A Művész és műalkotás tökéletes kombinációi
A minap olvastam „Gondolatok a Kunhalmon” címmel egy írást,1 amely bevezető mondataiban a szerző Petőfi következő mondatát idézte: „Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka.” Isten homloka…már láttam a lelki szemeim előtt a feltáruló képet.
Szerintem Petőfi szavai a Hortobágynak azért a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, tekintve, hogy azt tükrözik, mintha Magyarország lenne az univerzum közepe. De emiatt ne bántsuk a kissé hazafias költőt, ugyanis ettől még szép a gondolat, és legalább a Legfelsőbbre tereli a figyelmet. Az idézett részlet ugyanis egyből eszembe juttatta a Srímad-Bhagavatam második énekét, ahol Sukadeva Goswami az Úr gigantikus univerzális formájáról ír. E formát felidézve mindenki emlékezhet a Legfelsőbbre, aki mindenhol, így a természetben is jelen van. Nem idézem a leírást mindenre kiterjedően, csak néhány részletet. Érdemes ezekben a sorokban elmélyedni:
[…] Az óceán (az Úr) dereka, a dombok, hegyek pedig a csontjai. […] A folyók a gigantikus test vénái, a fák testének szőrszálai, s a mindenható levegő a légzése. A múló korok a mozdulatai, […] Az esőfelhők az Úr haja. […] a különféle madarak az Úr mesteri művészi érzékét jelölik […].2
Ha sikerült átadnunk magunkat az előbbi képeknek, könnyen beláthatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr, az Őt megnyilvánító természet és a Srímad-Bhagavatam a Művész és műalkotás tökéletes kombinációja, amiben végtelenül lehet gyönyörködni. Ugyanakkor ne feledjük, hogy mindannyian a nagy Művész részei vagyunk, akiben minden részletnek értéke és jelentősége van.
Írta: Dr. Bányai Orsolya, PhD – környezetjogász, egyetemi adjunktus.
Fotó: pixabay.com
1 Gyarmathy István: Gondolatok a kunhalmon. (“Hogy kerül a gálya a kunhalomra”) http://web.axelero.hu/nyirsegbihar/el1.htm
2 Részletek a Srímad-Bhagavatam 2. ének 32, 33, 34, és 36. verseiből.
A szerző korábbi cikkei:
