Bakaja Zoltán a jóga fogalmát definiálja a Bhagavad-gítá versei alapján. A 6. fejezet 2. verse a jógát a szannjászával, az aszketizmussal, a világtól való elfordulással, lemondással felelteti meg.
Bakaja Zoltán (Sjámaszundara Dásza) szakdolgozatában megvizsgálta, találhatunk-e a Bhagavad-gítában olyan verseket, amelyek más fogalmak használatával teszik világossá a „jóga” szó jelentését. A hatodik fejezet második verse a jógát a szannjászával, az aszketizmussal, a világtól való elfordulással, lemondással felelteti meg (jam sannjászam iti práhur / jógam).
A Bhagavad-gítában javasolt aszketizmus gyakorlásához az embernek nem kell feltétlenül „hivatásos” aszkétává, sannjászinná[1] válnia, az aszketizmus lényegi elemét, a világi javakról való lemondást – ahogy azt Krisna a hatodik fejezet első versében elmondja – a társadalom bármely tagja gyakorolhatja. Később, a tizennyolcadik fejezet, ennek szellemében határozza meg a szannjásza jelentését: kámjánám karmanám njászam / szannjászam kavajo viduh – „a bölcsek a szannjászát az érzéki vágyak sarkallta cselekvésről való lemondásként ismerik”.[2]
Ha a szannjásza gyakorlásához az embernek mindenképpen szerzetesi fogadalmat kellene tennie, a jóga művelése – mivel Krisna a szannjászát a jógával azonosítja – csak a bráhmanák csoportjának privilégiuma lenne, mivel az ilyen fogadalomtétel joga csak őket illeti meg. Ardzsuna ksatrija, a harcos rend tagja, ezért Krisna többször is értésére adja, hogy nem tagadhatja meg a saját társadalmi helyzetéből fakadó kötelessége teljesítését.[3] A jóság kötőerejének befolyása alatt álló bráhmanák[4] elég nyugodt elmével rendelkeznek ahhoz, hogy képesek legyenek követni a szerzetesi élet szabályait, ám azok számára, akik még nem tisztultak meg ennyire, az ő példájuk utánzása az elbukás veszélyét rejtené magában.[5]
Ahogy azt már a korábbi alfejezet is megerősítette, a kötőerők foglyaként a cselekvéstől való abszolút mentesség nem lehetséges, ezért – bár a világi kötelezettségeik teljesítése alól feloldozást nyernek – a szannjásza ásramába lépett bráhmanák sem bújhatnak ki mindenfajta tevékenység alól. Az áldozás, adományozás és megfelelő mértékű önsanyargatás gyakorlása őket is kötelezi.[6]
A hatodik fejezetben, miután a jógát és a lemondást egyként definiálja (6.2), Krisna kijelenti, hogy senki sem válhat jógivá, ha nem mond le önös vágyairól (szankalpa),[7] majd két verssel később azt is tudomásunkra hozza, hogy az, akinek ez teljes mértékben sikerült, fejlett jóginak tekinthető. Ebből világossá válik, hogy a vágyaktól való mentesség nem előfeltétele annak, hogy az ember a jóga gyakorlásához láthasson, a világiakról való lemondás és a jógában való fejlődés egymással karöltve járó, párhuzamos folyamat.
A fentiek ismerete magában foglalja a választ Ardzsunának az ötödik fejezet elején elhangzó kérdésére: „Mi jobb? A lemondás (a dzsnyána-jóga) vagy a karma-jóga gyakorlása?”.[8] Bár Krisna azt mondja, hogy ha az ember a két út bármelyikét is követi, a legnagyobb áldásban részesülhet, a karma-jógát ítéli jobbnak. A lemondás önmagában, a jóga összekapcsoló gyakorlatai nélkül nem emeli fel az embert,[9] sőt még szenvedést is okoz neki.[10] Ezzel ellentétben az, aki a karma-jóga útját követve gyakorolja a lemondást, megszabadul a tettei okozta megkötöttségtől,[11] s mivel lemondása nem a külsőségek elutasításában, hanem a világi hívságoktól való belső elkülönülésben mutatkozik meg, megtapasztalhatja a világi tevékenységektől mentes élet boldogságát.[12] Az ilyen boldog ember semmire sem vágyik és senkit sem gyűlöl.[13]
Akár a karma- akár a dzsnyána-jóga útját követve mond le valaki arról, hogy a mulandó dolgokat birtokolja, amikor teljes mértékben megválik világi ambícióitól, többé már nem kötik meg tettei.[14] A fizikai reakcióktól való mentesség ígérete önmagában nem szolgál valódi pozitív jövőképpel, csupán a negatív következmények elkerüléséről biztosít bennünket. A Bhagavad-gítá tovább megy ennél, a lemondáshoz párosuló jövendő pozitív képét is felvillantva. Lemondásunknak az Úr Krisna javát kell szolgálnia,[15] s aki ennek szellemében cselekszik, azt nagyon hamar[16] a legfelsőbb, örök lakhely várja, az időtlen béke isteni birodalma.[17]
Összefoglalva az alfejezetet: a Bhagavad-gítában a jógával egyként emlegetett aszketizmus az élvezet vágyától való megszabadulást jelenti. Ezt a legtöbben a karma- néhány kivételes személy pedig a dzsnyána-jóga gyakorlásával is elérheti, ám az ember lelkileg akkor nyer a legtöbbet, ha a bhakti útján halad, s a Legfelsőbb Úr kedvét keresve mond le mindenről.
A cikksororozat korábbi részei itt érhetőek el:
1. rész: Jóga a Bhagavad-gítában
2. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Egykedvűség, egyenlőség
3. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Ügyes cselekvés
4. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Ügyes cselekvés 2.
5. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Szamádhi
Cikk forrása: Bakaja Zoltán: Szeress, és tégy, amit akarsz! A jóga a Bhagavad-gítában. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2014.
Kép: en.wikipedia.org
Hivatkozások:
[1] Monier Williams: saṃnyāsin, one who abandons or resigns worldly affairs, an ascetic, devotee (who has renounced all earthly concerns and devotes himself, to meditation and the study of the āraṇyakas or upaniṣadas, a Brahman in the fourthāśrama [q.v.] or stage of his life.)
[2] 18.2.
[3] 2.27, 2.47, 18.7.
[4] 18.41-42.
[5] 3.35.
[6] 18.5.
[7] Monier Williams: saṃkalpa, conception or idea or notion formed in the mind or heart, (esp.) will, volition, desire, purpose.
[8] 5.1.
[9] 3.4.
[10] 5.6.
[11] 4.41.
[12] 5.3.
[13] 5.3.
[14] 18.12, 18.49.
[15] 3.30, 9.27-28, 18.57.
[16] 12.6-7.
[17] 18.62.
Szakdolgozatban felhasznált irodalomjegyzék:
Bhagavad-Gita Trust: Śrīmad Bhagavad-gītā. http://bhagavad-gita.org/. Letöltés ideje: 2014. március 30.
Bhaktivedānta Nārāyaņa Gosvāmī: Śrīmad Bhagavad-gītā. Gaudiya Vedanta Publications , Okhla Industrial Estate (India) 2011
Bhaktivedanta Swami, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust International, 2008.
űBhaktivedanta Swami, A. C.: Bhagavad-gītā as it is. The Bhaktivedanta Book Trust, Mumbai 2000.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1996.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Negyedik ének – első kötet. The Bhaktivedanta Book Trust, 1994.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Hetedik ének. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1994.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Nyolcadik ének. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1995.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Tenth Canto – Parth Three. The Bhaktivedanta Book Trust, Mumbai 2005.
Bhaktivinoda Ṭhākura: Śrīmad Bhagavad-gītā. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2006.
Bhaktivedānta Svāmī Language School: Sanskrit Bhagavad-gita grammar Volume Three The Gītā. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2005.
Baladeva Vidyābhūṣaṇa: Gītā Bhūṣaṇa. Sampradaya Puvlishers, Chennai.
Bhūrijana Dāsa: Surrender unto me. Vaisnava Institute for Higher Education, Delhi, 1997.
Monier Williams Sanskrit-English Dictionary (2008 revision). http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/monier/ Letöltve: 2014. árilis 29.
Sanskrit Dictionary for Spoken Sanskrit http://spokensanskrit.de Letöltve: 2014. árilis 29.
Sivarama Swami: A Bhaktivedanta-magyarázatok : A Bhagavad-gita tökéletes értelmezése. Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet, Budapest, 1999.
d’Arbrissel, Robert: Levél. 1109. http://epistolae.ccnmtl.columbia.edu/letter/241.html Letöltve 2014. április 29. Nyomtatott változat: Petigny, J. de: Lettre Inédite de Robert d’Arbrissel a la comtesse Ermengarde. Bibliothèqie de l’école des chartes, 15 (1853-1854), 209-235. oldal.
Śrī Śankarācārya: The Bhagavad-gītā. The G. T. A. Printing Works, Mysore, 1901.
Yati, Bhakti Prajnan: Sri Shandilya Bhakti Sutras. Sree Gaudiya Math, Madras (Chennai), 1991.
Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: Mādhurya Kādambinī. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013.
Weininger Antal: Az idő partján. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
