Reflexió egy Facebook felvetésre.
Miközben a Yoga-sūtra második fejezetének fordításait tisztázom le, s írom a hozzá fűzött magyarázatokat, ismét (már második alkalommal) előjött az Iśvara-praṇidhāna, vagyis az Úr iránti odaadás témaköre.
Nemrég volt ezzel kapcsolatban a face book-on egy kulturált vitám egy „modern jógival”, aki erőteljes etimológiai érveket felhozva próbálta megmagyarázni, hogy az īśvara-pranidhāna nem jelenti az Úr iránti odaadást gyakorlását. Úgy tartotta, hogy ez mindössze az anyagi tudatnak, vagyis a cittának az īśvarára történő mechanikus rögzítése. Mindamellett, hogy az „isten iránti odaadás” jelentését szinte valamennyi tradicionális jógairányzat elfogadja[1], tekintsük át, hogy mit is jelent metafizikai értelemben a citta īśvarára történő rögzítése. A praṇidhānaszó jelentése valóban „valamin való nyugvás”, „rögzítés”, valahova történő belépés, emellett „tiszteletteljes figyelem”, „vallásos meditáció” illetve „heves vágy”[2]. De tekintsük csupán a „rögzítés” jelentését a szónak, ahogy a szóban forgó illető is tette. Mit is jelent az, hogy az anyagi tudatot (citta) Istenre rögzítjük? Azt, hogy annak minden összetevőjét (manas-elme, buddhi-intelligencia, ahaṁkāra-hamis ego) és ezek minden funkcióját Vele kapcsolatosan használjuk[3]. Hogy is kell ezt elképzelnünk a gyakorlatban?
Az elme (manas) funkciói a gondolkodás, az érzelmek és az akarat működései. Ezek alapján azt mondhatjuk, az elmét Istenre rögzítve Róla gondolkodunk, a pozitív érzelmeinket (szeretet, odaadás, vonzalom) szintén Rá irányítjuk, illetve Vele kapcsolatban használjuk.(Egy jógi számára ugye a negatív érzelmek Istenre rögzítése nem jöhet szóba, az egy másik út.) Az elme akarat funkciója nem más, mint a vágyai tárgyának, jelen esetben az isvarának az „elérése, közel tartása, vagy birtoklása”.
Az intelligencia (buddhi) iśvarára történő rögzítése azt jelenti, hogy annak funkcióit (a megkülönböztető képességet, az álom és az ébrenlét tudatállapotait és az emlékezés folyamatát) Vele kapcsolatban foglaljuk le. Éber állapotban Rá emlékezünk, alváskor Róla álmodunk, bár ez már egy fejlettebb szintje a jógának 
. Tetteinket, gondolatainkat pedig a helyes megkülönböztető képességünknek köszönhetően aszerint választjuk meg, hogy azok az Úrral történő kapcsolatunkat erősítsék.
A hamis egó (ahaṁkāra) a lélek eredeti személyiségének torzult formája. Az Úrra történő rögzítése azt jelenti, hogy az Ő szolgálatában foglalom le s ezzel a Vele való eredeti transzcendentális kapcsolatomat gyakorlom, illetve ápolom.
Összegezve tehát azt látjuk, hogy az īśvara-pranidhāna folyamata nem más, mint amikor a jógi Istenről gondolkodik, a szeretet és az odaadás hangulatában emlékezik rá, Őt szolgálja, Őt akarja elérni.
Fontos elsajátítanunk azt a gondolkodást, amely megszabadul a jóga folyamatának mechanikus, elsősorban technikai megközelítésétől. Ez a gondolkodás nem felejti el azt, hogy a jóga egy személyes folyamat, amelyben a jógi is egy személy, aki a felszabadulása után is, eredeti örök helyzetében is az marad és Isten (īśvara) is egy személy aki igaz, hogy megnyilvánul személytelen brahman energiaként is, hogy működtesse a világot, de eredeti legfelsőbb helyzetében transzcendentális személyiséggel és egyéniséggel rendelkezik.
Jegyzetek:
[1] Lásd például Svāmī Rāma, Iyengar, Pattabhi Jois, Hariharānanda ide vonatkozó írásait, vagy a Yoga-sūtra tradicionális kommentárjait.
[2] Monier-Williams sanskrit-english dictionary 660. oldal.
[3] Lásd a Yoga-sūtra I.2. aforizmájához fűzött magyarázatokat az első kötetben.
Szerző: Gaura Krisna Dásza
Forrás: www.gaurakrisna.hu