Yoga-sūtra I.7. magyarázat 5. Tízféle bizonyíték, a tudásszerzés további védikus módszerei (pramāṇa)
Természetesen miután valaki felismeri és elfogadja, hogy a feltételekhez kötött élőlény valóban rendelkezik a korábban már említett négyféle hiányossággal (1. az érzékszervek tökéletlenségével, 2. az illúzióval, amely a gondolkodást befedi, 3. a hibázás lehetőségével és 4. a csalásra való hajlammal), komoly fejtörést okozhat számára az, hogy megbízható tudásszerzési folyamatot találjon, amely a lelki igazságokat is fel tudja fedni a számára.
A védikus filozófiai iskolák összesen tízféle pramánát említenek, mint a hiteles információk megszerzésének eszközeit, azonban a megfelelő korlátokat sem felejtik el velük kapcsolatban megemlíteni. Mindegyik filozófiai iskola elismeri ezek egy bizonyos kombinációját, mint érvényeset, és sok bizonyítékokat hoz fel véleményének alátámasztására.
Valójában mindegyik használható egy spirituális ember számára az önvaló- és Isten-kutatása során, a módszerre jellemző korlátok figyelembevételével. Ez a tíz tradícionális pramāna, az e sūtrában felsorolt legfontosabb hárommal együtt, a következő:
1.) Egy hiteles bölcs vagy félisten kijelentései (ārṣr), amelynek összhangban kell lennie a kinyilatkoztatással. 2.) Összehasonlítás (upamāna), amelynek során egy bizonyos dolgot, amelyről nincs előzetes tudásunk, többé-kevésbé megismerhetünk, miután összehasonlítottuk egy ismert dologgal. Például a kacsacsőrű emlősről relatíve pontos képet alkothatunk akkor, ha a kacsáról és az 

A hagyomány elfogadásának módszerét (aitihya) akkor alkalmazzuk, amikor valamely elfogadott érvet a közhiedelmen vagy hagyományon keresztül ismerünk, de ezen ismeretnek az eredeti forrása ismeretlen. Például létezik elképzelés, miszerint az Új Delhiben található ”Purāna Qila az ősi erődöt a Pándavák építették. Erre nincs írott bizonyíték vagy szentírási utalás, ami alátámasztaná ezt, de generációkon keresztül áthagyományozva ezt az információt ma általánosan igaznak tekintik. 7.) A gesztus (ceṣṭā) tudásszerzési módszerének használata akkor valósul meg, amikor valaki egy másik személy testbeszédéből, mimikájából szerez valamilyen információt. A gesztusok, sokszor olyan információkat is feltárnak, amelyeket a ”gazdája” titkolni akar. 8-10.) A tízféle pramāna-féle közül a fennmaradó legfontosabb hármat (pratyakṣa, anumāna, āgama) a 7. sūtra magyarázataiban részletesen kifejtettük.
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről olvasni a bejegyzéseket: www. gaurakrisna.hu
Szerző: Gaura Krisna Dásza