Nijamák
„[A jógi életére és gyakorlására vonatkozó] előírások (niyama): (1) a [külső és belső] tisztaság, (2) a megelégedettség, (3) a vezeklés (olyan tettek, melyek elégetik a szívben lévő tisztátalanságot), (4) az önvaló szentírásokon keresztül tanulmányozása, valamint (5) az Isten (ísvara) iránti odaadás.”[1]
Patandzsali a Jóga-szútrában ezeknek az elveknek az ismertetésével azt szeretné elérni, hogy a napi szádanába[2] beépítve az ember a saját életének fejlődésén túl a társadalomnak és a környezetnek is a hasznára váljon. A nijama alapelvek első körben az egyén személyes attitűdjét hivatott szolgálni, ami a gyakorlások által megfelelő lesz a jóga útján való továbblépéshez.[3]
Szaucsa
A tisztaság a jógahagyományok értelmében vonatkozhat a testünk és környezetünk tisztaságára, valamint a mindennapi tisztálkodáson túl – a fejlett jógik számára – a különböző higiéniai eljárások, amelyek a test mélyebb tisztaságára szolgálnak.[4] Az utóbbi eljárásokon kívül elegendő lenne, ha mindenki csak a minimális tisztaságra vonatkozó előírást betartaná, ami azt jelenti, hogy magát és környezetét sem szennyezi.
A megfelelő tisztálkodás hiányában rengeteg betegség alakul ki és okoz haláleseteket. Mindössze 170 évvel ezelőtt fedezte fel Semmelweis Ignác, hogy az akkor nagy halálozási számmal végződő gyermekágyi láz oka, hogy az orvostanhallgatók nem mostak kezet mielőtt a várandós nőket vizsgálták. Ezért bevezették, hogy a kórházakban klóros kézmosást követően szabad csak vizsgálatot végezni a szülészeti osztályon. Azonban csak 1860 -tól kezdték el szélesebb körben alkalmazni ezt az eljárást, amivel később kiérdemelte az „Anyák megmentője” címet. [5] Ez a lépés a tisztaság útján a mai napig érezteti hatását, hiszen a gyermekágyi láz elenyésző számban fordul csak elő fejlett országokban. Ezzel szemben a fejlődő térségekben mai napig komoly problémát okoz a megfelelő higiénia hiánya. A UNICEF[6] jelentése szerint a gyermekhalálozások jelentős része nyugat- és közép-afrikai régióban történik, melynek egyik oka a megfelelő tisztálkodással és higiéniával kapcsolatos tudás hiánya.[7]
A személyes tisztaság mellett a környezet tisztasága ugyanannyira fontos, és ha ezzel az alapvető szemlélettel rendelkezne mindenki, akkor a környezetszennyezés nem létezne. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy a fejlődés ára ne az legyen, hogy a vizeink nagy része, a szennyezettség miatt nem iható. Ez szintén a fejlődő országokban jelent komoly problémát, ahol évente 15 millió gyermek halálát okozza a víz ihatatlan minősége.[8]
A szaucsa előírás betartása megelőzné a Földön lévő halálozások jelentős hányadát, egyrészt a korai halálozásokat a fejlődő országokban, valamint a környezetszennyezés következtében történt haláleseteket.[9]
Szantósa
Jelentése: elégedettség. A Srímad-Bhágavatam ezt írja róla: „Az embernek arra kell törekednie, hogy bármit rendel el számára a legfelsőbb akarat, legyen az akár boldogság, akár szenvedés, élete során minden körülmények között elégedjen meg vele. Aki ily módon tűr, az könnyedén áthatolhat a tudatlanság sötétségén.”[10] Azt javasolja, hogy az ember legyen elégedett azzal, amit a Legfelsőbb Úr elrendelt számára és ne tegyen felesleges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy egyre több anyagi javat halmozzon fel. Munkáját úgy válassza és hajtsa végre, hogy az a személyiségéhez legjobban illeszkedjen és kerülje azokat a feladatokat, amelyek nem számára lettek kijelölve.[11]
A Kali-júgában[12] ezzel szemben az embereknek az lebeg a szemük előtt, hogyan tudnának minél nagyobb hasznot szerezni, nem törődve a munkájuk minőségével és mennyiségével. Ennek rendelik alá az életüket. Kizsákmányolják saját testük és elméjük kapacitását azért, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert és nincsenek tekintettel környezetükre, családjukra és saját magukra sem.
A Srí Isupanisad világosan megfogalmazza, hogy az univerzumban minden a Legfelsőbbé és az emberek csupán jogot kaptak a használatra. „A világegyetemen belül az Úr irányít minden élőt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, s ami őt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól tudván, hogy az kihez tartozik.”[13]
Számos negatív példát látni a világban arra, hogy az emberi kapzsiság milyen környezeti katasztrófákat okoz. Az egyik legjövedelmezőbb iparág az olajüzlet, hiszen ez a járművek és az ipari gépek jelentős részének üzemanyag és amelyek száma egyre csak nő. Az olajkutak kimerülése miatt folyamatosan új helyszínt kell feltárni ahhoz, hogy ezt a szükségletet kielégítsék. Kezdetben szárazföldi fúrótornyokat építettek, azonban újabb technológiával kifejlesztették a mélytengeri kőolajbányászatot, amely során a tengerek fenékről hozzák fel az olajat kiemelőrendszerek és olajszállító hajók segítségével.[14] Ez az eljárás nem csak azért veszélyes, mert elősegíti ennek az energiaforrásnak a kimerülését, hanem rengeteg környezeti kárt okoz azzal, hogy a vizek élővilágát veszélyezteti, hiszen a fúrás során a vízbe kerülő kőolaj mérgezést okoz az élőlények szervezetében, valamint a tengerek oxigén ellátottságát is veszélyezteti.[15]
Több olyan olajkatasztrófa történt már az évek során, amelyek jelentős károkat okoztak a természetben azzal, hogy az olajszállító hajó vagy a fúrótorony megsérült és több tonnányi nyersolaj került a tengerbe. Az egyik legnagyobb ilyen környezeti katasztrófa Alaszkában történt 1989-ben, amikor az Exxon Valdez tanker balesete miatt több, mint 50 millió tonna olaj került a vízbe, okozva ezzel 200 ezer állat halálát pár nap leforgása alatt. 1958 és 2013 között Nigériában pedig annyi szennyezés került a környezetbe évente, amennyi az alaszkai esetben az Exxon Valdezből. Miután 1958-ban felfedezték a Niger folyó deltájának olajkincsét, minden nagy olajvállalat létrehozott itt telephelyet, hiszen az olcsó munkaerő miatt gazdaságilag rendkívül vonzó területté vált. A WWF[16] véleménye szerint azért rendkívül magas itt a környezetszennyezés mértéke, mert állandó a szivárgás az olajfúró tornyok, illetve a vezetékek állapotának elhanyagoltsága miatt. Mivel Nigériában nincsenek szigorú törvények erre vonatkozóan, nem kötelezi senki ezeket a cégeket, hogy betartsák a környezetvédelemi és a biztonsági előírásokat, nekik pedig nem áll anyagi érdekükben költeni erre.[17]
Ezekben az esetekben, amelyek mára sajnos majdnem mindennapossá váltak, nem kizárólag a környezet kizsákmányolásáról van szó. Az anyagi haszon érdekében az itt élő lakosságot is kihasználják, akik jelentősen olcsóbb munkaerőnek bizonyulnak, mintha a vállalatok maguk hoznák az embereket akár a saját országukból.
Írta: Daszkál Anett
[1] Jsz. II. 32.
[2] személyes gyakorlás, fejlődés
[3] Jsz. II. 32 magyarázat.
[4] Jsz. II. 32 magyarázat.
[5] http://semmelweis.hu/az-egyetemrol/semmelweis-ignac-elettortenete/
[6] Nemzetközi világszervezet, amely a gyermekek jólétért küzd
[7] https://unicef.hu/wp-content/uploads/2016/06/2016-jelentes.pdf
[8] http://ecolounge.hu/nagyvilag/a-vizszennyezes-ara
[9] http://greenfo.hu/hirek/2017/10/20/minden-6-halal-kornyezetszennyezes-miatt
[10] Bhág. 4.8.33.
[11] Bhág. 3.28.2. idézi: Tóth-Soma 2018: 197.
[12] A Védák négy korszakot (catur-yuga) különböztetnek meg: aranykor (satya-yuga), ezüstkor (tretā-yuga), rézkor (dvāpara-yuga), és vaskor (kali-yuga). Jelenleg a Kali yuga zajlik, ahol a vallástalanság uralkodik és az emberek morális értékei romlanak. A kizsákmányolás, a szexuális kicsapongás, az önző érdekek uralkodnak.
[13] SÍ. 1.1.
[14] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0025_kor_3/ch02s02.html
[15] A víz felszínén úszó olajréteg akadályozza a vizek természetes oxigénforgalmát és így a légzésre és a fotoszintézisre egyaránt káros hatást fejt ki.
[16] A világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete
[17] http://ecolounge.hu/nagyvilag/hat-kornyezeti-katasztrofa
