Az asztéja a lopás kerülését jelenti, miszerint egy jógi tartózkodik attól, hogy mások javait használja. A mai társadalomban ugyan erősen jelen van az „enyém” felfogás, azonban valaki, aki követi a szentírásokat, mindent Isten tulajdonának tekint.
Ennek a téves világképnek a következménye, hogy az emberek úgy használják a földet és annak értékeit, mintha a sajátjuk lenne. Kizsákmányolják a termőföldet és az állatokat, mert azt gondolják, hogy „nekik ez jár”, hogy az övék, ami azon terem és ami itt él a Földön.
Naponta jelenik meg a hírekben és a tanulmányokban az a mértékű túlhasználat, amit a például a tengerek és óceánokkal szemben történik. A WWF világszervezet 2015-ben egy rendkívüli Élő Bolygó jelentést adott közre, melynek témája a tengerek egészsége volt. Arról szóltak az akkori jelentések, hogy a tengerek, az óceánok és a korallzátonyok mostani állapotának egyik oka a túlhalászat, amelynek következtében az itt élő fajok mérete jelentősen csökkent. Ez egyrészt problémát jelent az itt élő emlősök és más, halakkal táplálkozó állatfajok számára, mert belátható időn belül nem lesz mit enniük. Valamint ugyanezért okoz gondot ez a jelenség a tenger- vagy óceánparti fejlődő országokban, ahol a lakosság táplálékának nagy részét a vizekből nyerik. Ezen a helyzeten sajnos nem javítanak a technológiai fejlődések, amik lehetővé teszik már azoknak a mélységeknek a kiaknázást is, amelyeket eddig nem tudtak megközelíteni a halászok.[1] A nagyipari halászat lehetővé teszi, hogy világszerte kerüljön hal vagy tengeri élőlény az asztalra, függetlenül attól, hogy víz közeli térségről van-e szó. Manapság nem csak ünnepekkor szoktak az emberek halat enni, hanem mindennapos táplálékká vált, hiszen megtalálható a boltok pocain konzerves formában vagy mélyhűtve.
Egy jógi tisztában van azzal, hogy a természet és értékei nem az ő tulajdonában vannak, következésképpen nem akarja kihasználni és tisztelettel bánik vele.
Brahmacsárja
A brahmacsárja azt jelenti, hogy az ember a szexuális önkontrollra törekszik. Igyekszik elkerülni, hogy életének céljává váljon a szexuális kielégülés iránti vágy. A kifejezés elsősorban a cölibátusra utal, de értelmezhető úgy is, hogy az ember az anyagi vágyak iránti késztetését kontrollálja egy magasabb rendű cél érdekében, amely a transzcendens elérése.[2] A cölibátusra való törekvés nélkül nem lehet fejlődést elérni a lelki életben, így az ösztönök kordában tartása fontos lépés a jógikus úton.
Korunk társadalmi normái azonban erre a szexualitással túlfűtött „értékekre” alapulnak. Az utóbbi évtizedekben ez a tendencia pedig egyre erősödik, hiszen a televízió megjelenésével, illetve a rengeteg reklám – akár elektronikusan a számítógépen, akár nyomtatott formában az út melletti plakátokon – gyakran erre az alapvető emberi vágyra építkezik. Ma már nehezen találunk olyan filmet is, amiben ne jelenne meg valahol a szexualitás. A fogyasztói társadalom egyik fő mozgató rugója ez, amellyel szinte mindent el lehet adni. Teljesen elfogadott, hogy a nemi ösztönök kielégítése hatalmas szerepet kap az életben és ekörül forognak az ember gondolatai már serdülőkorától kezdve. Sigmund Freud szerint a nemi vágyak megléte teljesen normális emberi ösztön, aminek ki nem elégítése komoly károkat okozhat a személyiségben, erről több könyvet is írt.[3]
Azonban ezzel a véleménnyel ellentétes véleményen vannak a védikus szentírások, amik azt hangsúlyozzák, hogy minél inkább kerüljük ez efféle „hatásokat”, életünk egy magasabb színvonalra emelkedik. A Bhagavad-gítá több ízben is ismerteti ezt az álláspontot, miszerint senki sem végezheti helyesen a jóga gyakorlatokat, ha közben a nemi élvezet rabja.[4]
A házasságban élők számára brahmacsárja elv gyakorlása nem teljes cölibátust jelent. „A nemi élvezet például szükségszerű a feltételekhez kötött lélek számára, s a házasság keretei között az írások engedélyezik azt. A szentírások parancsai szerint az ember csak a feleségével élhet nemi életet, a más nőkkel való szexuális kapcsolat tilos számára, s a feleségén kívül minden nőt anyjának kell tekintenie. Az emberek azonban még e parancsok ellenére is hajlamosak a más nőkkel való nemi kapcsolatra. Az efféle hajlamokat meg kell fékezni, különben akadályt jelentenek az önmegvalósítás ösvényén. Amíg van anyagi testünk, követelésének eleget kell tennünk, de csakis a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.”[5] A Gítában írtak szerint a mai társadalomban már az is jelentős előrelépésnek számítana, ha a házastársak teljes hűséget tanúsítanának egymás iránt és nem élnének kicsapongó életet. Így megelőzhető lenne, hogy nemkívánt utódok szülessenek, akik nem a megfelelő tudatállapotban fogantak és ezzel egy olyan nemzedéket alapozzanak meg, akik nem a felemelkedést, hanem a társadalom tudatszintjének süllyedését idézik elő.[6]
A dharmikus élet alapfeltétele a szabályozott nemi élet, ami a házasságon belül is keretek közé szorítja a szexuális együttlétet, aminek így meghatározott időben és módon, utódnemzés céljából kell történnie ahhoz, hogy megfelelő tudati minőségben lévő gyermeket nemzzen.[7] Ezáltal megfelelő gondolkodással és lelki minőséggel fog az utód rendelkezni ahhoz, hogy folytatni tudja ezt az értékrendet. Így a bolygón idővel csak ez a szattvikus[8] minőség lenne jelen, aminek köszönhetően a jóság kötőerejében gondolkodnának és cselekednének az emberek. A jóság kötőerejében lévők pedig alapvetőnek éreznék a jama és nijama elvek követését, ami által a többi társadalmi és környezeti probléma is megszűnne.
[1] http://wwf.hu/media/file/1442482933_Living_Blue_Planet_Report_2015_08_31.pdf
[2] Tóth- Soma 20018: 181.
[3] lásd még: Freud 2017
[4] Bhg. 6. 13-14. magyarázat.
[5] Bhg. 3. 34. magyarázat.
[6] Bhg. 1.40 magyarázat.
[7] Bhág. 7.12.11 magyarázat.
[8] Az Univerzumot három kötőerő hatja át: a szattva (jóság minősége), a radzsasz (a szenvedély minősége) és a tamasz ( a tudatlanság minősége). Mindhárom kötőerő másképp befolyásolja az emberi tudatot és annak megfelelő értékrenddel rendelkezik és cselekszik. Ez a kötőerő változtatható a szokások által.
Írta: Daszkál Anett
