A védikus kultúrában a jóga nem csupán ászanázást és pránájámát jelent, sőt, egyes irányzataiban ezek nem is találhatóak meg. A jóga végső célja ugyanis annak megértése, hogy kik is vagyunk valójában, hogyan kerülhettünk az anyagi világba, mi itt a dolgunk, és hogyan érhetjük el ismét a lelki hajlékot, ami valójában az otthonunk. Ha pedig birtokába jutottunk ennek a tudásnak, meg is kell valósítanunk azt.

Ezt segíti elő – sok minden más mellett – a védikus társadalmi rendszer, azaz a varnásrama is, amelyről a Bhaktivédanta Hittudományi Főiskola rektora, Dr. Banyár Magdolna (Maháráni Déví Dászí) tartott előadást.

A varnásrama négy társadalmi és négy lelki rendet különböztet meg. A társadalmi rendek a következők: bráhmanák (papok, tanítók), ksatriják (irányítók, hadvezérek), vaisják (bankárok, kereskedők, földművesek) és sudrák (az előző három kiszolgálói). A négy lelki rend alapja pedig a mindenkori életkor, illetve élethelyzet: brahmacsi (tanuló), grihasztha (házas), vánaprasztha (visszavonult) és szannjásza (lemondott).

A varnásramában minden rendre különféle szabályok vonatkoztak, amelyek anyagi szinten a közösség és az általában az emberi kapcsolatok működését szolgálják. Bár járnak bizonyos jogokkal, ugyanúgy előírnak kötelességeket is, amelyek teljesítése során kialakulnak és megerősödnek az olyan tulajdonságok, mint az önzetlenség vagy a lemondás. Mindezek pedig nemcsak az itteni létünket teszik etikusabbá és harmonikusabbá, de a felsőbb szintre való lépést is elősegítik – ez pedig nem más, mint Isten odaadó szolgálata, ami a transzcendentális világ elérésének a kulcsa.

A képen Dr. Banyár Magdolna Kőbán Ritával, a fesztivál egyik vendégével beszélget.