Én a vízilovakkal… pontosabban szólva az elefántokkal vagyok

2019. 04. 23. | Életmód

Szerző: Mezei Katalin
 

A napokban olvastam egy igen szép történetet, amit szeretnék megosztani, mert jól rávilágít ember és természet mély kapcsolatára. Lawrence Anthony nemzetközi hírű dél-afrikai természet- és környezetvédő, felfedező. Életrajza szerint eredetileg apja nyomdokait követve a biztosítási szektorban kezdett el dolgozni, de az afrikai bozótvidék iránti rajongása hatására szakmát váltott. Ennek során ő lett a tulajdonosa a mintegy 5000 hektáros Thula Thula rezervátumnak. 1999-ben azzal keresték fel, hogy fogadjon be a rezervátumba egy kilenc vad elefántból álló csordát, máskülönben az elefántokat le fogják lőni. Lawrence befogadta ugyan a vad elefántokat, azonban a csorda nehezen alkalmazkodott az új helyhez, feltűnően idegesek voltak és meg is próbáltak szökni. Ekkor azonban Lawrence, mintegy három hét alatt, óriási türelemmel és empátiával sikeresen kapcsolatot létesített a csorda matriarchájával. A fordulópontot az jelentette, amikor a matriarcha, Nana az ormányával megérintette Lawrence-t. Attól kezdve az egész csorda elfogadta a férfit, s a kezdeti bizalom kölcsönös szeretetté ért az évek alatt. E mély kapcsolat tapasztalatait Lawrence az Elefántsuttogó című könyvében a nagyközönséggel is megosztotta.

Különös érdekessége a történetének, ahogyan Lawrence halálát ezek a csodálatos állatok meggyászolták. A természetvédő halála után két nappal az elefántok, 12 mérföldet megtéve, meglátogatták a férfi dél-afrikai házát, hogy végső tiszteletüket tegyék elhunyt barátjuknál. Az állatok szervezett módon érkeztek, lassan sétálva, majd két sorban megálltak a ház előtt. Viselkedésükben felfedezhető volt a mély fájdalom. A megemlékezés két nap és két éjszaka tartott, s ezalatt az állatok sem nem ittak, sem nem ettek. A történés különösen Lawrence feleségét, Francois-et érintette meg, tudván, hogy az elefántok már három éve nem voltak a ház előtt. A nagy óriások mégis tudták, hova mennek, és miért érkeztek Anthony otthonába.[1]

Írta: Dr. Bányai Orsolya, PhD – környezetjogász, egyetemi adjunktus.


[1]https://www.facebook.com/pages/category/Personal-Blog/Az-elef%C3%A1ntokkal-vagyok-246755116011222/

Kép forrása: Pixabay