Kérdések a guru témakörében
[Kiegészítés Yoga-sūtra I.13. magyarázat 6.-hoz] Gaura Krisna Dásza írása
A címben említett téma nagyon kényes, s eredetileg nem is gondoltam, hogy írok róla, mert az eddigiek ismeretében azt hiszem, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy ki az, akit bátran elfogadhat lelki vezetőjének, vagy lelki tanítómesterének a jóga hagyományain belül.
Most nézzük meg mégis azokat a leggyakrabban előforduló devianciákat, amelyek valamelyike, vagy akár mindegyike egy csaló guru esetében valamilyen módon előfordulhat.
Egy ilyen személy….
1.) „vadássza” a tanítványokat, amellett, hogy más lelki személyek érdemeit (ha nem is nyíltan) valódi ok nélkül kisebbíti, illetve aláássa.
2.) önmagát kizárólagos lehetőségként tünteti fel a lelki fejlődéshez vezető esélyként.
3.) Isten inkarnációjaként hirdeti magát.
4.) figyelmen kívül hagyja a jógaszentírások [a Védikus irodalom] lelki gyakorlókra vonatkozó szabályozóelveit.
5.) nem követi a vegetáriánus étrendet és a lehető legkisebb erőszakkal élés elvét.
6.) alkoholt, kábítószert, serkentőszereket használ.
7.) szerencsejátékban foglalja le magát.
8.) a jóga tanításait saját elméjének és érzékeinek igénye szerint magyarázza, s nem a szentírások, s az adott irányzat korábbi tanítóinak útmutatása szerint.
9.) A jóga és az önmegvalósítás céljaként anyagi értékeket határoz meg.
10.) bizalmas kapcsolatot ápol, vagy fizikailag érintkezik a másik nemmel a feleségén kívül. Ez a viselkedés még akkor is kifogásolható, ha ezt az ún. „univerzális szeretet” zászlaja alatt teszi is, legyen az egyszerűen a kéz megfogása, megsimogatása vagy esetleg az adott személy megölelése stb.
11.) önmagát a saját tanítványi láncolatában lévő korábbi tanítók fölé helyezi.
12.) anyagi ellenszolgáltatásért cserébe ad mantrát, vagy beavatást. [A védikus irodalom elmondja, hogy a pénzért kapott mantra, vagy beavatás hatástalan marad. Természetesen a hagyományok előírják, hogy egy tanítvány, amikor avatást kap, a hálája jeléül adjon guru-dakṣinát, vagyis adományt a lelki tanítómesterének, amit aztán ő az Úr szolgáltábn használ. A guru-dakṣina mennyisége, minősége nem lehet meghatározva. Ez a tanítvány lehetőségeitől és indíttatásától függ.]
13.) lelki tanítómesteri feladatait személyes anyagi nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében végzi.
14.) „bűvészmutatványokkal” illetve jógikus siddhik felmutatásával próbálja elbűvölni és saját tanítványává tenni az embereket. Bár Magyarországon nem elterjedt ez a tevéknység, Indiában találkozhatunk olyan „gurukkal”, akik akár csaló módon, akár ténylegesen fel tudnak mutatni bizonyos jógikus siddhiket, amelyek a hétköznapi emberek számára természetfelettinek tűnnek. A siddhik nem segítenek a lelki tökéletesség elérésében, sőt nem is feltétlenül a lelki fejlettség jelei.
Azt hiszem, hogy ezek a legáltalánosabb devianciák, amelyek észlelése esetén meg kell, hogy szólaljon a szívünkben a vészcsengő. A lelki tanítómesterrel kapcsolatos védikus elvárások tiszták és világosak. Egy leendő tanítványnak nem szabad megalkudnia csak azért, hogy mihamarabb elmondhassa magáról, hogy neki van egy guruja. Az ilyen jellegű gondolkodásmód hosszú távon mindig bajt, szenvedést, s rosszabb esetben a lelki útról való letérést eredményez.
Ennyit gondoltam megosztani Veletek a guru témájáról, azt hiszem minden lényeges kérdésről beszéltünk. A következő bejegyzésben már visszatérünk a Yoga-sūtra tárgyalásához az I.14. aforizma elemzésével.
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket: www.gaurakrisna.hu
Szerző: Gaura Krisna Dásza