A böjt – amely világunk történelmében mélyen, az ember emlékezetéig nyúlik vissza – manapság egyre inkább divatját éli. Bár ma már nem vallási okokból, hanem az egészségtudatos életmódhoz tartozó eljárásként alkalmazzák.
Felmerült bennem a kérdés, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre ez a fajta tudatos, tartós táplálékmegvonás. Károsodik-e valamelyik szerve az embernek böjtölés közben? Van-e bármilyen hatása a lélekre, és ha igen, milyen, és hogyan? Elődeink – akik olykor nem is csak egy-két napig böjtöltek – hogyan élték túl ezt az önsanyargatást, káros mellékhatások nélkül? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ kutatásaim közben, amelyet szeretnék most megosztani veletek.
Általános anatómiai ismeretekkel kezdeném a böjtölés bemutatását. Az Új Magyar Lexikon a böjtölést a következőképpen fogalmazza meg: „teljes vagy részleges tartózkodás az ételektől. Valamennyi egyházban megtalálható vallásos gyakorlat. Az aszkézis gyakori formája.” Az étkezés mindennapjaink része, táplálkozunk, hogy életben maradjunk. A böjtölés ennek szöges ellentéte, azaz nincs táplálkozási folyamat, a belső tartalékokat használja a test. Az emésztőszervrendszeren keresztül szilárd és folyékony élelmiszerekből, a légzőszervrendszeren keresztül az oxigén jut a sejtekhez, majd az emésztőrendszer segítségével visszamaradt salakanyagok kiürülnek. E folyamaton keresztül jut a tápanyag a sejtekig, amelyet a szervezet energiává alakít át, működtetve a szerveket, az emberi testet. [1] Ez egy tökéletes biomechanikai szerkezet, mely reagál ingerekre, érzésekre és jelenségekre. Csakhogy ezek a szervrendszerek nem intelligensek. Nem rendelkeznek tudattal, hogy csak a hasznos anyagokat vonják ki a táplálékból az emésztés folyamán. Ami bekerül a tápcsatornába és emészthető, felszívódik és eljut a sejtekhez, akár hasznos, akár nem. Ezen kívül a test képes arra, hogy raktározzon szükség esetére. Így az emésztőrendszert túlhalmozók, az étkezés élvezetének élők táplálkozásából az következik, hogy intenzív raktározásba kezd a szervezetük. Felhalmozódik a hasznos- és méreganyag egyaránt, amit szervezetük nem tud a bevitt táplálék arányában kiüríteni. Ugyanez a raktározási folyamat figyelhető meg az állatoknál is. Így a húst fogyasztók étrendje koncentráltabban tartalmaz káros anyagokat, mint a vegetáriánus étrenden élőké. Így rakódik le a szállópor, a nehézfémek, a rovarölő szerek, a különböző vegyi anyagok, az állattenyésztésből származó tömegnövelő szerek, a túlzott táplálkozásból a zsír, a cukor, az ásványi sók és sok egyéb dolgok, melyek allergiához, migrénhez, szív- és érrendszeri problémákhoz, magas vérnyomáshoz, bőrbetegségekhez és még számos betegséghez vezetnek.
A hangsúly a raktározáson van. Ahogy képes a szervezet arra, hogy készleteket halmozzon fel, ugyanígy képes arra is, hogy ezeket a készleteket kiürítse. A böjtölés folyamán a raktárkészletből él a test, kiüríti a hasznos és az évek óta ott lappangó méreganyagokat is. Amíg ebből a raktározott energiából működik a test, az emésztésre használt energia, ami a test energia-felhasználásának 30%-át teszi ki, felszabadul és a test méregtelenítésére fordítódik. Fokozódik a méreganyag-kiválasztás a bőrön, a nyelven, a májban és a vesében. Tisztulási folyamat veszi kezdetét az egész testben, ami érzékelhető változást hoz. A bőr selymesebbé válik, a szemek ragyogók lesznek, az érfalak kitisztulnak, az ízületek megfiatalodnak. Éles elmét, ragyogó emlékező képességet ad, mint ahogy erről Paul C. Bragg és Patricia Bragg is beszámol: „Memóriád olyan élessé válik, mint a borotvapenge. Réges-régi helyeket, neveket és eseményeket leszel képes felidézni, és a tanulás is sokkal könnyebben megy majd.” [2] Peter és Patricia nyugdíjas korú házaspár, akik folyamatosan gyakorolják a szervezetük megtisztítását. Heti rendszerességgel 24-36 órán keresztül, éves szinten négy alkalommal 7-10 napon át böjtölnek.
Az egyéni felelősség elengedhetetlen az egészségtudatos élethez. Aki megtanul uralkodni egy érzékszerv vágyán, az a többi vágyát is könnyedén meglovagolja, amiből az következik, hogy nem az érzékei által irányított életet él, hanem kezelni tudja a testében kialakult vágyakat. A megválogatott ételekkel és a böjtölések során hosszú, fájdalommentes, egészséges élet alapozható meg, ami az egyik pozitív eredménye a böjtölésnek.
A másik nézőpont, amelyből a böjtölést megvizsgálom, az a spirituális életre gyakorolt hatása. Nem véletlen, hogy a vallások gyakran alkalmazzák, alkalmazták a böjtölést bűnbánatra, szertartás előtti megtisztulásra, vagy mint engedelmesség kifejezőjeként Istenük felé. A hitet gyakorlók vallása szerint, minden parancsolat megtartása által Istent szolgálhatják, közelebb kerülhetnek hozzá, és ezért mindent megtesznek, hogy szolgálatkészségüket, engedelmességüket kifejezzék. Ez számukra a böjtölés, egy eszköz, hogy közelebb kerüljenek Istenükhöz. Minden nagy egyházban megtalálható ennek a hagyománya. A buddhisták telihold idején és ünnepnapokon semmi szilárd ételt nem fogyaszthatnak, csak folyadékot vehetnek magukhoz. A muzulmánok ramadán idején 30 napos böjtöt tartanak, amikor csak naplemente után, éjjel ehetnek és ihatnak bármit. A zsidók a bűnbánat napján és egyéb más ünnepnapok alkalmával tartanak teljes böjtöt napkeltétől napnyugtáig. Az ortodoxoknál hasonlóa böjt, mint a keresztényeknél. Az ünnepnapon, szerdánként vagy péntekenként állati eredetű ételt nem fogyasztanak.
A keresztény egyházakban nagy hagyománya van a böjtölésnek. A Biblia példát mutat erre az Újszövetségből Anna próféta asszony által: „aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.” [3] A húsvét idején emlékeznek meg Jézus Krisztus keresztre feszítéséről. Ezt az ünnepet megelőzően hat héten keresztül péntekenként elhagyják a húsfélét az étkezéseikből, ezzel pedig a Megváltójuk által tartott negyven napos böjtről emlékeznek meg. A hagyományos étel és ital nélküli önmegtartóztatás, amelyet Krisztus mutatott példájával, a huszonegyedik századra átalakult egy egyszerűbb tradícióvá. A legtöbb ó-keresztény egyházban az egyháztagoktól nem várják el az ilyen mértékű böjtölést, helyette a húsvét előtti húsmentes étkezéssel emlékeznek meg megváltójuk tettéről.
Az újkori keresztény gyülekezetek életében a böjtölés újkori virágzását éli. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában minden hónap első vasárnapján egy huszonnégy órás időtartamú böjtöt határoztak meg. Ez idő alatt nem esznek, és nem isznak semmit, egyházi programokon vesznek részt, vagy otthon imádsággal és szentírás tanulmányozásával töltik az idejüket. Az összeget, amelyet ez idő alatt étkezésre fordítanának, a helyi gyülekezetnek ajánlják fel, és az a szegények étkeztetési alapjába kerül. Ebből az alapból rendszeresen étkeztetik vagy megsegítik a rászorultakat. Tisztában vannak a böjtölés élettani hatásával és a lelkükre gyakorolt pozitív eredménnyel, hogy e lemondási idő alatt „megtanulnak étvágyukon, érzelmeiken és indulataikon uralkodni.”[4]
A keleti vallások között a vaisnava vallásban ünnepnapokon böjtölnek, ami lehet részleges vagy teljes böjt. Szám szerint huszonöt ilyen alkalom nyílik számukra egy évben. Ezen a napon nem vágnak hajat, körmöt, arcszőrzetet. Visszavonulnak minden világi tevékenységtől, és több időt fordítanak lelki életre, vallási gyakorlatokra. A hitük szerint a böjtölés alkalmával az egyik legerősebb ösztön, a létfenntartás ösztöne felett gyakorolnak kontrollt. Ezáltal fegyelmezik az elmét, amely minden érzékszerv felügyeletéért, koordinálásáért felel. Így ha megzabolázzák az elmét, könnyen tudják uralni az anyagi élvezeteket nyújtó dolgok utáni vágyukat. Innen már egy lépés az egyensúly elérése, a kitűnő önkontroll az érzékek és a szexuális vágyak felett, képesség a fájdalom és a kellemetlen körülmények elviselésére, a test és az azzal kapcsolatos élvezetek iránti ragaszkodás hiánya, a szavak és a tettek közötti összhang.
Személyes tapasztalatom a böjttel kapcsolatban közel azonos azzal, mint amit a vallások tanítanak. Rendszeresen böjtölök és a tanulmányom kezdetén végeztem egy harminchat órán át tartó böjtöt. Úgy tapasztaltam, hogy a böjtölés igenis kivitelezhető. A kezdeti kellemetlenség és az éhségérzet legyőzhető, ha elég kitartó az ember. Időt nyertem azzal, hogy nem foglalkoztam az étel előkészületével, elkészítésével, az étkezéssel, és az étkezés utáni tompasággal. Egészségtani pozitívumok jelentkeztek, szellemi frissességem megmaradt.
Hasonlóságot vélek felfedezni a vallásos és a modernkori böjtölés között, bár céljaikban mást neveznek meg, az eredmény mégis ugyan oda vezet. Nem véletlen ez, hisz mindegyik egyháznak Isten a célja, és a böjtölés ugyanazt az eredményt adja: lemondás, alázat, engedelmesség. Ezek által az ember képes megtisztulni lélekben megerősödni, a testi vágyak alól felszabadulni és olyan vevőkészülékké válni, hogy az elméje Istenre hangolódjon, és boldogan éljen.
Írta: Varga György
Irodalomjegyzék:
· Paul C. Bragg és Patricia Bragg: A böjtölés csodája, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1992.
· Jentzen Franklin: A böjt – Mert lehet másként is!, Immanuel Alapítvány, Budapest, 2009.
· Dr. Pap Orsolya: Lúgosítás jóízűen, Auretiel Bt., Orosháza, 2010.
· Dr. Décsei Zsuzsanna: http://www.arnikaklub.hu/?q=node/15 Letöltés ideje: Budapest, 2012.03.19.
· Mándi Barnabás: Anatómia – élettan, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012.
· Biblia, Károli Gáspár féle fordítás, Budapest, 1992
· Az Evangélium Tanításai, kiadja: Az Újkori Szentek Jézus Krisztus Egyháza, Salt Lake City, 1980.
· Michael Keene: Világvallások, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003.
· Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.
· Tóth-Soma László:Személyiségfejlesztés felsőfokon, Lál Könyvkiadó, Somogyvámos, 2006