Pjeczka Edina másodéves vaisnava jógamester szakos hallgatónk eleinte kissé csodálkozott, ma már azonban várja a szombati tanítási napokat:
„Először valóban csak furcsán néztem a festett orrú és homlokú krisnásokat, közülük a kopaszra borotvált férfiakat „szoknyában”, a nőket száriban. Ma már természetes és egyáltalán nem meglepő a más öltözet. Büszkén beszélek arról, hol és kiktől tanulok. Rendkívül lenyűgöz a Krisna-tudatú emberek erőszakmentessége, amely áthatja az életüket. Megmagyarázhatatlan nyugalom áraszt el minden egyes alkalommal, amikor a főiskolai oktatásban töltöm az időmet. A legjobb példa rá az, hogy felkerülök egy szeretet-akkumulátorra, amely a lelkemet és a szívemet is energiával tölti fel. Először csak csodálkoztam rajta, hogy milyen jókedvűen és energikusan hagyom el a kampuszt nyolc óra előadás-hallgatás után, azután pedig vágytam és vágyom minden egyes szombatra, hogy mehessek. A bhakták kommunikációja, viselkedése olyan empátiát tanúsít, amely nagyszerű és követendő példa. Nagyon egybecseng az erőszakmentes kommunikáció technikájával és nem negyvenéves múltra tekint vissza. Azt gondolom, hogy az élethez való hozzáállásuk mentes mindenfajta előítélettől. Mindezt már a felvételi alkalmával megtapasztalhattam. Nem számít, honnan jössz, ki vagy, mit tettél korábban, milyen politikai nézeteket vallasz, miben hiszel. A krisnások olyannak fogadnak el, amilyen vagy.”
Fotó: Sárosi Zoltán