Az idei fesztivál mottója: “egyszerűen boldogan”, ami talán soha nem volt annyira aktuális, mint napjainkban.

A klímakatasztrófa ugyanis, amiben sajnos már benne vagyunk, éppen a túlzott mértékű fogyasztás miatt alakult ki – a fogyasztás pedig valójában nem más, mint a boldogságot önmagunkon kívül keresni, újabb és újabb termékek vásárlásával, újabb és újabb szolgáltatások igénybevételével. Mindeközben elveszik a dharma, azaz a vallás vagy az erkölcs, melynek négy pillére a tisztaság, a kegyesség, a lemondás és az igazmondás – ami sajnos szintén megnyilvánul a környezetünkben. Ráadásul az élvezeteket hajszoló ember még csak boldognak sem érzi magát, legfeljebb pillanatnyi örömet lel az érzékkielégítésben, aztán megint többre, jobbra vágyik, egyre mélyebbre jutva ebben a negatív spirálban.

A boldogság valójában belülről fakad, megtapasztalását pedig nem a különféle anyagi javak megszerzése, hanem éppen az egyszerűség és természetesség segíti elő. No és persze a védikus tudás megismerése és alkalmazása, melynek során fokozatosan megérthetjük, hogy kik is vagyunk voltaképpen. Ez a tanulási folyamat pedig nagyon is örömteli lehet, hiszen táncok, énekek, közös étkezések is segítik a felemelkedést.

Ennek jegyében állt össze az idei szekérfesztivált programja is –betekintést nyerhettünk az eredeti védikus-indiai kultúra bölcsességébe, amely a Föld valamennyi lakójának hasznára válik, vallási hovatartozástól függetlenül.

A szekérfesztiválon mindezek megtapasztalására nyílt lehetőségük a résztvevőknek – akár „első kézből” is, ugyanis Śivarāma Swami, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége vezető lelkésze is előadást tartott Valódi boldogság, mint a lényünk elválaszthatatlan része címmel. A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola sátrában pedig az iskola oktatói adtak hiteles választ a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre: honnan jöttünk, hová tartunk, mi a dolgunk ebben az anyagi világban, és hogyan érhetjük el a valódi boldogságot, amelyet annyira áhítunk.

Központi szerepet kapott a jóga is, amelynek a lényege valójában összecseng a fentiekkel. Ez az ősi filozófiai és hitrendszer ugyanis elsősorban nem az ászanázásról szól. Fontos persze az is, hogy jól bánjunk a durva- és finomfizikai testünkkel, hiszen többek között ez teremtheti meg az alapot ahhoz, hogy továbbléphessünk egy magasabb szintre – a gyakorlás azonban nem önmagáért van, hanem a transzcendens elérésében támogathat.

Igaz volt ez az összes többi produkcióra is. A színdarabok szórakoztatva adtak át olyan tanításokat, amelyeket bizonyára valamennyien alkalmazhatunk a mindennapi életben. Ugyanígy szakrális tartalommal bírtak a fesztiválon bemutatott táncok, amelyek az indiai kultúra elválaszthatatlan részét alkotják. A Bottah Rankin & Riddhiman Mantra Sound System zenekar reggae mantra koncertjén a roots reggae-t és a több ezer éves indiai mantra kírtant ötvözte, melynek során a laza és vagány dallamok szövetkeznek a transzcendentális hangvibrációval. Aki pedig megéhezett, olyan Istennek felajánlott ételt – úgynevezett praszádamot – fogyaszthatott, ami nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálva szintén felemelkedést segíti.

A jövő évi szekérfesztiválon hasonlóan izgalmas és tartalmas programokkal várjuk az érdeklődőket! Reméljük, a mostaninál is többen leszünk!

Fotó: Fenes-Otoltics Krisztina