A jóga lelki folyamatai…
A jóga hosszútávú gyakorlása során az ember természetes módon érdeklődni kezd annak mélyebb, lelki folyamatai iránt, és bizony a szentírásokat tanulmányozva rájöhetünk, hogy az sokkal komolyabb dolog, mint pusztán az ászanák gyakorlása. Patanydzsali a Jóga-szútrában meghatározza a jama és nijama elveket, melyek a lemondások és az erények követésére vonatkoznak.
A jama elvek az ahimszá, azaz erőszakmentesség, a szatja, vagyis igazmondás, az asztéja, a lopás tilalma, a brahmacsárja, azaz szexuális önmegtartóztatás és az aparigraha, a birtoklástól való mentesség. Úgy gondolom, ha az aparigrahával kezdünk, könnyen legyőzhetjük a többi hibánkat is, és ráadásul ez lehet a legkönnyebb, bármilyen furán hangzik is ez manapság. Én egyelőre ezt úgy próbálom megvalósítani, hogy minél többször mondok nemet a fölösleges dolgok megvásárlására, az anyagi javak felhalmozására. Természetesen így abba a csapdába eshetek – és esek is sajnos, hogy amim van, ahhoz meg túlzottan ragaszkodom, de azért dolgozom az ügyön. Az erőszakmentesség első lépése a vegetarianizmus, de persze ez nagyon fontos embertársainkkal és magunkkal szemben is. Ezen a téren is vannak nehézségeim, könnyen felkapom a vizet, és ezt most úgy próbálom legyűrni, hogy igyekszem mindig bocsánatot kérni ilyen esetekben. Messze nem tökéletes megoldás, de kezdő lépésnek talán elég. A hazugság tilalma is meglepően nehéz helyzetbe állítja az embert, érdemes csak egy-két napig figyelni, hányszor füllentünk az életben, akár úgy, hogy bele sem gondolunk, ha igazat mondanánk, akkor sem történne semmi, sőt… Az asztéja és a brahmacsárja szerintem elég egyszerű elvek, abból a szempontból, hogy nincsenek árnyalataik: vagy betartja őket az ember, vagy nem. Persze vitatkozhatnánk, hogy ha találok valamit és nem juttatom vissza, az lopás-e, de ez annyira helyzetfüggő, hogy akár egy egész oldalt megtölthetnék a konkrét példákkal, hogy mikor az és mikor nem.
A nijama elvek a következők: saucsa, azaz tisztaság, szantósa vagy elégedettség, tapah, a vezeklés, szvádjája, azaz az Önvaló szentírásokon keresztüli megismerése és az ísvara-pranidhána, vagyis az Isten iránti odaadás. Ezek az elvek már sokkal inkább a vallás területére vezetnek, és jógaiskolánként más-más célok tűzhetők ki gyakorlásukként. Ezt úgy értem, hogy például Istent tisztelhetjük mint személyt, de személytelen aspektusát is imádhatjuk. Úgy gondolom, ezek megvalósítása mindenkinél máskor kezdődik el, saját szájízünknek megfelelően. Mindenesetre a tisztaságot érdemes elkezdeni testileg is gyakorolni már a jógázás kezdetével, a testi tisztaság a lelki tisztaságot táptalaja.
Ezeket az elveket természetesen nem könnyű követnünk, de ha már rég gyakorlunk, tudatosságunk fejlődésével maguktól el is indulnak ezek a folyamatok. De úgy gondolom, érdemes minél hamarabb tisztában lenni velük és mindig szem előtt tartani őket, mert a mai világban nehezen követhetőek teljesen, így hosszú idő kell, hogy rászokjunk az ilyen fajta életmódra. Én is remélem, hogy ha nem is mindet, de legalább egy részüket teljesen gyakorolni tudom majd egyszer, és akkor már nem mondhatom egy beszélgetésben sem, hogy jógázom, ha rákérdeznek, mit sportolok.