A nyugati emberek számára a jógaként ismert folyamat általában három területre osztható: ászanák, légzőgyakorlatok és relaxáció. A tradicionális jóga azonban sokkalta több ennél.
Az ászanák és a légzőgyakorlatok elsajátításával és rendszeres gyakorlással felkészítjük testünket a transzcendentális meditációra, és a lelki elmerülésre. Ennek egyik első állomása a relaxáció, melynek során a teljesen ellazított testünk felől belső világunk felé fordulunk.
Dr. Tóth Soma László Jóga tiszta forrásból című könyvében a következőket olvashatjuk: A relaxáció egy olyan durva fizikai és finom fizikai szinten zajló folyamat, mellyel felkészítjük testünket és elménket az ászanák nyugodt, pontos kivitelezésére, valamint felkészülünk a meditáció gyakorlására.
A tradicionálisan végzett relaxáció tehát három szinten valósul meg: 1.) testi (durva fizikai test), 2.) szellemi-mentális (finom fizikai test) és 3.) lelki szinten, amely átvezet a meditáció területére. Ebben az állapotban az ember saját, az anyagi testtől különböző transzcendentális önvalójával azonosul, ébresztgeti lelki öntudatát.
A kismama jógában azonban egy kicsit más aspektusát ismerhetjük meg a relaxációnak. Amikor gyermeket vállalunk, akkor egy új lelket hívunk magunkhoz. Akár vallásosak vagyunk, akár nem, e vállalásunk súlyát ösztönösen érezzük. Az édesanyában számtalan testi, hormonális és mentális változás zajlik a várandósság alatt. Keveredik az öröm, a boldog várakozás, az aggodalom, a félelem, a bizonytalanság és a tapasztalatlanság érzése. Ez rendkívül megterhelő az anyának, mind testileg, mind mentálisan, és azt kell mondjuk megterhelő az apának is, aki egyik hétről a másikra egy szinte ismeretlen személyt talál az oldalán. Az eddig oly magabiztos nők hirtelen szorongóak, aggódóak lesznek, a makk egészségesek rosszullétektől szenvedhetnek, és ne felejtsük ki a nőkön ilyenkor kitörő vásárlási, és fészekrakási őrületet sem. A kisebb-nagyobb hormonhisztikről ne is beszéljünk! Félreértés ne essék, nem akarom a várandós nőket sárkánynak beállítani, de kétgyermekes anyaként ki merem jelenteni, hogy ilyenkor képesek vagyunk sárkányisztikus vonásokat felvenni.
Ha ezekkel a belső és külső hatásokkal nem kezdünk valamit, akkor mire elérkezik a szülés ideje, könnyen kimerültté és szorongóvá válhatunk.
És itt kanyarodjunk is vissza a relaxációhoz:
Mint láttuk a tradicionális relaxáció célja a meditáció előkészítése. Ezzel szemben a kismama jógán, illetve a várandósság alatt alkalmazott relaxáció célja és jelentősége a baba-mama méhen belüli kapcsolatának felvételében, a kismama elméjének lecsendesítésében, önmagába vetett hitének erősítésében áll.
Magyarországon Dr. Raffai Jenő és Dr. Hidas György az 1990-es években kidolgozta az anya-gyermek kapcsolatanalízis módszerét. 1999-ben a Pszichoterápia című tudományos folyóirat január 14-20-i számában Raffai esetismertetésekkel bizonyította az anyák és babáik méhen belül kialakított kapcsolatának jelentőségét.
Bizonyították:
– hogy az édesanya mentális állapota hatással van fejlődő magzatára,
– hogy a baba reagál az anya hangjára, belső odafordulására, hangos vagy hangtalan kommunikációjára, és
– hogy az anyaméhben szerzett tapasztalatok kihatnak az ember testi-lelki fejlődésére, személyiségére, társadalmi kapcsolatainak milyenségére.
Björn Salomonsson, Carina Berterö és Siw Alehagen svéd kutatók is, a PUBMED, amerikai Gyógyszerészeti és Egészségügyi Intézet Online könyvtára oldalán megjelentetett, 2013. márciusi-áprilisi tudományos publikációjukban a Szüléstől kórosan félő nők kiszűrésének és időben történő eredményes felkészítésének 6 fő állomása (koncentráció, támasz (fizikai, lelki), kontroll, relaxáció, bátorítás, légzéskontroll) közül kettőben a relaxációt és a légzéskontrollt jelölik meg, mint lehetséges alternatívát.