– Mikor és hogyan találkoztál először a jógával?
– Könyv formájában tizenéves koromban a dédnagymamám polcán találtam a Tökéletes jóga című művet, ami felkeltette érdeklődésem. Később, a ’90-es években edzőként dolgoztam, amikor megismerkedtem egy hölggyel, aki aktívan jógázott, és sokat mesélt az ászanákról. Nagyon kíváncsi lettem, és megkértem, vigyen el egy foglalkozásra.
– Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy jógaoktató leszel?
– Nem volt ilyen pillanat. Pilates-technikát oktattam, és preventív gerincgimnasztikát, mellette rendszeresen jógáztam. Nyolcéves korom óta a testedzés napi rendszerességgel jelen van az életemben. A vendégeim tudták, hogy jógázom, és kérték, hogy tartsunk jógaórákat is. Nemet mondtam, a jóga számomra már akkor sem volt sport. Később a mozgásterapeuta szakvizsgámon a gyakorlati vizsgán a jógát választottam, de még mindig nem azzal a céllal, hogy csoportos órákat vezessek. Végül az élet mégis úgy hozta, hogy oktatni kezdtem, és ezért hálás vagyok.
– Kit tekintesz mesterednek?
– Minden élőlényt a mesteremnek tekintek. Díksa, vagyis avató tanítómesterem Szvámí B. A. Paramadvaiti.
– A jóga mely elemeit gyakorlod?
– A jóga egy komplett rendszer, azt gondolom, ha tényleg jógázni akarunk, minden elemére szükség van.
– Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba a jógát?
– 2006-ban voltam először Indiában. Ebben az évben bezártam itthon a vállalkozásom, és azt éreztem, új életet szeretnék kezdeni. Pontosan nem tudtam, mit és hogyan, egy ideig csak sodródtam. Sok év telt így el, és közben az életmódom teljesen megváltozott, a jóga került a középpontba.
– Mit ad neked a jóga?
– Mindent. A jógát önismereti útnak tartom, így saját magammal találkoztam az út során. Nap mint nap szembesülök a hibáimmal, és a jóga segítségével lehetőségem van fejlődni.
– Melyik a kedvenc ászanád? És miért?
– Nem tudnék csak egyet választani. Talán a fejenállás az a póz, amit nagyon fontosnak tartok, és a lebontása után mindig nagyon jó érzeteket tapasztalok. A többi póz hangulatfüggő, mindig vannak aktuális kedvencek, ahogy minden napunk is más és más.
– Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?
– Fizikai nehézségek több ászanánál is vannak, de számomra a legnehezebb ászana a Savászana, a Hullapóz. Azt gondolom, hogy ennek a póznak a kivitelezése a legnehezebb, mert a teljes elengedés állapotába kell kerülni, és ezáltal tökéletes harmóniába. Itt nem megoldás a testi erő vagy a hajlékonyság, csak akkor működik, ha minden korláttól, és feszültségtől megszabadulunk.
– Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?
– Úgy érzem, a legfontosabb cél a példamutatás. Ezért a saját gyakorlásomra kell elsősorban fókuszálnom. Szeretném motiválni az embereket, hogy próbáljanak meg elcsendesedni, befelé figyelni, elindulni a belső ösvényen. Ha bármi nehézséget tapasztalnak életük során, magukon kezdjenek el dolgozni, és merjenek hinni. Törekedjenek a feltétel nélküli szeretetre, és segítsenek a rászorulókon. Ezeket az elveket szeretném közvetíteni oktatói pályám során.
– A jóga mely területen szeretnél még fejlődni?
– Az összes területén.
– Mit üzennél azoknak, akik még soha nem próbálták ki a jógát?
– Bármibe is kezdenél a nap során, kezdd két perc csenddel. Például, ha hazaérsz, ülj le, csukd be a szemed, és két percig ne csinálj semmit, csak légy magaddal. Vezesd ezt be minden tevékenységednél, és figyeld meg, hogy ha így fogsz hozzá valamihez, sokkal fókuszáltabb és összeszedettebb leszel, nem kalandoznak annyira el a gondolataid.
