Az internet hullámain időről időre olyan megalapozatlan hírek bukkannak fel, amelyek könnyedén megzavarhatják az ott szörfözők lelki nyugalmát. Nevezetesen azokra a cikkekre gondolok, melyek a 13. csillagkép létezésének a kérdését vetik fel, vagy az állatövi jegyek eltolódását tárgyalják az „eredeti” pozíciójukhoz képest. Ebben a témában szeretnék most mentőkötelet nyújtani, hogy az ilyen és ehhez hasonló cikkek hullámverései ne sodorhassák el az asztrológia területén navigálók elméjének nyugalmát. Rafael Csaba asztrológus írása.
Csillagkép és csillagjegy
Az első fontos dolog az asztrológia alapfogalmainak témakörében a csillagjegy és a csillagkép közti különbség meghatározása.
A csillagképek valós, szemmel látható fényforrásai az éjszakai égboltunknak. A nappályán, azaz az ekliptikán 14 található belőlük, amelyek mindegyike eltérő területet foglal el ezen belül. A Kossal kezdődő és a Halakkal végződő 12 csillagképet már jól ismerjük. Ám a Nap az éves útja alatt érinti még a Kígyótartó és a vele szemben elhelyezkedő Orion csillagképeket is. Így tehát a Nap nem 12, és nem is 13, hanem 14 csillagképet érint az éves útja során.
Az asztrológia azonban nem csillagképekkel, hanem csillagjegyekkel dolgozik.
A csillagképek mitológiai jelentőségét, s azok archetipikus üzenetét a tudattalan számára az asztrozófia hivatott közvetíteni: itt minden egyes csillagképnek jelentősége van, sőt a csillagbölcselet irányelveiben is különbözik az asztrológiától. Az asztrológia módszertana nem foglalkozik csillagképekkel, pusztán azok elnevezéseit örökölték meg a csillagjegyek. Utóbbiak egy virtuális rendszer alapját képezik, amelyek nem köthetők fizikai jelenségekhez, mint például egy csillag. A csillagjegyek fizikai szemmel nem látható viszonyítási pontok, melyek az anyagi világ tendenciáit modellezik. (Erre később még visszatérünk.) Mindegyikük 30-30 fokot foglal el a Nap éves pályáján, határukat pedig nem fizikai jelenségek alkotják, hanem egyszerűen 30 fokonként következnek egymás után az ekliptikán.
Itt rögtön két kérdést szükséges tisztázni:
Ha nincs fizikai jelenséghez köthető határa a csillagképeknek, akkor miért az eget kémleli az asztrológus amikor horoszkópot készít, és egyáltalán, miért csillagképekről nevezték el a csillagjegyeket? Mielőtt ezeket a kérdéseket megválaszolnánk, tisztáznunk kell a csillagjegyek felépítését, illetve azt a megfogalmazást, miszerint „az anyagi világ tendenciáit modellezik.”
Azon archaikus kultúrák alapvető paradigmája, ahonnan az asztrológia módszertana származik eredendően spirituális, tehát létezésünk alapjának a transzcendenst tartja, amiből minden formajelenség kibomlott és megnyilvánult.
Mind a keleti, mind a nyugati ontológiai bölcselet az őselemeket tekinti az anyagi világ energetikai[1] és fizikai alkotó vázának.
Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego — e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat. /Bhagavad-gítá 7.4./
A Bhagavad-gítá, a hindu filozófiák összefoglalója a 4+1 őselemen kívül még további 3 tudati elemet is ide sorol, mint az anyagi világ (prakriti) alkotóelemét. Bár ez a momentum is rendkívül fontos az asztrológia témáján belül, erre most nem térünk ki. Az őselemek – a Tűz, Víz, Levegő és Föld – lelki, tudati tartalmakat fejeznek ki, illetve ezek keveredése hozta létre a fizikai elemeket, tehát az 5 érzékszervvel érzékelhető durvafizikai világot. Az asztrológia, a transzcendensből való anyagi elemek kibomlását analógiákon[2] keresztül rendszerezi. Tehát például a tűz elem megnyilvánulása hozza létre lelki szinten az akaraterőt, a lobbanékonyságot és a hevességet, fizikai szinten pedig a csípős, maró anyagokat.
A védikus bölcselet – épp úgy, mint a nyugati hermetikus világkép-, ezen kívül meghatároz még 3 tendenciát, 3 minőséget, amely az anyagi energia (prakriti) állapotáért felelős. Ez a teremtő, a megtartó és a lebontó minőség[3]. Az anyagi világban minden, ami létrejön, fennmarad egy ideig, majd lebomlik és átalakul. Gondolhatunk itt akár egy használati tárgyra, vagy egy párkapcsolatra, munkahelyre is.
A 4 őselem és a 3 minőség „keveredése” hozza létre a csillagjegyeket, amelyek, mint láthatjuk az anyagi világ lelki és fizikai állapotát határozzák meg.
Például a Kos jegye nem más, mint a tűz elem és a teremtő minőség „találkozása”. Így jön létre az új energia, a kezdeményezés, a harc, a megszületés, stb; fizikai szinten pedig a vér, az izom és a TAVASZ.
Láthatjuk, hogy szó sincs itt csillagokról vagy csillagképekről. Egy virtuális rendszerrel állunk szemben, mely az anyagi világunk lelki és fizikai tendenciáit modellezi analógiákon keresztül. Mivel a csillagjegyek egy látszólagos rendszert képeznek, nincs közük a csillagokhoz. Hogy mégis az „égre nézünk”, amikor a csillagjegyekről van szó, az annak köszönhető, hogy a csillagjegyek koordinátáit a mindenkori tavaszponttól számítjuk. A mindenkori tavaszpont helyzete határozza meg a Kos csillagjegy 0 fokát, azt a pontot, ahonnan a csillagjegyek rendszerét számolnunk kell.
A csillagjegyek rendszerét analógiában egy meghatározó égi eseménynek feleltetjük meg. A Kos csillagjegy analógiái a kezdet, az elindulás, az energiák kiáradása, ezért a 4 meghatározó égi pontunk[4] közül a tavaszpontnak feleltetjük meg. Így a Kos minőség kezdete mindig egybeesik a mindenkori tavaszpontéval.
Mikor kb. 2500 évvel ezelőtt Babilonban felállították az anyagi világ modelljéül szolgáló virtuális rendszert, s annak megfeleltetését az aktuális tavaszpontra, a Kos csillagkép legfényesebb alfa csillaga egybeesett a tavaszponttal, így azt a jegyet a Kos csillagképről nevezték el.[5] Tehát a jegyek elnevezése megörökölte a csillagképek neveit. Mivel a zodiákus kezdetét a mindenkori tavaszponttól kell számolnunk, így annak hátráló – precessziós – mozgása nincs hatással az asztrológia módszerére, sőt, ha megértettük a fentieket, láthatjuk, hogy pont a mindenkori tavaszpont lesz a fontos az asztrológiának, mint a virtuális rendszer egy kiinduló pontja.
Láthatjuk, hogy ebben a megvilágításban az asztrológia túllép a „jóslás, kuruzslás” szerepkörén. Sőt, így már talán azt is megérthetjük, hogy anno miért a papság, a bráhmanák egy szűk csoportja mondhatta el magáról, hogy a csillagok tudományának ismerője.
(Ma már sajnos bárki asztrológusnak nevezheti magát, aki rendelkezik egy erre szolgáló szoftverrel, épp úgy, hogyan anno a vásári asztrológusok mímelték az asztrológiát.)
Az asztrológia anyagi világunk lelki és fizikai felépítésének az ismeretét jelenti, amit az égi jelenségek segítségével – tavaszpont, téli napforduló, stb. – képesek vagyunk földi tendenciákra vonatkoztatni analógiák segítségével. Ez a valódi asztrológia, aminek a módszertana pontosan számol azokkal a jelenségekkel, melyeket időről-időre megpróbálnak újként bemutatni, mint jelenlegi felfedezéseket.
(Borítókép: Филипп Алеев fotója a Pexels oldaláról)