Jóga-szútra I.7. magyarázata 2.
A következtetés (anumāna) a logikus gondolkodás megnyilvánulása. Maga a szanszkrit kifejezés a dolgok fokozatos, lépésenként megvalósuló, „egymás után következő felfogását”, megértését jelenti. Ennek során a megfigyelő a tudásszerzésben nem az eredeti tárgyakat (hiszen azok gyakran nem tapasztalhatók közvetlenül), hanem azok fő tulajdonságait érzékeli, s ezek egymáshoz való viszonyát elemzi.
Ennek klasszikus példája az, amikor a hegytetőn, a fák sűrűje mögül füstöt látunk felszállni, amely ráadásul nem egyenesen, hanem ferdén, vagy éppen kavarogva száll fel. Az eredeti tárgy a tűz, amelynek tulajdonsága, hogy amikor ég, akkor füsttel jár együtt. A másik tárgy a szél, amelyről tudjuk, hogy alapvetően mozgásra késztet. A példánk esetében sem a tüzet, sem pedig a szelet (amely messze tőlünk a hegytetőn fúj) nem érzékeljük közvetlenül, viszont az elsődleges, illetve jellemző tulajdonságaikat igen. A mozgó füst teljes bizonyossággal egy szeles környezetben lángoló tűzre enged következtetni. Természetesen minden anyagi jellegű tudásszerzési folyamatnak meg vannak a korlátai. Ezek elsősorban a feltételekhez kötött élőlény négyféle „belé kódolt” hiányosságának köszönhetőek.

Szerző: Gaura Krisna Dásza
Forrás: gaurakrisna.hu
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.
A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!