Dr. Tóth-Soma László, Gaura Krisna Dász, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektorhelyettese előadásában arról a fajta viselkedésről beszélt, ami által közelebb kerülhetünk Istenhez és a lelki hajlékhoz, ahonnan mindannyian jöttünk.
Lelkek vagyunk
Valójában lelkek – Isten lélekszikrái – vagyunk. Így bár összehasonlíthatatlanul kisebb arányban, de rendelkezünk az Ő tulajdonságaival, úgymint sat (öröklét), cit (tudás) és ānanda (boldogság), amelyeket azonban itt, az anyagi világban elfed a finom- és durvafizikai testünk. Természetesen vágyunk rá, hogy mindez teljességében megvalósulhasson – itt érdemes megjegyezni, hogy vágyni csak arra tudunk, amit valamikor már megtapasztaltunk –, ez azonban csak eredeti otthonunkban, Isten transzcendentális világában lehetséges.
Az oda vezető útra mindannyian ráléphetünk – itt nincs semmi követelmény –, és a legkülönbözőbb módokon igyekezhetünk egyre tovább és tovább haladni. Például a viselkedés révén, amiről Patañjali is ír a Yoga-sūtra I. fejezet 33. versében.
A lelki fejlődést segítő négy tulajdonság
• Barátságosság a boldogokkal szemben.
• Kegyesség a szenvedőkkel szemben.
• Öröm az erényességgel szemben.
• Közömbösség (nyugalom) az erkölcstelenséggel szemben.
A boldogokkal szembeni barátságosság
Boldog emberekkel találkozva hajlamosak lehetünk az irigységre, különösen akkor, ha mi magunk éppen nem vagyunk túl jó helyzetben. Ha azonban nem engedjük, hogy az irigység beszennyezze a szívünket, és a barátságosságra kondicionáljuk magunkat – pontosabban az elménket –, akkor nemcsak az irigységre való hajlamunk szűnik meg, hanem felébred és megerősödik bennünk az a vágy is, hogy másoknak segítsünk.
A szenvedők iránti együttérzés, illetve könyörület
Bajban lévő embertársunk láttán elfordíthatjuk a fejünket – tudatosul bennünk ugyanis, hogy mindez akár velünk is megtörténhet. Sokkal inkább szeretünk a tudatlanságban maradva csak a pillanat élményének élni. Magyarországon 2010-ben körülbelül hatezer ember halt meg az utcán azért, mert a járókelők egyszerűen részegnek hitték őket. Senki nem vette a fáradságot, hogy meggyőződjön róla, valóban ittasságról, vagy inkább rosszullétről van-e szó, és kihívja a mentőket.
Ha megtanulunk minden körülmények között együttérzéssel viseltetni a szenvedők iránt – vagyis nem csak azok iránt, akiket alacsonyabb szinten lévőknek érzünk, mint például a fedél nélkül élők –, eltűnik a szívünkből az a késztetés is, hogy másoknak rosszat tegyünk. Jó, ha tudunk segíteni, de gyakran nincs lehetőségünk erre. Ám akár egyetlen pozitívan megfogalmazott gondolat is kihat az egész világra.
Az erénnyel kapcsolatban tanúsított öröm
Manapság nem túl gyakran találkozunk az erény megnyilvánulásaival – ám ha mégis van szerencsénk megismerni egy-egy valóban erényes embert, az könnyen kritikák célpontjává válhat. Az anyagi gondolkodás első reflexe ugyanis az, hogy érdemeit csökkentve valamilyen módon lehúzza az adott kiváló személyt vagy egy bizonyos tett jelentőségét, akár az erényesség értékének kétségbevonásával. Nem biztos ugyanis, hogy ezt a bizonyos értéket a saját életünkben is megtaláljunk – végső soron többnek érezzük magunkat a kritizálást révén. Ebből élnek a bulvárlapok is, amelyek a hírességek vélt vagy valós gyengeségeit mutatják be.
A kritika ilyen esetben a már említett irigység jele. Amennyiben képessé válunk arra, hogy az erénnyel kapcsolatban örömöt tanúsítsunk, nemcsak az irigységtől szabadulhatunk meg, hanem arra is inspirációt kaphatunk, hogy minél inkább a dharma, azaz az erkölcs szerint vezessük az életünket.
Az erénytelenséggel szembeni kiegyensúlyozottság
A kali-yugában élünk, ami a négy világkorszak legrosszabbika: a dharma egyre inkább eltűnőben van.
Ezt látva könnyen lehetünk dühösek vagy kritikusak. Ebben a hozzáállásban azonban az anyagi világban ható három energia, vagyis kötőerő közül, amelyek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság, az utóbbi kettő nyilvánul meg. Ezek nem visznek közelebb a lelkiséghez – arra ugyanis csak a jóság minőségében vezetett élet során nyílik lehetőségünk.
Patañjali a kiegyensúlyozottságot és az elkülönültséget javasolja. Természetesen nem arról van, hogy közömbösnek kellene lennünk az erénytelenség láttán. Fontos azonban, hogy építő, segítő módon nyilvánuljunk meg, és ne engedjük bevonódni magunkat az adott kötőerő-kombinációba, hiszen akkor mi magunk is annak hatása alá kerülnénk. Ily módon – mintegy ráadásként – a türelmetlenségtől is megszabadulhatunk.
