Szabadság, hatalom, közösség – egy új generáció

2019. 03. 25. | Életmód

Szerző: Mezei Katalin
 

A Sustainable Human egyik videója arról szól, hogy változás van folyamatban: a fiatalabb generációk másképp viszonyulnak a szabadság, a hatalom és a közösség meghatározásához, mint az idősebb nemzedék. Míg a mi korosztályunk szabadság alatt egyszerűen a másoktól való függetlenséget, autonómiát értette, addig a fiatalabb generáció számára ez már mást jelent.

Az interneten felnövők számára az a jelenség, hogy az egyén egy elkülönült sziget, már nem létezik. Számukra a szabadságot éppen az egymáshoz való hozzáférés, és nem a szigetszerű üzemmód jelenti. Hasonlóan változott a hatalom megítélése. Míg a korábbi generáció a hatalmat fentről lefelé irányuló, piramisszerű alá-fölérendeltségi kapcsolatokban látja megnyilvánulni, addig a fiatalok számára a hatalmat a hálózat és az együttműködés jelenti. Végezetül a közösség megítélése is egészen más a fiatalok körében. Míg az idősebb generáció közösségen egymással versengő egyének halmazát érti, aminek egyik megnyilvánulása a nemzetállam, addig a fiatalok már tanulják és tapasztalják, hogy ebben az ökoszisztémában minden és mindenki összefügg egymással, és a saját jólétük az egész rendszer egészének, illetve az abban élők jólététől függ.

Én magam is érzékelek változást ezekben a kérdésekben, bár nem feltétlenül látom ezt generációk közötti különbségnek, de lehet, hogy tévedek. Azért gondolom ezt, mert a fiatalok körében is van, aki még „a régi minták” szerint gondolkodik, és az idősebbek között is akad, aki az „új minták” szerint él. Vagyis a szemléletváltozás generációkon átívelő jelenség.

Bárhogy is legyen, a változás iránya ígéretesnek tűnik. A hálózatban gondolkodás, az együttműködés, a nagy egész érdekeinek szem előtt tartása örvendetes. Ugyanakkor azt is látom és tapasztalom, hogy ez a nézőpontváltás sok konfliktussal jár együtt a mindennapokban: a régi minták szerint élők ugyanis még nem elég nyitottak a fejlődésre, az új mintát felvállalók pedig türelmetlenül sürgetik a változást. Szerintük ugyanis annak ellenére, hogy a családoktól a kisebb közösségeken át egészen a bolygószintű közösségig mindenhol átalakulás van, ez a folyamat még mindig nem elég karakteres és gyors. Sokkal gyorsabbnak kellene lennie ahhoz, hogy eredményesen vegyük fel a harcot az olyan, mindenkit fenyegető problémákkal szemben, mint a klímaváltozás.

Ami mindkét oldalt összeköti, az a félelem. Míg az egyik fél a hatalomvesztéssel járó kiszolgáltatottságtól, addig a másik a kiszolgáltatottság miatti fájdalomtól tart. Vagyis a félelem mind a régi, mind az új mintát követőknél ott van. A félelem erős méreg, ami csak akadályozza a fejlődést, de nincs miért elkeserednünk, mert van ellenszere: a feltétel nélküli, lélektől lélekig ható szeretet, aminek a legtökéletesebb forrása és iránya egyben maga Isten.

Dr. Bányai Orsolya, PhD – környezetjogász, egyetemi adjunktus

A képek forrása: www.pexels.com.

A videó forrása: Sustainable Human