Jóga-szútra I.7. magyarázata 4.
A létező világ megismerésére tett erőfeszítéseink során, eljutva a transzcendens-kutatás „előszobájába”, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az érvényes ismeretszerzés korábban említett két folyamata alkalmas-e a lelki dimenzióban végzendő tudásszerzésre? A védikus irodalom válasza az, hogy nem. A Mahābhārata így fogalmaz: „Bármit, ami transzcendentális az anyagi természethez képest, felfoghatatlannak neveznek, míg minden érv s vita világi. Mivel a világi érvek nem érinthetik meg a transzcendentális témákat, az embernek nem szabad azzal próbálkoznia, hogy a transzcendentális tudást világi spekuláción keresztül értse meg.”[1]

A védikus lelki hagyományokban használt értelmezésében az āgama a „szent hagyományok [múltból] alászálló tanításait” jelenti. Ebbe a kategóriába tartoznak a kinyilatkoztatott szentírások tanításai, amelyek a Legfelsőbb Úrtól szállnak alá, s ezért mint ilyenek hibátlanok, valamint az ezen szentírások alapján beszélő, tanító szent személyek, önmegvalósított bölcsek közlései.[4]

Szerző: Gaura Krisna Dásza
Forrás: gaurakrisna.hu
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.
A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!
Jegyzetek:
[1] Mahābhārata, Bhīśma Parva 5.22.
[2] Némely írás ugyanerre a śabda szóót használja.
[3] Rāma Prasāda, 1998, old.: 15-16.
[4] Vāchaspati Miśra e sūtrához írt magyarázatában kifejti, hogy a tökéletes āgama a Védák tanítása, illetve a védikus tudást átadó bölcsek, hiszen ők az eredeti elbeszélő (Īśvara) szavait, gondolatait ismétlik. (Rāma, Prasāda 1998, old.: 18)