A légzőgyakorlatok fontosságával már a modernkori élettan is tisztában van. A sportolók, főleg azok, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele, rendszeresen képzik magukat és tanulmányozzák a legújabb kutatásokat a helyes légzéssel kapcsolatban. Manapság már nem csak a teljesítmény növelése a cél, hanem annak a regeneráló és relaxációs hatásaira is nagyon odafigyelnek az élsportban résztvevők. Részlet Debreceni Tímea szakdolgozatából.
Fontos ismerni a légzés mechanikáját, élettani hatásait. A légzés elsődleges szerepe az, hogy megfelelő mennyiségű oxigénnel lássa el a szöveteket és a vért. Emellett közrejátszik a vérkeringés fokozásában, az emésztés helyes lefolyásában és segíti az idegrendszer kiegyensúlyozott működését. A jóga szempontjából ezért is elengedhetetlenül fontos beépíteni a rendszeres gyakorlásba.
A pránájáma az életlevegő vagy életerő légzés által történő felhalmozása és testben való áramlásának az irányítása. A prána jelentése energia, az ájáma jelentése áramoltatás. A prána kapcsolatot tart fenn a durva fizikai test és finomfizikai test között. Célja, hogy visszatartsa ez elmét és az érzékeket a gyümölcsöző, öncélú cselekedetek végzésétől. Amikor a gyakorló helyesen végzi az ászanagyakorlását, akkor fel tudja oldani a testben keletkezett blokkokat, majd a pránájáma gyakorlása alatt az életlevegőt képes áramoltatni az egész testben, annak érdekében, hogy a test minden pontját átjárja.
Öt fő prána típust különböztetünk meg irányuk alapján. Az első az udána-váju a felfelé áramló prána, a második a prána-váju, ami tovább áramló energia. A harmadik a szamána-váju az egyensúlyozó prána, majd a vjána-váju a kifelé áramló prána. Az ötödik pedig az apána-váju a lefelé és kifelé áramló prána. Az apána-váju azért fontos, mert a kiválasztó és a reprodukciós folyamatok minden formáját ez az életlevegő uralja, vagyis az immunrendszer alapját képezi. Valamint, mélyebb szinten irányítja a negatív tapasztalatok megszüntetését. A köldöktől a gyökércsakráigterjed. A szamána-váju azért kap kiemelt figyelmet, mert az emésztés minden szintjéért felelős. A gasztro-intensztinális rendszerben az elfogyasztott táplálék feldolgozásában segíti a szervezetet, a tüdőben pedig a levegő feldolgozását. Mentálisan pedig a kívülről jövő információk megemésztésében játszik szerepet. A köldök a működésének központja.
A pránájáma gyakorlása közben fontos több szempontot is figyelembe venni, hogy az eredmény kedvező legyen. Ilyen például a levegő minősége. Lehetőség szerint tiszta, friss levegőn történjen a gyakorlás annak érdekében, hogy tiszta energia jusson a tüdőbe. Az ülő pozíció legyen kényelmes, hogy ha kell, hosszabb ideig is meg tudjuk tartani. Ajánlatos az erre kialakított ülőpárnát, esetleg jógatéglát használni. A hát támasza lehet a fal, amennyiben valaki nagyon elfárad, ez a pozíció ugyanakkor akadályozhatja bordák mozgását a belégzéskor. Hasznos, ha környezet csöndes, így a gyakorlást semmi nem szakítja félbe. A pránájáma gyakorlatot általában a saját légzés megfigyelése indítja.
A napi stressz, vagy a hosszan tartott koncentráció, esetlegesen a rendkívül sok külső inger feldolgozásának eredményeképpen a légzés megváltozik. A légzés megváltozásának oka a vegetatív idegrendszerből indul ki. A vegetatív idegrendszernek két részre osztható, a szimpatikus és parszimpatikus idegrendszerre. A váratlan helyzetek, amikor gyors reagálást igényelnek a szervezettől a szimpatikus idegrendszert indítják be, ami a tüdőben a bronchusok tágulatát eredményezik, ebből kifolyólag a légzésszám emelkedik, a szívritmus fokozódik. A megfigyelés alatt a gyakorló teljes koncentrációjával arra összpontosít, hogy a saját spontán légzését tanulmányozza. Itt fontos megjegyezni, hogy alapvetően háromféle légzést különböztetünk meg: a hasi, a mellkasi és kulcscsonti, vagy vállcsúcs alatti „kiegészítő” légzést. A hasi légzés mechanikáját tekintve azért fontos ismerni, mert ezzel a légzéstípussal és ennek variációival stimulálhatjuk leginkább a hasi szerveket. A hasi légzésben leginkább szerepet játszó izom a rekeszizom (diaphragma).
Ez a rekesz választja el a hasüreget a mellüregtől. Körben az oldala áll izomból a többi csak inas lemez. A gerinc anatómiájánál fogva beledomborodik a mellkasba és a hasüregbe, a rekesz területéből is igen nagy helyet foglal el. Hátul pedig kettéosztja ezt az izmot, így olyan mintha két kupola helyezkedne el a tüdőszárnyak alatt. Eredése a mellkas oldalán található, hátul pedig az ágyéki csigolyákon tapad. Itt található egy kis lyuk is, ahol az aorta átjut a mellüregből a hasüregbe. Ezen kívül még két nyílás van a rekeszizmon: az egyik amelyik a nyelőcső útját biztosítja, a másik a hasüregből a szív felé haladó gyűjtőér. Ezek a lyukak azok, amik a hasi, mellkasi nyomásváltozások szabályozásáért felelősek.
A mellkasi légzésnél a bordaközi izmok játszanak szerepet a bordák emelkedésében és süllyedésében. Amikor a borda emelkedik, akkor a mellkas térfogata nő, amikor pedig süllyed, akkor a térfogata csökken. Ez a leginkább használatos, hétköznapi légzés technika. A kulcscsonti légzés esetében nemcsak a mellkas alsó része, hanem a tüdőcsúcsok is emelkednek a légzés folyamata alatt. Ez a légzéstípus önmagában elég ritka.
A légzésmegfigyelés elején ezeket a légzéstípusokon vezetjük végig a figyelmünket. Ezen kívül még ide tartozik annak a tudatosítása, hogy a légzés felületes-e vagy szapora, esetleg a kilégzés és a belégzés hosszának aránya eltérő-e. A megfigyelés ideje alatt fokozatosan kell elmélyíteni, lelassítani, kiegyenlíteni a levegő áramlását. Amikor már elért egy nyugodt, egyenletes légzést a gyakorló, akkor következik a második lépés, a teljes tüdős jógalégzés, ami a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés összessége. Tehát a tüdő teljes kapacitását ki lehet használni a gyakorlás alkalmával. Ez egy hasznos légzéstechnika, hiszen ezzel a tüdő teljes felületét megdolgoztatjuk, ami tudatosítja a helyes légzést a mindennapokban is.