Valóságosak-e az istenélmények? Folytatjuk Dr. Tasi István (Ísvara Krisna Dásza) egy kétkedőhöz írt válaszlevelét.
Valóságosak-e az istenélmények? Folytatjuk Dr. Tasi István (Ísvara Krisna Dásza) egy kétkedőhöz írt válaszlevelét. A cikk 1. része itt érhető el.
A vallási tapasztalatoknak sokféle típusa és fokozata van. Ezek egy része a lelki gyakorlatok végzésével rövidebb idő alatt, míg mások csak hosszabb idő alatt tapasztalhatóak meg. Vaisnava szemszögből nézve a vallási tapasztalatok fokozatairól egyrészt a szentírások számolnak be, másrészt pedig olyan emelkedett lelki gyakorlók a múltból és a jelenből, akik állításuk szerint ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek. Ha véleményt akarunk formálni ezeknek a kijelentéseknek a helyességéről, akkor legalább valamilyen mértékben meg kell ismernünk a védikus írásokat, ezek néhány múltbeli nagy tanítóját, valamint egypár kiemelkedő kortárs képviselőjét. Így lesz valamiféle ésszerű alapunk arra, hogy legalább megtippeljük, hogy vajon igazat mondanak, vagy pedig nem. Napjainkban nagyon általános, hogy az emberek – magamat is beleértve – magabiztosnak látszó, fellengzős és felületes kijelentéseket tesznek olyan dolgokról, amelyekről jóformán semmiféle ismeretük vagy tapasztalatuk nincs. Az ilyen véleményeknek nyilvánvalóan nincs sok értéke és nem is kell rájuk sokat adnunk. Hiszen egy vélemény megalapozottságát az adott témában való jártasság és a személyes tapasztalat biztosítja.
Vajon kinek van leginkább joga nyilatkoznia a lelki tapasztalatok valószerűségének kérdéséről? (1) Olyanoknak (ateistáknak, szkeptikusoknak, agnosztikusoknak), akik nem rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal, nem is akarnak ilyenekre szert tenni (mivel nem hisznek ezek létezésében), sőt gyakran még ellenségesek is azokkal szemben, akik ilyenekről beszámolnak? (2) Vagy olyanoknak, akik elfogadják a szentírások erre vonatkozó kijelentéseit, tisztelettudóan követik az ilyen tapasztalatokhoz vezető, önfegyelmet igénylő folyamatokat, és bevallásuk szerint az írásokkal egyező tartalmú belső tapasztalatokra tettek szert?
Az élet minden területén azoknak a véleményét fogadjuk el mérvadónak, akik az adott témában, szakterületen járatosak, nem pedig kívülállók, akik nem rendelkeznek releváns információkkal. Miért kellene éppen a spirituális tapasztalatok értelmezését olyanokra bíznunk, akik bevallottan soha nem tettek szert ilyenre? És miért kellene inkompetensnek tekintenünk és elutasítanunk pont azoknak a véleményét, akik a legtöbbet tudják és élik meg a dologgal kapcsolatban? Ki tud többet a macskáról: az a gyerek, aki látott egy kitömött, poros példányt a szertárban, vagy az, akinek van otthon egy cicája? Ki ismeri jobban a mézet, aki kívülről nézegeti és nyalogatja az üveget, vagy aki rendszeresen belekóstol a tartalmába? Mit mondjunk az üvegnyalogatónak, mikor nem akarja megízlelni a mézet, a kóstolgatónak meg nem hiszi el, hogy az tényleg édes? „Hát, akkor ne hidd el!”
A materialista megközelítés nagyon szeretné azzal elintézni a vallási élményeket, hogy az agy természetes, vagy beteges játékának tekinti őket. Azonban az agy stimulálásával messze nem sikerült a vallási tapasztalatok széles skáláját megjeleníteni, különösen nem a vaisnava ácsárják (lelki tanítók) leírásait a transzcendens világról és Istenről. A temporális lebeny mágneses ingerlésével csupán egy „időtlen lény jelenléte a szobában” típusú érzést sikerült előidézni (azt sem mindenkinél), ami a spirituális tradíciók fejlődési spektruma szerint még a csecsemőállapotot sem igen éri el. Semmiféle empirikus alap nincs tehát annak igazolására, hogy minden lelki élmény az agy terméke lenne, ez csupán a vallásellenes propaganda része. Sokkal valószínűbb, hogy az agy ebben a tekintetben csak a felülről (Isten, a transzcendencia, a lélek és az elme szintjéről) érkező tapasztalatok testi lecsatornázásában vesz részt – ahogy azt számos kísérletből levont következtetéssel érzékelteti Mario Beauregard és Denyse O’Leary könyve: The Spiritual Brain: A Neuroscientist’s Case for the Existence of the Soul (A spirituális agy: egy neurológus érvei a lélek létezése mellett). A „tudományos materializmus” tehát ebben a kérdésben is vesztésre áll.
Folytatjuk…
Szerző: Dr. Tasi István (Ísvara Krisna Dásza)
Cikk forrása: A Védikus Tudományok Központja
Kép forrása: mattherdon.net