A jógagyakorlásban a központi tengely, a világegyetem tengelye a gerinc, melyen át felemelkedhetünk a Mennyei Atyához. Minden mozdulat, ami történik, befolyásolja a tengely helyzetét is.
Az erővonalak és a testrészek között kapcsolat van. Például a kar a váll meghosszabbítása, így ha szeretnék pránát juttatni az ujjhelyekbe is, figyelnünk kell, hogy ne törjön meg a csatorna, mely a pránát szállítja.
A jóga az elme műveleteinek irányítása. A test helyzetének folyamatos, éber megfigyelése fontos.
Ha nem tudod, mi történik a testben, akkor hogy akarod a finomtestet irányítani?
Hogyan jutsz el a szamádiig?
Tényleg azt teszed, amit tenni akarsz?
A szándékod valóban cselekvéssé tud válni?
Ne gyűjts sok gyakorlatot, egyet mélyíts el! A magadra gyakorolt nyomás tönkreteszi a koncentrációt. Legyél realista. Engedd, hogy az elme kiélesítse az érzékszerveket, tanuld és tapasztald a struktúrát és fegyelmet, hogy végül elengedhesd azt.
Minden ászanánál négy kérdés van:
- Mit kell stabilizálni?
- A test melyik része mozdul?
- Honnan ered a mozgás?
- Mi a mozgás iránya?
Tíz légzésig maradj benne, fókuszt adva az elmédnek ezalatt. Fókusz lehet az adott szervrendszer, a légzés figyelése, a számolás.
Fontos lehet számolni, mert belelazulásnál az elme álmodozni kezd.
Például makarászanánál tíz légzés a póz, s a lebontás – karokat told előre, jobb orca a talajra három légzésig, karok test mellé, bal orca a talajra három légzésig, lábak összezárva, nagylábujjak összeérnek, sarok szétbillen három légzésig, bal karod előrenyújtva, gördülj savászanába hat légzésig.
A számok isteni természetűek, és egyértelműek.
Az egy mindig egy.
A számolás békét hoz, megnyugtat.
Kornhoffer Tünde jegyzete a Himalájai jógaoktató-képzésen, Asutosh Sharma előadásain 2017 októberében