Nálunk még mindig tabu téma a halál. Ez pedig szenvedést okoz, mert így sokan a tudatlanság miatt kitérnek a feladat elől, hogy elkísérjék a halál küszöbéig szerettüket.
Marie de Hennezel, Jean-Yves Leloup: A halál művészete (Európa könyvkiadó, 1999) című könyv alapján
Nálunk még mindig tabu téma a halál. Ez pedig szenvedést okoz, mert így sokan a tudatlanság miatt kitérnek a feladat elől, hogy elkísérjék a halál küszöbéig szerettüket.
Nem tudnak, nem mernek szembenézni saját belső szorongásukkal. Így nem adatik meg számukra az sem, hogy részesülhessenek az utolsó idők bensőséges hangulatából és mély csendjéből sem.
Lelkiismeret furdalás, bánat, harag és düh jelenik meg, ha a halál szégyenletes, elrejtenivaló dologgá degradálódik, amiről beszélni is felzaklató.
Egyre sürgetőbb az igény, hogy beszéljünk róla, hogy megismerjük, és a tudás és elfogadás fényébe emeljük az elkerülhetetlent.
Egyre nagyobb az igény olyan közösségek iránt, akik hozzasegítenek ahhoz, hogy szembenézhessünk a halállal.
Szeretteinket elkísérni a halálig olyan feladat, amely az emberi szolidaritás alapja.
Jelenleg kórházakra bízzuk a haldokló hozzátartozóinkat. Az ápolók sincsenek felkészülve erre a feladatra, sokszor tanácstalanok és tudatlanok a legegyszerűbb kérdésekben, és nagyon túlterheltek. Minden lehetséges módon támogatni kell őket is.
Olyan társadalomban nőttünk fel, ahol senki sem beszél a halálról. Nehezen értelmezzük, és ezért nagy árat fizetünk. Nagyon ritka az a család, ahol nyíltan beszélhet az orvos vagy ápoló a nyilvánvaló valóságról, a halál közelségéről.
A halált, a haldoklás folyamatát szakrális értelemben kell megismernünk, ha tudni akarjuk a feladatainkat és lehetőségeinket a haldokló támogatásában.
A hospice mozgalom legfőbb érdeme, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a haldokló külön személyiség és élőlény! Egy globálisan szenvedő élőlény, akinek a szenvedése testi-szellemi-érzelmi és spirituális aspektusokat egyesít-elkerülhetetlenül.
Mit tehetünk, amikor már nincs mit tenni?
A krónikus belgyógyászati osztályok ezt tehetik:
– enyhítik a beteg fájdalmát
– gondoskodnak a méltóságáról és kényelméről
– a családtagoknak sok időt biztosítanak az együttlétre.
De van egy olyan dimenziója a szenvedésnek, amit leki gyötrelemnek hívunk, és a halál értelmezésének nehézsége okoz. A spirituális gondozás kevés osztályon tartozik hozzá a betegápoláshoz. Mintha a spirituális szenvedésnek nem lenne helye és legitimitása.
Laikus társadalmunkban a spirituális dolgokat összekeverik a vallással. A kórházakban emiatt -ebben a spirituális meddőségben- sok helyen csak testeket ápolnak.
Értelmet kell adnunk a halálnak! A testen túli valóságra, a belső életre, a belső gyökerekre és forrásokra, az értékekre.
A környező világnak fel kell készülnie arra, hogy megtanuljunk meghalni!
Nem tudunk úgy élni, hogy ne gondoljunk a halálra, akárhogy is igyekeznek elrejteni előlünk. Ettől csak félelmetessé, szorongást keltővé válik az ekerülhetetlen.
Az anyagi boldogság kevés, mert nem ad értelmet az életnek. Sok haldokló panaszkodik arra, hogy nem a lényeges dolgokkal törődtek életükben.
Mindnyájunknak fel kell tenni ezeket a kérdéseket:
Miért születtem a földre?
Mi az életem értelme?
Létezik-e transzcendens világ?
Mivé alakul a létem?
Hagytam-e nyomot a világban? Jobbá tudtam tenni azt?
A haldoklás küszöbén ezek az elkerülhetetlen kérdések választ várnak. Sokan kapnak vigaszt hitükből, de akik nem voltak vallásosak, azok is átitatódnak ezekben a napokban spiritualitással. Elég bátornak kell lennünk megkérdezni, mi hozza el nekik a békét.
Sokan ilyenkor már nem is válaszokra kíváncsiak, hanem emberi közelségre vágynak, amely segít megnyílni az Őt átható transzcendensnek, megélni a létezés misztériumát, és az embereket összekötő szeretetet.
összefoglalta:
Kornhoffer Tünde jógaterapeuta, Himalájai jógatanár, Anaya nőijóga oktató www.aranycsillag-joga.hu
Ajánlott irodalom:
Polcz Alain: Együtt az eltávozottal, Meghalok én is? (A halál és a gyermek)
(Jelenkor kiadó, 2007)
Szvámi Véda:Bhísma (Himalájai Közhasznú Egyesület, 2008)
Szvámi Ráma: Szent utazás (Ursus Libri, 2009)
Marie de Hennezel, Jean-Yves Leloup: A halál művészete (Európa Könyvkiadó,1999.)
Elizabeth –Kübler Ross: A halál és a hozzá vezető út (Gondolat kiadó, Budapest, 1988)
Eilzabeth-Kübler Ross: A halál, mint ragyogó kezdet (Bioenergetic kiadó,Budapest, 2012)
Verena Kast: Gyász (Park kiadó Kft, 2015)
Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás http://mek.oszk.hu/04800/04830/html/index.htm
Szögal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Tibeti Halottaskönyv (Háttér kiadó, 1991)