A meditáció fogalma India vallási és jógahagyományaiban

2016. 06. 02. | Filozófia

Szerző: Tóth Roland
 

Fellegvári Orsolya szakdolgozatában a gaudíja-vaisnavizmus, Patandzsali jógahagyománya és a théraváda buddhizmus meditáció fogalmait ismerteti.

Fellegvári Orsolya, vaisnava jógamester „Meditációs technikák összehasonlítása” című szakdolgozatában ismerteti a gaudíja-vaisnavizmus, Patandzsali jógahagyománya és a théraváda buddhizmus meditáció fogalmait.
 
A meditáció egy olyan folyamat vagy állapot, amely során a gyakorló egyetlen pontra vagy területre, vagyis a meditáció tárgyára fókuszálva tudatát, megtapasztalja az elme egyhegyűségét (egy pontra „kihegyezett”, rögzített elme). Ezáltal az elmélkedés által megérti durva- és finomfizikai teste természetét, és képessé válik ennek irányítására, illetve a felülemelkedésre vagy elengedésre. A test és az elme legyőzése által pedig magasabb szintű tudásra tesz szert, mely végül elvezeti a teljes felszabaduláshoz vagy megvilágosodáshoz.
 
 
A szent név éneklése, mint meditációs folyamat a gaudíja-vaisnavizmusban
 
A védikus szentírások a mai, folyamatosan degradálódó kali-korra mint juga-dharma a szankírtana-jagját ajánlják, vagyis Isten szent neveinek éneklését.[1] Ez a felszabaduláshoz vezető legfontosabb folyamat.[2] Ugyanis a gaudíja-vaisnava nézetek szerint Isten szent neve nem különbözik Istentől magától: „náma csintámanih krisnas/csaitanja-rasza-vigrahanh/púrnah szuddho nitja-mukto/’bhinnatván náma-náminoh”, „Krisna szent neve transzcendentálisan gyönyörteli. Minden lelki áldást megad, mert ez a név maga Krisna, minden gyönyör kútfeje. Krisna neve minden transzcendentális íz megtestesülése, és semmi sem hiányzik belőle. Semmilyen körülmények között sem anyagi, és nem kevésbé hatalmas, mint maga Krisna. Sohasem szennyezik be az anyagi tulajdonságok, ezért nem lehetséges, hogy kapcsolatba kerüljön májával. Mindig felszabadult és lelki – az anyagi természet törvényei sohasem kötik feltételekhez. Ez azért van így, mert Krisna neve és maga Krisna azonosak.”[3] Így Sríla Bhaktivinoda Thákura is művében, a Srí Harináma Csintámaniban a vaisnava meditáció leírásaképpen a szent név éneklésének jelentőségét és módszerét, illetve annak eredményét mutatja be, egészen pontos részletekbe menően.
 
A gaudíja-vaisnava kultúrában tehát a meditáció meghatározása, megnevezése: a dzsapa az egyéni mantrameditációt, a kírtana a szent név éneklését, a szankírtana pedig a szent név közös, más bhaktákkal (Krisna-hívőkkel – szerk.) együtt történő éneklését jelöli. Mivel ez a felszabaduláshoz vezető folyamat ebben a korban,[4] ezek azok a szavak, amelyek gaudíja-vaisnava tekintetben a meditációt jelölik.
 
 
A jóga hagyományában megjelenő dhjána
 
 „tatra pratjajaika-tánatá dhjánam”
Amikor az egy pontra rögzített tudatot hosszantartóan elnyújtva (megszakítás nélküli tudatossággal) fenntartjuk, az a meditáció.[5] Így határozza meg Patandzsali a dhjána fogalmát.

Nyolcfokú rendszerében a dhjána mindösszesen egyetlen lépcsőfok: a hetedik. Azonban az anyagi tudat, a csitta teljes kontrollját, a tényleges meditációt három folyamat együttese alkotja: ez a szamjama.[6] A koncentrációra való képesség fejlesztésével a tudat felkészül a dhjánára, amely tulajdonképpen a megszakítás nélkül koncentráló, egy pontra rögzített tudatot jelenti.[7] A meditáló képessé válik arra, hogy tudata egyetlen dologra fókuszáljon, azonosuljon vele, a meditáló szinte eggyé válik a meditáció tárgyával. Ezt követi a szamádhi, a teljes lelki elmerülés. A meditáció által juthat el ide a gyakorló. Ez azonban még nem teljes felszabadulás, csak egy lépés, amely megnyitja az utat a tökéletes megértés felé. Ez a technikai jellegű, a tudat megtisztítására, felkészítésére tanított folyamat el is hagyható, ha a gyakorló képes az azonnali, tiszta megértésre. Vagy gyorsabb megértést ad, ha a meditáció transzcendentális tárgyú.
 
 
A Tökéletes Éberség a buddhizmusban
 
A buddhizmus is használja a dhjána szót a meditáció megjelölésére. Azonban Buddha filozófiája szerint nem létezik olyan ige, hogy „meditálni”. Nem lehet meditálni, csak a meditáció állapotában lenni. A dhjánának így nincs sem tárgya, sem célja, sem viszonyítási pontja.[8] Ezért van az, hogy a meditáció másképp jelenik meg – más fogalommal jelölve – a tanításokban.
 
Ahogyan a meditáció Patandzsalinál a nyolcfokú jóga rendszerének egy lépcsőfoka, úgy Buddha tanításaiban is egy lépésként jelenik meg: a Nemes Nyolcrétű Ösvény hetedik lépése a Tökéletes Éberség.[9] „A Buddha útmutatásait követő meditáló számára ez határozza meg a gyakorlás célját éppúgy, mint közegét és módszerét.”[10] A Tökéletes Éberség a kulcs a tudat megismeréséhez, az eszköz annak formálásához és a megnyilatkozása a tudat szabadságának.[11] Tehát a felszabaduláshoz vezető folyamat az
Éberség állapotának megértése és folyamatos fenntartása.
 
A Mahá-Szatipatthána-Szutta szövege alapján a Tökéletes Éberség a következő: „a szerzetes gyakorolja a test feletti szemlélődést elidőzve a testnél, gyakorolja az érzések szemlélését figyelve az érzéseket, gyakorolja a tudat-kontemplációt[12] figyelve a tudatot, gyakorolja a tudat-tárgy kontemplációt tudatosítva a tudat összetevőit és az azokban feltáruló szellemi igazságokat, átlelkesülten, tökéletes tudati átvilágítottsággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson”.[13]
 

A cikksorozat 1. részében India vallási és jógahagyományainak istenképét, a 2. részben a szabályozó elveket hasonlítja össze a szakdolgozat írója. 

Cikk forrása:
Fellegvári Orsolya: Meditációs technikák összehasonlítása. A gauḍīya-vaiṣṇavizmus, Patañjali jógahagyománya és a theravāda buddhizmus alapján. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013.
 
Képek forrása: krishnalounge.com
 

Hivatkozások:
[1] CC Adi-lila. 3/19. 47. old.
[2] „āra tina-yuge dhyānādite yei phala haya/kali-yuge kṛṣṇa-nāme sei phala pāya” Az emberek a másikhárom yugában – a Satya-, a Tretā- és a Dvāpara-yugában – eltérő lelki cselekedeteket végeznek.Bármilyen eredményt érnek el ezzel, a Kali-yugában ugyanerre pusztán a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével szert tehetnek. (CC Madhya-lila. 20/343. 1034. old.)
[3] CC Madhya-lila. 17/133. 905. old.
[4] lsd. 41. lábjegyzet
[5] YS III. 7. old. III/2.
[6] „trayam ekatra saṁyamaḥ” A három folyamat együtt (alkotja) az anyagi tudat teljes kontrollját(saṁyama). (YS III. 8. old. III/4.) A három folyamat: a dhāraṇā – a koncentráció, a dhyāna – a meditáció és a samādhi – a teljes lelki elmerülés; a hatodik, hetedik és nyolcadik lépcsőfokok. (YS I-II. 46. old. II/29.)
[7] YS III. 7. old. III/1.
[8] Csögyam Trungpa:  Az  ösvény  a  cél,  A  buddhista  meditáció  kézikönyve. Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ Bódhiszattva Kiadó, 2008. 12. old.
[9] SS 2. függelék, 348. old.
[10] Pressing Lajos, Dr.: A lektor előszava. X. old. In.: SS
[11] SS 28. old.
[12] A kontempláció jelentése szemlélődés, elmélkedés.
[13] SS 213. old.
 
Felhasznált irodalom:
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrī Caitanya Caritāmŗta. The Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles, CA, 1996.
Patañjali: Yoga-sūtra, III-IV. fejezet, ford. Tóth-Soma László, Dr. (Gaura-Kṛṣṇa dāsa). Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013.
Csögyam Trungpa: Az ösvény a cél, A buddhista meditáció kézikönyve. Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ Bódhiszattva Kiadó, 2008.
Nyanaponika Thera: Satipaṭṭhāna, A buddhista meditáció szíve. Orient Buddhista Misszió Dokumentáció, Internum, Budapest, 1986.