A tánc szerepe Śrī Kṛṣṇa kedvteléseiben című cikk folytatása.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan volt mindaz lehetséges, hogy bár a gopīk nem tudták, ki is valójában Kṛṣṇa, pusztán azáltal, hogy szerelmesükként szüntelenül Rá gondoltak, felszabadultak a feltételekhez kötött anyagi világból. Ez a tény magával hozza a következő kérdést: abban az esetben, amikor mi a kedvesünkre gondolunk, akkor miért nem érjük el ugyanezt a magasztos szintet? Erre az a válasz, hogy Kṛṣṇa nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Legfelsőbb Irányító (Īśvara), aki elpusztíthatatlan, felfoghatatlan, minden anyagi tulajdonságtól mentes, és kizárólag lelki tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért lehetséges az, hogy egyedül Ő képes arra, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket ebből az anyagi világból. Ennek alapján az a következtetés vonható le, hogy abban az esetben, ha elménket a Kṛṣṇa-tudat hatja át és szüntelenül elmerülünk az Úr Kṛṣṇán való meditációban, akkor számunkra is biztosítva van az anyagi világból való felszabadulás. Az anyagi világban akad azonban számos olyan csaló, akik azt állítják magukról, hogy ők Kṛṣṇa és az Ő kedvteléseit utánozva gátlástalanul becsapják követőiket. Amikor Bhaktivinoda Thākura[1] bíró volt, akkor abban az időben Orissában számos olyan eset előfordult, amikor māyāvādī[2] csalók Kṛṣṇának kiáltották ki magukat és az Ő rāsa-táncát utánozva fiatal lányokat csaptak be, és kéjvággyal teli táncot jártak velük. Bhaktivinoda Thākura ezekre a hitvány csalókra súlyos büntetést rótt ki. A rāsa-tánccal kapcsolatban fontos tisztázni, hogy bár ez a tánc anyagi szemmel nézve fiatal fiúk és lányok átlagos együttlétének tűnik, valójában nem egy közönséges tánc és óriási a különbség e két dolog között. Ugyanis Kṛṣṇa tánca a gopīkkal transzcendentális, mely a yogamāyā[3] síkján történik és ebben az esetben a rāsa-tánc alapja az, hogy a gopīk legfőbb vágyukból kifolyólag elégedetté tegyék Kṛṣṇát. A csalók általi „rāsa-tánc” a mahāmāya[4] síkján zajlik, ahol mindez pusztán az érzékek kielégítése céljából történik. A lelki síkon zajló tánc esetében a szeretet a domináns, míg anyagi szinten zajló táncnál a kéjvágy a mozgató rugó. Azonban az Úr Kṛṣṇa hívei közül a magas lelki szinten lévő vaiṣṇavák különbséget tudnak tenni a szeretetet és a kéjvágy között. Kṛṣnadāsa Kavirāja Gosvāmi a Caitanya Caritāmṛta című művében elmagyarázta, hogy a kéjvágy is, és a szeretet is érzékkielégítés, ám a szeretet Kṛṣṇa érzékeinek kielégítését szolgálja. Láthatjuk tehát, hogy lelki szinten az érzékkielégítés Kṛṣṇáért történik, míg anyagi szinten a kéjes vágyak kielégítése a cél. Nagyon fontos megértenünk tehát, hogy hatalmas a különbség az Úr Kṛṣṇa rāsa-tánca és az Őt utánozni próbáló csalók „rāsa-tánca” között. A Caitanya Caritāmṛta az arany és a vas hasonlatának példájával magyarázza el ezt a különbözőséget: ugyan az arany és a vas egyaránt fémek, de azok minőségükben összehasonlíthatatlanul különböznek. A Śrīmad-Bhāgavatam is kijelenti[5] és felhívja a figyelmünket arra, hogy még álmunkban vagy képzeletünkben sem szabad utánoznunk a rāsa-táncot, azaz parakīya-rasát[6], mert akik ezt teszik, azok a leghalálosabb mérget isszák és a biztos halál vár rájuk.

Az anyagi világban vannak olyan ostoba emberek, akik Kṛṣṇát erkölcstelenséggel és a vallásos szabályok megszegésével vádolják amiatt, hogy eljárta a rāsa-táncot a gopīkkal. Azért illeték Őt ezen vádakkal, mert a gopīk fiatal koruk ellenére már férjezettek voltak, sőt akadt olyan is közöttük, akinek már gyermeke volt. A védikus törvények szerint, valamint az európai kultúrák szerint is – ahogy erre korábban az Úr Kṛṣṇa bemutatása során már hivatkoztam – erkölcstelen tettnek minősül az, ha egy férfi más feleségeivel találkozik, táncol velük, vagy megöleli, megcsókolja őket. A Védákban[7] lefektetett szabályok kimondják, hogy az embernek a férjén és a feleségén kívül nem lehet mással szexuális kapcsolata. Anyagi szemmel nézve mindezek miatt a rāsa-tánc valóban vallástalan cselekedetnek minősül, de mint ahogy az fentebb tisztázásra került ez a tánc nem egy hétköznapi tánc volt, hanem teljes mértékben transzcendentális. Fontos leszögeznünk továbbá, hogy Kṛṣṇa és a gopīk kapcsolata teljesen mentes volt a szexuális vágytól. Mindezt a Śrīmad-Bhāgavatam, avaruddha-saurataḥ állapotnak nevezi, ami a szexuális vágy feletti teljes uralmat jelenti. A gopīk örök vágya, hogy Kṛṣṇa legyen a férjük, azonban Kṛṣṇa nem vehetett minden gopīt feleségül, de mindennek ellenére a gopīk természetükből kifolyólag Kṛṣṇát tekintik a legfelsőbb férjüknek s ezt a viszonyt nevezzük parakīya-rasának. Mindezek mellett a Kṛṣṇa könyv kijelenti[8] azt is, hogy valójában az Úr Kṛṣṇa a legfelsőbb élvező és ezáltal mindenkinek Ő a férje.

Ahhoz, hogy még tisztábban lássuk Kṛṣṇa és a gopīk transzcendentális természetét, szükséges megértenünk azt is, hogy az anyagi világbeli rāsa-tánc pusztán torz visszatükröződése a lelki világban zajló rāsa-táncnak. Akadnak azonban olyanok, akik nem értik ezt a különbséget és azzal gyanúsítják Kṛṣṇát, hogy a gyönyörű gopīk kéjes vágyakat ébresztettek Benne. Azonban fontos megértenünk, hogy az Úr Kṛṣṇa soha nem lehet kéjsóvár, mivel Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és nincs szüksége másokra ahhoz, hogy boldogságot, vagy örömet tapasztaljon általuk. Kṛṣṇa ezen tulajdonságára a Krisna könyv az āpta-kāma[9] kifejezést használja, aminek az jelentése, hogy önmagában elégedett. Lényeges szempont az is, hogy Kṛṣṇa tökéletesen ismerte a Védákat, valamint azok parancsolatait is – hiszen a Védák nem mások, mint az Úr Kṛṣṇa kinyilatkoztatásai – s bár Ő nem követett el rāsa-táncával semmilyen vallástalan dolgot, mégis, amikor a gopīk Kṛṣṇa elé járultak, akkor Ő figyelmeztette őket a családi, vallási kötelezettségeikre és arra kérte őket, hogy térjenek haza a férjeikhez és gyermekikhez. Mindezt tanító jelleggel tette és egyben kíváncsi volt arra is, hogy mekkora a gopīk odaadása. A gopīk nagyon elkeseredtek, amikor Kṛṣṇa ilyen hivatalosan viselkedett velük, majd kérlelni kezdték, hogy ne küldje el őket, és felhívták figyelmét arra, hogy ők ott hagytak mindent Érte azért, hogy Vele lehessenek és teljesíthessék Kṛṣṇa minden vágyát. A gopīk közül volt olyan is, aki éppen az ételt tálalta férjének, vagy a gyermekét szoptatta, de ahogy meghallotta Kṛṣṇa varázslatos fuvolájának hívó hangját minden tevékenységét abbahagyta és futott Kṛṣṇához. A gopīk cselekedeteinek példájával Kṛṣṇa azon tanítását mutatta be, mely szerint az odaadó szolgálatnak nem szabhat gátat semmilyen vallási, politikai, családi vagy egyéb anyagi kötelezettség. Ugyancsak jelentőségteljes, hogy Kṛṣṇa a rāsa-tánc idején mindössze csak 8 éves volt, és minden bizonnyal egy ilyen fiatal korú gyermekről tudni lehet, hogy lehetetlenség, hogy kéjsóvár legyen. Mindezek mellett nagyon fontos tényező az is, hogy a gopīk lelki testükben vettek részt a rāsa-táncban, s mindeközben a férjeik, akik Kṛṣṇa külső energiájának hatása alatt éltek, azt látták, hogy a gopīk békésen ott alszanak mellettük. Tehát ez alapján sem lehet azzal vádolni Kṛṣṇát, hogy más feleségeivel táncolt, hiszen a gopīk anyagi teste, mely a férjükhöz tartozott, ott volt mellettük.

Mindezek az érvek alátámasztják tehát, hogy az Úr Kṛṣṇa rāsa-táncának semmilyen szexuális alapja nem volt, s Őt nem a kéjes vágyak vezérelték, hanem azzal, hogy eljárta a gopīkkal ezt a csodálatos táncot, valójában teljesítette a gopīk legfőbb vágyát.

Írta: Takács Anasztázia

Kép forrása: https://theharekrishnamovement.org

[1] Bhaktivinoda Thākura: a vaiṣṇavizmus legtermékenyebb írója; az Úr Caitanya Mahāprabhu tiszta híve.

[2] Māyāvādī: az, aki az Abszolút Igazságot személytelennek tartja, illetve a semmit tartja az Abszolút Igazságnak, s nem fogadja el, hogy az Abszolút Igazság örök, transzcendentális formával rendelkezik.

[3] Yogamāyā: Kṛṣṇa belső energiája.

[4] Mahāmāya: Kṛṣṇa külső energiája.

[5] Lásd bővebben: Bhāg. 10.33.30. magyarázat.

[6] Parakīya-rasa: lelki szinten az Úr Kṛṣṇa és a gopīk szerelmét jelenti, anyagi szinten pedig azt a vonzalmat, amit egy nős férfi vagy egy férjes asszony táplál más felesége, illetve férje iránt.

[7] Védák: eredeti kinyilatkoztatott írások, melyeket személyesen a Legfelsőbb Úr beszélt el először.

[8] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A.C. 2004: 247.

[9] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A.C. 2004: 283.