Egy jógapózról azt gondoljuk, hogy egyszerű, de végül kiderül róla, hogy talán az egyik legnehezebb ászana. Miért is? Modla Angelika cikke.
A mai anyagi világ rengetegféleképpen képes bennünket az illúzió sűrű, pókháló-szerű csapdájába ejteni. Ilyen például, ha azt gondoljuk, hogy azonosak vagyunk a testünkkel; hogy körülöttünk az emberek meghalnak, de nekünk még rengeteg időnk van; illetve, hogy a savászana a világon a legegyszerűbb ászana.
Valahol természetes, hogy ezt gondoljuk, hiszen otthon, egy hosszú, fárasztó nap után nem is kívánunk mást, csakhogy végre vízszintesbe kerülhessünk. És mikor eljutunk egy jógaórára és szembetaláljuk magunkat ezzel az ászanával, hasonló mentalitással szeretnénk felvenni azt. De mi is ez a testhelyzet egész pontosan és miért jelent kihívást a jógázó számára?
A savászana jelentése: hullapóz. Kiindulási testhelyzete: hanyattfekvés. Bonyolultságát már a póz felvételi lépései is jól tükrözik. Miután hanyatt feküdtünk „húzzuk fel a lábainkat talpra. Emeljük meg a medencénket és próbáljuk a keresztcsontunkat és a derekunkat a talajra rásimítani, majd lazítsuk el a medencénket. A farizmokat a kezünkkel toljuk hátrafelé és kifelé. A jobb sarkunkat a földön csúsztatva toljuk el magunktól, nyújtsuk ki a jobb térdünket. Tartsuk meg a jobb lábunkat, nyújtózzunk vele aktívan. Majd hajtsuk végre ugyanezt a lábunkkal is és így mindkét lábunk nyújtva lesz. A két aktívan megtartott lábat engedjük el, és hagyjuk a lábfejeinket lazán oldalra esni. A fejtetővel nyújtózva egyenesítsük ki a gerincünket. Magunkat elölről átölelve oldalról fogjuk meg a lapocka bőrét és húzzuk ki oldalra, majd lazítsuk el a lapocka környékét. A karjainkat nyújtva fektessük a testünk mellett két oldalt, tenyérrel felfelé, a hüvelykujj begyével/körmével a földre támaszkodva rotáljuk felfelé a kart a kisujjunk irányába, tartsuk ki egy pillanatra a nyújtást és csavarást, majd lazítsuk el a karokat. Emeljük meg a fejünket, fejtetővel nyújtózzunk, így a nyakunk hátsó része és tarkó is nyújtózik, az állunkat közelítsük a szegycsontunkhoz, majd lazítsuk el a nyakunkat, tegyük a fejünket a földre középhelyzetben. Relaxáció segítségével lazítsuk el egész testünket.”[1] Az instrukciók elvégzése után lehetetlennek tűnik ellazítani a testet. Jómagam is, mikor először találkoztam ebben a formájában az ászanával, nem voltam képes a relaxációra figyelni. Tudatom középpontjában csak az állt, hogy valahogy fenn tudjam tartani az adott testhelyzetet.
Ugyanakkor az ászana nehézségét nem csak annak felvétele és kitartása okozza. Miután a gyakorló jól elsajátította a savászana gyakorlati oldalát, áttérhet annak mentális részére. Ezt a pózt két ászana közti pihenésre, valamint az óra végi relaxációkor alkalmazzák. Utóbbi esetben az ember elengedi az ászanák gyakorlása által fellépő testi fáradalmakat és a figyelme szépen lassan elkezd befelé fordulni. A test ellazul, a légzés lelassul, a gondolatok jobb esetben megnyugszanak. Ebben az állapotban két gyakori eset szokott előfordulni. Az egyik az, mikor az illető nem tudja megzabolázni nyughatatlan elméjét, és mivel már nem kell arra figyelnie, hogy mit csináljon a testével, a gondolatok bátran elárasztják az elméjét. A relaxációt vezető tanár szavát meg sem hallja, és az óra végeztével ugyanolyan fáradt, ha nem fáradtabb, mint amilyen az óra elején volt. A másik eset az, amikor a gondolatok álom képében jelennek meg, vagyis a gyakorló elalszik. Bár ez valamennyire pihentetőleg fog hatni, a relaxáció célja itt sem valósul meg.
És a nehézségeknek ezzel koránt sincs vége. A póz kitartása közben a légzés automatikusan is lelassul, ami hat a formatio reticularisra. (Ez az „agytörzsön végighúzódó idegsejthálózat, mely a legtöbb érzőrendszer felől kap információkat, és efferens rostjai [leszálló mozgató pályái] a központi idegrendszer valamennyi szintjéhez eljutva befolyásolják az idegsejtek működését.”[2]) Ennek köszönhetően előfordulhat, hogy a hullapóz gyakorlása közben különböző érzelmek törnek fel nevetés, esetleg sírás formájában.
És ha ez nem lenne elég, vannak olyan emberek, akik nem tudják kivitelezni a pózt, mert testi adottságuk, esetleg egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy hanyatt vagy hason feküdjenek. Ilyenkor ők vagy oldalt fekvésben vagy ülve hallgatják végig a relaxációt.
Ez a pár gondolat is jól mutatja az anyagi világ illúziójának mélységét. Egy pózról azt gondoljuk, hogy egyszerű, de végül kiderül róla, hogy talán az egyik legnehezebb ászana. Egy biztos: szorgos gyakorlással és biztos kezek iránymutatásával minden lehetséges!
Szerző: Modla Angelika
Hivatkozások:
[1]Képes Andrea, Medvegy Gergely, T. Ozorák Zsuzsanna: Hatha-yoga gyakorlatok. Oktatási segédanyag. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2014.
[2]T. Ozorák Zsuzsanna: Jógaélettan. Oktatási segédanyag. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2015.