A halálos ülés

Inkább állj, mint ülj!

Nemnemnem, nem elütés. Nem halálos ütés, hanem halálos ülés. Ez a szójáték jutott eszembe, amikor egy több, mint 100.000 fős, 50-74 év közöttiek bevonásával készült és 14 évet átölelő kutatás eredményeit vizsgáló cikket olvastam, ami kifejezetten a nyugati világra egyre jobban jellemző ülő életmód egészségügyi hatásaira fókuszált. A tudósok célja az volt, hogy az ülő életmód és a halálozás közötti esetleges kapcsolatot elemezzék.
 
Annak ellenére, hogy a vizsgálat kifejezetten csak munkaidőn és alváson kívüli idő (nevezzük ezt egyszerűen szabadidőnek) eltöltésének módját vette figyelembe, igen elgondolkodtató eredmények születtek.
 
Az ülve töltött szabadidő növekedésével a résztvevők halálozási aránya meredeken emelkedett, mondhatjuk: ha valaki minél több időt töltött ülve, annál nagyobb valószínűséggel korábban halt meg, mint a többiek. Azok közül a nők közül, akik szabadidejükben több, mint napi 6 órát töltöttek ülve, 40%-kal több hunyt el a vizsgálat ideje alatt, mint azok közül, akik legfeljebb csak 3 órát üldögéltek szabadidő eltöltése gyanánt. A férfiaknál ez az arány 20% volt, természetesen a többet ülők hátrányára.
A halálozási arány azonban több, mint a duplájára ugrott, amikor az elemzésbe azt is bevonták, hogy az illető végzett-e  aktív, bármilyen testmozgással járó tevékenységet (például séta, kertészkedés, sport, kocogás). Ekkor a nőknél 94%-ra, a férfiaknál 48%-ra emelkedett a halálozási ráta a szabadidejükből napi 6 óránál többet ülők, de csak minimális aktív mozgással járó tevékenységet végzők körében. Legtöbben azok közül éltek legtovább, akik 3 óránál kevesebbet üldögéltek pihenésképpen, és napi programjuk részeként több aktív tevékenységet végeztek.
 
Tényleg képesek lennénk ennyit ülni? Tény, hogy civilizációnk áldásaként egyre kevesebb fizikai munkát végzünk, viszont – szinte észrevétlenül – annál többet ülünk. Amellett, hogy egyre többen végzünk ülőmunkát, ülünk közlekedéskor is: autóban, buszon, vonaton; egyre többet ülve szórakozunk, tévézünk, internetezünk, mozizunk, videójátékokon játszunk; mindeközben egyre kevesebb és kevesebb erőt kell kifejtenünk. A 2014 év első negyedévének felmérése szerint a magyar lakosság csak tévénézéssel átlagban 5 óra 11 percet tölt, a 4 és 17 év közötti gyerekeink pedig 4 órát. Tehát a napi 6 óra ülés teljesíthető.
 
A kutatás egyrész megerősítette az a régóta ismert jelenséget is, hogy a mozgásnak megelőző és helyreállító hatása lehet számos krónikus megbetegedésben, így például a szív- és érrendszeri betegségeknél, cukorbetegségnél, infarktusnál és különféle daganatos megbetegedések – ideértve a béldaganatos és menopauza utáni melldaganatos eseteket is. De jelentősebb megállapítása inkább az, hogy az ülő életmód önmagában is egészségromboló, így  egészségünk érdekében nem elég időnként aktív tevékenységet végeznünk, mozognunk, sportolnunk, hanem egyszerűen kevesebb időt kell ülve, minimális mozgással töltenünk.  

Mozgásra a testnek szüksége van. Érdemes átgondolni életvitelünket, s kevesebb időt tölteni karosszékünkben, kanapénkon, fotelünkben saját magunk és szeretteink érdekében. Következő cikkünkben a helyes ülést járjuk körül, azaz ha már sokat kell ülnünk, azt hogyan tegyük. Olvasd el… állva.

Írta: Dr. Diós Éva