Nejlonszatyor és csokoládé

2014. 08. 19. | Ökojóga

Szerző: Tóth Roland
 

A csokoládé ökonyomában 1.

Sokszor még evidensnek tűnő döntéseink esetében is érhetnek meglepetések. Fogyasztással kapcsolatos választásainkon tűnődve Leyla Acaroglu A papír jobb mint a műanyag? Hogyan gondoljuk újra a környezeti folklórt? c. előadása jutott eszembe a minap. Az ausztrál hölgy érdekfeszítő TED-es előadását hallgatva (a teljes angol nyelvű prezentáció ide kattintva érhető el!) például kiderül, hogy a műanyag szatyor környezetvédelmi szempontból jobb, mint a papírtáska. Persze, itt azokra az amerikaiak körében elterjedt egyszer használatos papírzacskókra kell inkább gondolni. (Műanyagellenes fogyasztóként én továbbra is a vászontáska mellett foglalnék állást.)

A lényeg, hogy amikor vásárolunk, a termék teljes életciklusát kell figyelembe venni. Tehát nemcsak azt kell megnézni, hogy a használat után mi lesz az adott fogyasztási cikkel, hanem az előállításához szükséges nyersanyagok kitermelésétől kezdve, a gyártás, a csomagolás, a szállítás és a használat fázisait is meg kell vizsgálni. Hogy mit teszünk a termék életciklusának minden egyes állomásán, az hatással van a környezetünkre. Ez kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. A lehetséges alternatívákat összevetve a legjobb döntést kell meghozni azért, hogy fogyasztásunk a lehető legkisebb ökológiai károkozással járjon. 

Persze, ahogy Leyla Acaroglu is hangsúlyozza előadásában, a világ, amelyben élünk, rendkívül komplex, valójában egymással szorosan összekapcsolódó, egymásba fonódó rendszerek halmaza. Létezik a bolygó mint ökológiai rendszer, amiben benne foglaltatnak a termék(ek)/az ipari rendszerek és az emberek/a társadalmi rendszerek. Minden egyes döntésünk, amit nap mint nap meghozunk, hatással van az imént említett struktúrák mindegyikére.


Forrás: Leyla Acaroglu: „Paper beats plastic? How to rethink environmental folklore” c. előadása nyomán

A komplexitást vizsgálva és egy pillanatra visszatérve a vegánság témakörére is, nézzük meg, mivel jár egy tábla csoki elfogyasztása. Néhány éve azt a házi feladatot kaptam, hogy nyomozzam ki, milyen társadalmi-ökológiai következményei vannak egy általam is vásárolt termék előállításának. Mivel akkoriban csokifüggő voltam, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a „boldogság” e rendkívül ízletes és könnyen hozzáférhető formáját választottam elemzésem tárgyául. Közismert tény, hogy csokoládéevéskor az agyban ún. béta-endorfin szabadul fel, vagyis csokit majszolva szervezetünk boldogsághormont termel. Szerintem vagyunk/voltunk már néhányan úgy, hogy nagyon is jólesett az a szelet csokoládé.
Persze, ha tüzetesebben megvizsgáljuk, mivel is jár a termék előállítása, nem biztos, hogy endorfin okozta eufóriánk ugyanolyan hatalmas lesz.

Hát akkor vizsgálatra fel!

Tovább az ökogyilkos csokoládéhoz: katt ide!
De ha a csoki kontra mákospite érdekel: katt ide!