A nem-ártás, vagyis az ahimszá elvének alkalmazása nemcsak embertársainkra, hanem a bolygón lévő valamennyi élőlényre kihat, és a környezetet is védi.
„Az erkölcsi fegyelemmel kapcsolatos tiltások (yama): (1) az erőszakmentesség, (2) az igazmondás (a hazugság tilalma), (3) a lopás kerülése, (4) a szexuális önmegtartóztatás és (5) a [szükségtelen dolgok] birtoklásától való mentesség. ”[1]
Az öt tiltás, melyeket Patandzsali a Jóga-szútrában felsorol, mind morális alapelvek, amelyeknek minimális szinten mindenki életében természetesnek kellene lennie. Azonban még azok az emberek sem élnek erkölcsileg példaértékű életet, akik az országokat és vele együtt a népet is vezetik. Így az őket követő emberektől sem meglepő, ha nem tudnak különbséget tenni helyes és helytelen között. A következő alfejezetekben sorra veszem a tiltásokat és azokat a problémákat, amelyre megoldást jelentenének.
Ahimszá
Az első jama, amit Patandzsali ismertet az erőszakmentesség elve, amelyet Vácsapaszti minden további tiltás és előírás alapjának tart. Szerinte az ahimszá követése nélkül a többi szabály követése nem lehet sikeres, azonban ha a többi előírással és tiltással nem foglalkozik az ember, akkor az ahimszá gyakorlása is beszennyeződik.[2]
A nem ártás elve azon a törekvésen alapszik, hogy az ember igyekszik távol tartania magát attól, hogy fájdalmat okozzon – akár tettekben, akár szóban – egy másik élőlénynek. Valamint minden élőlényt egyformán tisztel és ezt az elvet egyenlően alkalmazza emberre és állatra is. Egyenlőnek tekinti a teremtményeket és ezért nincsenek benne felsőbbrendű érzések másokkal szemben, nem bánik velük máshogy, mint saját magával.
Az ahimszá alapértelmezése, hogy az ember nem sebesít vagy öl meg senkit, valamint nem sérteget és nem szégyenít meg másokat. Ezt az elvet legkönnyebben a táplálkozásában tudja alkalmazni. A húsfogyasztás elhagyásával azonnal hatalmas lépést lehet tenni ezen az úton, mivel az állatok elfogyasztásával erőszakos tetteket követ el az ember. Nem szabad azt gondolni, hogy az állatok megölése nem bűn, hiszen ahogy azt a Bhagavad-gítá mondja; „az igazi ahimszá tehát azt jelenti, hogy senkit nem akadályozunk élete fejlődésében. Az állatok szintén fejlődnek, mert az evolúció folyamatában ők is egyre magasabb állati létbe emelkednek. Ha valaki megöl egy állatot, akkor a fejlődésében gátolja meg, ugyanis amikor egy állat egy bizonyos időt eltölt egy testben, s aztán erőszakkal megölik, akkor vissza kell térnie ugyanabba a fajba, hogy mielőtt egy magasabb létformába emelkedne, leélje hátralévő életét. Ezt a fejlődési folyamatot tehát nem szabad megzavarni csupán azért, hogy az ember kielégítse az ízlelőszervét. Ezt hívják ahimszának.”[3]
Ebből látható, hogy az állatok fejlődése ugyanolyan értékű, mint az embereké. Nem szabad, hogy megtévesszen az alacsonyabb rendű létforma és ezért helyénvalónak tűnjön az elpusztításuk.
A Földön elegendő gabona, gyümölcs és zöldség áll az emberiség rendelkezésére, ezért szükségtelen a húsfogyasztás. Amellett, hogy a környezetszennyezés egyik legfőbb okozója a hús előállítása, annak fogyasztása egészségtelen az emberi szervezetre nézve.
Számos tanulmány bizonyította már, hogy a húsfogyasztásnak számos káros hatása van az ember egészségére nézve, különös tekintettel a különböző daganatos megbetegedések kialakulására. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákos megbetegedésekért felelős biztossága, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2015-ben kiadott egy tanulmányt, amelyben több különböző rák típust említenek a vörös húsok és a feldolgozott húsok fogyasztásával kapcsolatban. Ebben a tanulmányban a vörös húsokat 2/a (valószínűleg rákkeltő az emberekre nézve), a feldolgozott húsokat pedig 1/a (rákkeltő az emberekre nézve) kategóriába sorolta.[4] A vörös húsokkal kapcsolatban régóta születnek olyan tanulmányok, amelyek azt támasztják alá, hogy fogyasztása növeli a koleszterin szintet, amely a szív és érrendszeri megbetegedésekért felelős, valamint növeli a rákos megbetegedések kockázatát. Azonban 2016 augusztusában elkészült az első tudományos minőségű közlemény a növényi értend kapcsán, magyar nyelven. Ez a közlemény a Pécsi Tudományegyetemen készült, amely 42 forrást felhasználva, tudományos alapokra helyezve mutatja be a növényi alapú étrend pozitív oldalait. A tanulmányban szó esik arról, hogy a vegán[5] táplálkozással megelőzhetőek illetve javíthatóak a cukorbetegség tünetei, valamint csökkenti az elhízás mértékét.[6] Részletesen leírja, hogy miből mennyi tápanyagra van szüksége egy embernek, ha növényi táplálkozást folytat és több oldalról alátámasztja, hogy az állati eredetű táplálékok (hús és tejtermékek) mellőzése semmilyen hiányt nem okoz az ember szervezetében.[7]
A Védák ajánlják ugyan a tej és tejtermékek fogyasztását, azonban az ahimszá elvei szerint tanácsolja mindezt. A mai tejipar azonban nem, vagy csak nagyon nehezen teszi lehetővé, hogy olyan tej kerüljön az asztalra, ami ennek az elvnek megfelel. Sajnos a nagyipari állattartás – ahonnan a tej, a sajtok és egyéb tejtermékek származnak – olyan körülmények között neveli fel és tartja az állatokat, amely által egész életükben szenvedésre vannak ítélve. A növekvő népesség megköveteli a nagyobb tej mennyiségét, ami létrehozza az igényt a több és nagyobb tejüzemek létrehozására. Ma már nem elegendő a háztáji állattartás, mivel nem szolgálja ki az igényeket, amit a felgyorsult, városias életforma követel.
A tejüzemek és húsfeldolgozó gyárak amellett, hogy az állatoknak szenvedést okoznak, a környezetszennyezés legfőbb előidézői. 2018-ban elkészült az eddigi legnagyobb kutatás azzal kapcsolatban, hogy a haszonállattartás mennyi földterületet igényel, és milyen mértékben járul hozzá a levegő és vízszennyezéshez és emellett mennyi táplálékot ad. A kutatást Joseph Poore vezette, aki arra a megállapításra jutott, hogy elenyésző az a kalória és protein mennyiség, amit ez az ágazat nyújt, azzal szemben amennyi kárt okoz.
A tanulmányban számszerűsíti ezeket az arányokat és a következőket állapította meg: a földterület 83%-át használják haszonállattartásra, de ez mindössze az emberi élelmiszer kalóriájának 18% -át és fehérjéjének 37% -át fedezi.[8] Ezzel szemben az üvegházhatású gázok kibocsátásának 58% -ért, a vízszennyezés 57% -ért és a levegőszennyezés 56%-ért felelős.[9]
Ezekből az arányokból egyértelműen kiderül, hogy a hús- és tejalapú táplálkozás környezetvédelmi szempontból, nagyipari szinten nem fenntartható. Az ahimszá elve alapján, önfenntartó gazdálkodás mellett működhetne, illetve működik a laktovegetariánus[10] életmód például Somogyvámoson a Krisna-völgyben. Követendő példaként mutatnak itt utat, hogyan lehetne környezetvédelmi szempontból fenntartható és az erőszakmentesség elvét követő életmódot folytatni.
Írta: Daszkál Anett
[1] Jsz. 2.30.
[2] Tattva-vaisáradi 2.30. Praszáda 1998: 156., idézi: Tóth-Soma 2018: 174.
[3] Bhg. 16.1-3 magyarázat.
[4] https://www.who.int/features/qa/cancer-red-meat/en/
[5] növényi étrend, amely mellőz minden állati eredetű tápanyag forrást
[6] ehhez a megfelelően összeállított növényi értendre van szükség
[7] http://veganlettem.hu/tudomanyos-novenyi-alapu-etrend/
[8] https://josephpoore.com/Science%20360%206392%20987%20-%20Accepted%20Manuscript.pdf
[9] https://www.theguardian.com/environment/2018/may/31/avoiding-meat-and-dairy-is-single-biggest-way-to-reduce-your-impact-on-earth
[10] hús mellőzésével, a növényi ételek mellett, tejet is fogyasztó táplálkozási irányzat