Tapasz
A vezeklés azt jelenti, hogy az ember olyan cselekedeteket haj végre, amelyek azok bizonyos mértékű kényelmetlenséget okoznak és ezáltal elégeti a karmáját.[1] Azonban a Bhagavad-gítá azt is mondja, hogy a jóság kötőerejében kell tenni mindezt, az Úr elégedettsége érdekében és nem anyagi haszon miatt.[2] Ellenkező esetben annak hatása csak ideiglenes, nem tart örökké.[3]
Korunkban sajnos nem divat lemondani a kényelemről, főleg nem egy magasabb cél érdekében. Az emberek többsége felelőtlenül, gondolkodás nélkül használja az energiát, pazarolja az ételt, vásárolja a fölösleges – környezetszennyező – termékeket és halmoz fel vagyont. A mindennapi élet területén elegendő lenne kisebb változtatásokat eszközölni, a komfortosság minimális csökkenésével (átértékelésével) ahhoz, ahogy jelentősen csökkenjen az egyénre jutó ökológiai lábnyom.[4]
A műanyag zacskókat – amiket az ember bevásárláskor használ – le lehet váltani anyag táskákkal, aminek előállítása és lebomlása is jóval környezetkímélőbb, valamint tartósabb is, mint plasztik társa. A műanyag szívószálat már több országban betiltották, helyette papírt használnak. A kis kiszerelésű termékek helyett, célszerűbb a nagyobbat választani, mert kevesebb csomagolóanyagot tartalmaz és így kevesebb hulladék marad utána. Azok, akik kerttel rendelkeznek, ültethetnek zöldséget, fűszernövényt, így ezekért nem kell elmenni a piacra, ami által kevesebb üzemanyag kerül felhasználásra.
A sokszor mérgező vegyszereket, melyek az otthon tisztán tartását szolgálják, kiválthatóak környezetkímélőbb változattal (például remek súrolószer a mosószóda, vízkő ellen pedig a citromsav kiváló), valamint elkészíthetőek saját kezűleg is néhány hozzávalóból. Ezáltal ismét csökken a keletkezett hulladék, illetve a fölösleges káros vegyi anyagok használata.
Magasabb körökben, ahol az anyagiak ezt megengedik, nagyobb lépéseket lehet tenni akár adományozással rászorulóknak vagy civil szervezetek támogatásával, de akár a benzin vagy dízel üzemű gépkocsi elektromosra való cserélésével is. Manapság léteznek olyan házépítési technológiák, amelyek segítségével a házat nem szükséges fűteni, így jelentős energiát tud megtakarítani. Létezik már olyan megoldás is, amellyel a ház több energiát termel, mint amennyit felhasznál, ennek építése azonban még sajnos nem annyira elterjedt, mint az előbb említett passzív ház.[5]
Ezek kis lemondások csupán, amelyek az ember kényelemben sem okoznak nagy változást, mindössze kevés odafigyelésre lenne szükség és az egész bolygó javát szolgálnák.
Szvádhjája
Az önvaló tanulmányozása a szentírásokon keresztül, ami azt jelenti, hogy az ember elegendő időt fordít a transzcendentális tudás megismerésére és ezáltal saját lelki természetét is igyekszik megérteni. Egy gyakorló jógi számára a legfontosabb olvasmány a Bhagavad-gítá.[6]
Napjaink emberének az is elegendő lenne ahhoz, hogy hatalmas lelki és értékrendbeli fejlődést érjen el, ha ismerné a Védákat és a Bhagavad-gítá által javasolt tiltásokat és előírásokat. Ezáltal lehetősége lenne követni őket és így előbb-utóbb egy olyan lelki szintre eljutnia, ahol már az igény a transzcendensről való olvasására magától jönne létre benne. Valaki minél többet foglalkozik a lelki önvalóval és Istennel, annál inkább nő benne a vágy aziránt, hogy minél többet halljon róla, ezáltal egyre magasabb lelki fejlettséget érhet el.
A jama és nijama elvek ismeretének alapfeltétele, hogy valaki tudja, hogy hol keresse azt. Ezért olvasnia kell a szentírásokat, még ha első körben nem is a saját önvaló tanulmányozása vagy a Legfelsőbb Űr megismerése a cél.
Ísvara-pranidhána
Az Ísvara-pranidhána azt jelenti, hogy az ember a tetteit alárendeli Isten akaratának, minden gondolatával és cselekedetével az ő kegyeit keresi és őt akarja elégedetté tenni, ami által elnyeri a születés és halál örökös körforgásából való kiszabadulást. Az Úr odaadó szolgálatának eredményeképpen eltűnnek a lelki fejlődést gátló tényezők és ezért eljuthat az önvaló teljes megismeréséhez. Ez a jóga folyamatának legfontosabb lépése, mert nem csupán képes kivezetni a szamszarából[7], hanem általa megtapasztalható a transzecendentális világ változatossága.[8]
Azok, akik eljutottak az Isten iránti odaadásig, megértették, hogy a Legfelsőbb Úr létezik és ezzel egyidejűleg felébred bennük a tisztelet és a hódolat iránta. Felfogták eredeti lelki helyzetüket és világossá vált számukra, hogy életük legfőbb célja, boldoggá tenni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Minden gondolatukat és tettüket Neki ajánlják fel és ezzel elérik a teljes megvilágosodást, aminek következtében már nem kell többé megszületniük.
Erre a felismerésre ma lenne a legnagyobb szüksége a világ népességének, hiszen a Kali-júga alatt kiváltképp sok negatív karmát tud az ember gyűjteni és könnyebben benne ragad az anyagi felfogásban, mint az előző korok emberei. Szükség van a korlátozó szabályokra és előírásokra ahhoz, hogy minden tekintetben értékes életet tudjon élni mindenki, ehhez azonban szükség van arra, hogy tisztában legyen Isten és önmaga helyzetével és kettejük kapcsolatával. Szükség van az Úr iránti odaadásra és arra, hogy minden gondolatát neki szentelje, hiszen ekkor alakul ki benne a vágy, hogy az általa előírtakat betartsa. Amint betartja az általa előírtakat, életében megjelenik a jóság minősége és egyre tisztább cselekedetei és gondolatai lesznek. Előbb utóbb pedig ez a folyamat önmagától fog működni, hiszen minél inkább Isten tudatosan él, annál kevésbé fog ettől eltérő életre vágyni.
A somogyvámosi Krisna-völgy tökéletes példa arra, hogy hogyan lehet élni anélkül, hogy ártanánk a világnak és rombolnánk a környezetünket. Az ott lakók követik a szentírások szabályozó előírásait és életüket Isten szolgálatába állítják. Javarészt önellátó gazdaságot folytatnak, ami remekül tükrözi, hogy egy adott közösség hiány nélkül meg tud élni azokból a javakból, amit a föld ad neki. Krisna-völgy lakói betartják – sok egyéb mellett – a jama és nijama szabályokat és ezáltal egy olyan fenntartható közösséget működtetnek, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a védikus írásokon alapuló élet a megoldása a mai társadalmi problémáknak.
Összefoglalás
Kutatásom igazolta azt a felvetést, miszerint a környezetszennyezés problémája a jógikus életmóddal megoldható, illetve mérsékelhető lenne. A vallási alapú élet a megoldása a környezetszennyezésnek, valamint egyéb társadalmi problémáknak, még ha nem is mindenki fordul azonnal az istenhit irányába. A védikus szabályok követésével ugyanis automatikusan alakul ki az emberben a vágy a tisztább élet felé és előbb-utóbb az Isten iránti odaadás is megérkezik az életébe.
A bolygónk állapota egy olyan globális probléma, amely mindenkit érint és éppen ezért a megoldásában mindenkinek részt kell vennie. Közösen kell változtatnunk a világnézetünkön és a bevett szokásainkon azért, hogy a bolygónk még sokáig élhető legyen. Ez alól senki nem lehet kivétel, még ha első körben lemondásnak is érezzük ezeket az a változásokat, hosszú távon mindenképpen kifizetődő mind globális, mind egyéni szinten. A felismerés, a felelősségvállalás, a hozzáállásbeli változtatás és a cselekvés szükséges, mert az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy visszafordítsuk azt a destruktív folyamatot, aminek mi emberek vagyunk az okai.
Bizonyítékok példázzák, hogy a védikus szentírásokon alapuló élet az egyetlen fenntartható formája az emberi létezésnek és ezt követve harmóniában élhetünk a környezetünkkel és önmagunkkal.
Írta: Daszkál Anett
[1] Tóth-Soma 2018: 198.
[2] Bhg. 17.17., idézi: Tóh-Soma 2018: 198.
[3] Bhg. 17.18 magyarázat.
[4] Irányszám, amely megmutatja, hogy életmódunk milyen hatással van a természetre, az adott területen élő népesség természet-igénybevételének mértéke
[5] Lásd még: http://energiaoldal.hu/category/epuletek/aktiv-haz/
[6] Tóth-Soma 2012: 282.
[7] születés és halál körforgása
[8] Tóth-Soma 2018: 199.