Minden embernek más jellegű jógaórák jönnek be…

Minden embernek más jellegű jógaórák jönnek be és úgy gondolom, ha valaki csak annyit mond magáról, hogy jógázik, érdemes legalább az általa látogatott jógastúdió nevére – de inkább az órák típusára – rákérdezni, hogy tudjuk, mire is gondol, főleg, mivel akik nem túl elkötelezettek a jóga mellett sokszor nem is tudják, mennyi féle óra létezik.


Január végén egy jegybeírásra vártam az ELTE-n, mikor beszélgetni kezdtem egy lánnyal, aki ugyanoda várt. Szóba került a jóga és azt mondta, hogy ő azért nem jár rá, mert egyszer, amikor volt, majd elaludt és rákoncentrálni sem tudott jól. 

Én a kifejezetten fárasztó órákat szeretem, amiken legalább „légzésfigyelésnyi” ráhangolódás van, utána pedig annyira kell koncentrálnom a helyes kitartásra, hogy a gondolataimnak nem marad ideje elkalandozni. Mivel egy nem túl „mozgékony” családból származom, a jóga előtt sosem mozogtam hosszabb ideig rendszeresen. Ez persze sajnos lassabb fejlődést is eredményez a gyakorlás során. Ezért a jóga számomra mindig kihívást jelentett, leszámolást a rossz szokásokkal, valószínűleg ezért is kedvelem jobban a kitartást igénylő órákat.

E mellett, hogy a lelki fegyelmünk fejlődhessen, szükség van először a testi szinten kialakítani azt, ami ugye megint nem lehetséges egy kevésbé tudatos és koncentrált órán. Végül ráadásként még annyit, hogy a hosszabb, tudatosabb ászana kitartással érhetőek el igazán azok jótékony hatásai.

Ezekkel az érveimmel végül is elég könnyen sikerült „elcsábítanom”, hogy még egyszer fusson neki a jógának, ráadásul végre lesz még egy ember, akin gyakorolhatok a barátaimnak tartott otthoni óráimon.