Elvileg nem kéne, hogy különbség legyen, mégis van… nem ugyanazok a lehetőségek ha az embernek már két gyereke van, mint a „gondtalan” egygyerekes létben. Én mint „elnyomott” középső gyerek (egy nővérem és egy öcsém van) mindig is azt terveztem, hogy majd a második gyerekemnek ugyanazt megadom mint az elsőnek, nem kaphat ő csak azért kevesebbet, mert másodszorra született…
Mert hát be kell vallanom, mióta „ketteske” megszületett: 100%logisztika az életünk: ki mikor alszik, eszik, óvoda, séta, levegőzés, játék külön-külön, együtt, főzés, háztartás, egyik beteg másik nem, másik beteg egyik nem, mindkettő beteg, stb…(és akkor habfürdőről vagy körömlakkozásról, és egyéb luxustevékenységekről még nem is beszéltem…)
(Gondolom a 3+ gyerekesek most mosolyognak, hogy két gyerekkel még milyen könnyű volt a logisztika).
A terhességem alatt azt terveztem, hogy Benivel ugyanúgy fogunk jógázni járni, mint anno Marcival. Na most szeptember közepéig, amikor elkezdődött az ovi, esélytelen volt, mert nem tudtam volna a kisbabás jóga alatt Marcit kire bízni, neki meg az már uncsi lett volna…
Aztán meg nem indult el időben az az óra, ahova szerettem volna járni. Aztán pont jött a Karácsony, Aztán megbetegedett Marci, nem ment oviba. Aztán az oktató síelni ment… és jelentem töredelmesen: 10 hónap alatt sikerült 2, azaz 2 jógaórán részt vennünk… Szeretném magyarázni a bizonyítványom egy picit… „mert én szoktam itthon jógázni Benivel” – és ez igaz is, de azért még sem ugyanaz, mint intenzíven, komolyan, egy egész órán keresztül, a többi babával és anyukával együtt, minden zavaró tényezőtől mentesen…
Pedig úgy meghálálják ezek a kis manók azt az intenzív odafigyelést. Úgy élvezte, amikor végre eljutottunk: nagyokat kacagott, amikor épp olyan gyakorlatok voltak, amit baba nélkül kellett csinálni, akkor felfedező útra indult a teremben (egy kislabdát kergetve), az óra után meg egy óriásit aludt (már csak ezért megéri, ezt ugye nem kell magyaráznom kedves anyukák? J)