ami a szív-és érrendszer egészségét illeti, pontosan a stresszoldás, az ellazulás, a belső feszültségek elengedése. Mint tudjuk, a szívbetegségek kialakulásában jelentős szerepet játszanak a pszichoszomatikus okok, vagyis a képtelenség a stressz megfelelő kezelésére és kivezetésére, a túlzottan feszült állapot, szorongások stb. Ezek oldásában hatékony eszköz lehet a jóga, pránájámával és meditációval kiegészítve.
A pránájáma esetében a magas vérnyomású embereknek nem szokták javasolni a hosszú légzésvisszatartások gyakorlását, de ha normalizálódik a vérnyomás, akkor ők is elkezdhetik a kumbhakákat. A jóga alapvetése azonban az, hogy a kumbhakákat is a pulzus csökkentése érdekében alkalmazzák, ami teljesen eltér egy hétköznapi ember légzésvisszatartásától. Amikor megtöltjük a tüdőnket, és erőlködve igyekszünk minél tovább tartani a levegőt, akkor a vérnyomás felmehet, és a szívet is stressznek tesszük ki. A pránájáma hatása ennek éppen az ellenkezője lesz.
Egy utolsó megjegyzést érdemes azonban hozzáfűzni a témához: van egy kaukktojás, mely pontosan ellentétesen viselkedik a fent leírt folyamatokkal, ez pedig a Bikram-jóga. A 40-42 fokos teremben eleve nagyobb munkára késztetjük a szívet, mivel folyamatosan hűtenie kell a testet a túlhevülés ellen. Az erőteljes izzadás plusz munkával jár a szív részéről, és nem csoda, ha a pulzus és a vérnyomás is felszökik, ha ilyen melegben fizikai terhelésnek tesszük ki magunkat. Nem véletlen, hogy a szauna használatánál is óvatosságra intik a szív- és érrendszeri betegeket. De a Bikram-jógában még rátesznek egy lapáttal a szív terhelésére, mégpedig azáltal, hogy a pózokban minden izmot igyekszenek totálisan megfeszíteni. Bár elvileg lélegezni kellene közben, de még ha valaki nem is tartja vissza a levegőt, az ilyen intenzív izomfeszítés gyakorlatilag blokkolja a rendes vérkeringést.
Bikram ezt büszkén “dugattyú-effektusnak” nevezte el, és valami homályos utalást tett a méregtelenítő hatására. A valóságban viszont mi történik? A gyakorló felveszi a pózt, minden izmát megfeszíti (ahelyett, hogy ellazítaná), és kipréseli belőlük a vért. Egy perc múlva kijön a pózból, és ellazítja az izmokat, megindul a vérkeringés. Utána még egyszer megismétli mindezt. Az ilyen gyakorlás alakformáló, és akár izom-hipertrofizáló hatása is látványos, azonban szívpanaszokra hajlamos embereknek nem ajánlanám. Ilyenkor ugyanis szinte az erőemelőkéhez hasonló terhelés éri a szívet, és nem lepődnék meg, ha pár évnyi Bikram-jóga gyakorlás és feszítgetés szintén a szív falának megvastagodásával és elrugalmatlanodásával járna.
Ha ehhez még hozzávesszük a rossz diétát (például Bikram egyik kedvencét, a baconos hot-dogot), akkor már kész is a szívinfarktus előszobája. A lényeg annyi, hogy ha valaki szívbeteg, akkor lehetőleg ne 42 fokban jógázzon, és ne feszítgesse közben az izmait, hanem lazuljon el.
Írta: Gauranga Das