Na az marha nehéz dolog… mármint úgy igazán…
Na az marha nehéz dolog… mármint úgy igazán… Szerencsés alkatnak mondhatom magam, mert mindkét terhességem alatt összesen csak 9 kg-t szedtem fel, aminek nagyrésze már akkor lejött, amikor kisétáltam a kórházból. És engem a szoptatás is leszív, a szó szoros értelmében is, amíg szoptatok, fogyok folyamatosan, bármennyit eszem, szóval nem a kilókkal kell harcot vívnom. Node… azért két terhesség és szülés (egy is!) megviseli az ember lányának testét… átalakulnak a formák, a csípő kiszélesedik, a kar (a sok cipeléstől) megasszonyosodik, a bőr már nem olyan feszes, a has (legalábbis az enyém) már nem olyan lapos, mint valaha…
Egy kisgyerekes anyuka egész napja testedzés: a hordozás, a babakocsitologatás, a cipekedés, a gyerkőc után való szaladgálás, mind-mind jó kondiban tartják az embert, erőnlétileg. De azok a fránya formák…
A kitartásunk az egekbe nő, egy anya akkor is húzza az igát, ha fáradt… Na de nem is sajnáltatni akarom magamat, az összes anyuka nevében, csak azt szeretném megvilágítani, hogy mennyire nem egyszerű rendszeres, szervezett testedzést beiktatni az életünkbe… Eljárni edzőterembe, futni, tornázni, mind-mind logisztikai nehézséggel is jár (hova tegyük addig a gyereket/eket?). Este, amikor minden elcsendesedik, és esély lenne nyugodtan otthon tornázni egy picit, na akkor van az, hogy az embernek meghalni sincs energiája. Örülök, ha váltok néhány nyugodt mondatot a férjemmel, kezembe veszek egy könyvet, megnézünk egy filmet, és hát őszintén szólva a hasizmozás az utolsó ami az eszembe jut (pedig rám férne).
Akkor mi a megoldás???
1. szívesen fogadok ezzel kapcsolatos javaslatokat. 
2. javaslok én is egyet: a baba-mama jóga éppen megoldja ezeket a problémákat. A gyereket vihetjük magunkkal (sőt! tartozék 
), de mégis megmozgat egy picit minket is, sőt az óra végi relaxációval még plusz energiát is szerezhetünk a nap további részére.
Jógázzatok, babázzatok, és ha tudtok azért picit hasizmozzatok is!