Védikus szemmel nézve Isten belső energiája (az életerő) minőségében teljesen azonos az Úrral, míg külső energiája (az anyagi világ) csak részben azonos Vele. Isten irányítja mindkettőt, mi pedig a határvonalon állunk. A határenergia részei vagyunk, minőségileg egyek az Úrral, ám mennyiségileg és hatalomban sokkal kisebbek. Egyének vagyunk mi is, de egyenlők Istennel sosem leszünk. Nem tudunk egybe sem olvadni Vele, mert Isten különálló szerves részei vagyunk.
Az emberi értelem az élet tökéletességének megismeréséért alakult ki. Ennek végpontja az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna. Akik valóban fejlettek, Őt akarják megismerni, mert szolgálni akarják Őt. Ez az önmegvalósítás lényege: a szolgálat. A tiszta, önérdektől mentes, őszinte szolgálat. Az odaadás. Amikor adni jobb, mint kapni.
Az elmét nem lehet leállítani, hiszen Istennek nagyon is kedvére vannak a saját trükkjei. Nagy játékos Ő, aki minden létező lehetőséget megad a léleknek. A sok-sok kis lélekszikrának, akik mi vagyunk. Mind egy cipőben járunk, ami az elmét illeti. Legalábbis egy darabig, amíg hagyjuk, hogy képeket vetítsen, hogy álmokat kergessen, hogy spekuláljon minden egyes dolgon, ami elénk kerül. Az elme kedvenc szavai a ,,mi lett volna, ha” és a ,,de”. Miért? Mert érzéki élvezetet adnak. Tökéletesen hiábavalóak, mégis ezeknek az illúzióknak adjuk minden energiánkat. Vagy az ,,ürességnek”, a ,,Semmi Templomának” és hasonló személytelen frázisoknak. De ki akar valóban ,,semmivé” válni? Ki hiheti azt, hogy ő és Isten: Egyek?
A Védák szemével az egyetlen valóban értékes cselekedet az odaadó szolgálat. Az élőlények egyetlen feladata, hogy Isten szerető szolgálatába álljanak. Miért? Mert így tűnik el az anyagi világ illúziója, így múlik el a kétség, így telik meg az üresség.
Hogyan lehet ezt elérni? Meg kell tisztulni. Az értékesre kell felfigyelni, az értéktelen helyett. Bölcsen használod az idődet? Vagy egóból beszélsz és cselekszel? Lusta vagy elég mélyre nézni? Félredobod azt, ami igazán megérint? Mind átestünk ezen, vagy időről-időre még most is átesünk. Nem baj, mert ez az állapot nem tart örökké. Tulajdonképpen semmi sem tart örökké, ami itt történik, az anyagi világban. Ezért jön el az íz, a lelki íz, amit a tiszta bhaktáktól [1] kapunk. Olyan lelkek ők, akik már minden bűntől mentesek, és akik vonzódnak az Istenség Személyiségének szent nevei és transzcendentális cselekedetei iránt. Az ő tiszta odaadásuknak ízét szívjuk magunkba, ebben mind egyek vagyunk, mind kezdők vagyunk.
Mit jelent a „Mind egy”? Minden embernek keresnie kell a tiszta bhakták társaságát, akik már megvalósították, amit mi még csak szeretnénk. Ők adják át nekünk a tiszta lélekről szóló tudást, a Védákat, az Úr transzcendentális kedvteléseit, valamint megalapozzák a legfontosabbat: örök kapcsolatunkat a Legfelsőbb Lélekkel, Istennel. Mit jelent az önvaló? Az önvalónak, aki mindig igaz és természetes, nincs szüksége begyakorlott mondatokra, pózokra, vagy spekulációra ahhoz, hogy az legyen, aki. A hamis egónak azonban rengeteg gyakorlásra van szüksége, ha azzá akar válni, ami sosem lehet, valódivá. Az Úr kegyéből, a tiszta odaadó szolgálat által újra felismerhetjük azt, akik valójában vagyunk. Lelkek. Ebben mind egyformák vagyunk.
Írta: Varga Kata
[1] bhakti: Isten odaadó szolgálata, bhakta: Isten szolgája