Milyen legyen a hozzáállásunk a nehézséget okozó ászanákhoz?
Vizes Tilda, vaisnava jógamester hamstring nyújtásáról szóló cikksorozatának első részéből ezt is megtudhatjuk.
Minden kezdő (és akár haladóbb) jógázó életében van egy-két terület, néhány ászana, amit valljuk be, nem szívesen végez. Nincs ezzel semmi gond. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek az ászanák nem meglepő módon mindig összefüggésben vannak egy-egy kötöttebb területtel a testünkön. Egyik leggyakoribb ezek közül a hamstring, vagyis magyarul a combhajlító izom merevsége.
Hosszú éveken át tartó álló- vagy ülőmunka következtében tud a legkönnyebben kialakulni ez a probléma. A láb izmai bemerevednek, megrövidülnek, hiszen egy adott mozgástartományon túl nincsenek használva, így a szervezetnek kényelmesebb és energiatakarékosabb ez a megoldás. (Jelen írás a mély anatómiai ismeretekre nem kíván kitérni, ha részletesebben érdekel a téma, rengeteg jó és hasznos információt találni az interneten. Több sorstársammal egyetemben, én sem úsztam meg ezt a problémát. Állómunka, mozgásszegény életmód… Így, amikor elkezdtem „jógázgatni”, majd később intenzívebben gyakorolni, szembekerültem a rideg valósággal, miszerint „nekem ez nem megy!” Ez természetesen nem ilyen fekete-fehér, megy – nem megy történet. Legtöbbször fejben dől el az egész, hiszen ha valamire folyton azt mondogatod magadnak, hogy „nem megy”, „én erre képtelen vagyok”, „már megint nem sikerült”, hát akkor nem is fog. Ebbe a hibába én is beleestem.
Már jó ideje jógáztam, mikor az egyik órán a velem szemben lévő csoporttársam upavista-kónászanában ülve akkora terpeszt vett fel, amire én soha nem lennék képes (gondoltam ezt persze akkor), és olyan lazán előre hajolt benne, mintha ez lenne a világ legkönnyebb dolga… persze, számára az is. Pár pillanat volt, de teljesen kiborultam, és összetörve, kétségekkel telve mentem haza aznap este a gyakorlás után.
Eltelt egy hét, újra jógaóra következett. Ismételten a fentebb már említett csoporttársam került velem szembe. Ezen az órán azonban a garudászana volt terítéken! Imádom, egyszerűen az egyik legkedvencebb ászanám. Természetesen, hiszen remekül megy. A következő pillanatban, mikor kicsit nem magamra, hanem kifelé is figyeltem, egyszer csak megláttam magammal szemben azt a kétségbeesett, szomorú és elégedetlen arcot. Küzdött, próbálta, nem ment, utálta. Ugyanazokat az érzelmeket láttam az arcán tükröződni, amelyek előző alkalommal bennem is voltak. Mindig könnyű ezt mondani, és sokszor halljuk is másoktól, de ekkor döbbentem rá először és igazán, hogy soha, de soha nem szabad a másikhoz mérnünk önmagunkat. Mindenkinek megvan a saját keresztje. Mindenkinek megvan a maga feladata a saját testével. És meglehet, hogy találkozol olyanokkal, akiknek minden simán és flottul megy, de hidd el, anno ők is megküzdöttek ezért önmagukkal! (Vagy meglehet előző életükben is már profi jógik voltak… így könnyű.
Mindenesetre, ha fejben már minden adott, még mindig van hátra egy lépés a sikerig, mégpedig a kitartó és rendszeres gyakorlás. „Nahát, mit nem mondasz?!” De tény, hogy amibe nem fektetünk külön energiát, az nem is fog megmutatkozni a gyakorlásunkban. Lehet rendszeresen gyakorolni DVD-ről, youtube videókról, könyvekből, és lehet jógaórára járni, de azok nem specifikusan csak a te adottságaidhoz mérten felépített gyakorlások lesznek. Mehetsz persze magánórára is, de ha épp nem ez az, amit keresel, vagy nem fér bele a keretbe, akkor bizony az otthoni kiegészítő jógázás segítheti leginkább a fejlődésedet. Ehhez hoztam némi segítséget. A folytatásban azokat a combhajlító izom nyújtását elősegítő testhelyzeteket szeretném bemutatni neked, amelyek számomra is hasznosak voltak és a mindennapi végzésükkel gyors és tartós eredményt tudtam elérni.
Szerző: Vizes Tilda
vaisnava jógamester
Fotó: a szerző szívességéből