A víznek akkor van a legjobb íze, amikor a kezünkkel merítünk belőle egy tiszta tóból, patakból vagy folyóból. Azonban nem mindig vizet iszunk, és az említett víznyerőhelyek ritkán elérhetőek. Miből igyunk hát, ha figyelni akarunk a környezet védelmére? Érdemes erre is gondolni, amikor poharat vagy kulacsot vásárlunk és használunk.

A közelmúltban jelentek meg a piacon a bambuszpoharak, ezek előnyeit és hátrányait vesszük most szemügyre. Kétségtelen előnyük, hogy készítésükhöz túlnyomó részben bambuszt használnak, amit újra lehet ültetni (nem fogy el, mint a műanyagok előállításához használatos kőolaj). Kiegészítő fogó és fedő része pedig lebomló műanyagból készült. (Ahogy tudjuk, a lebomló műanyagok egy része mikroszemcsékké válik, ami szintén ártalmas a környezetre, de kevésbé, mint a nem lebomló.)

Vinita_bambuszpoharral

A fedelének köszönhetően kézben magunkkal is tudjuk vinni, anélkül, hogy kilocsogna belőle az italunk. A tetején lévő kis lukon keresztül pedig (lehetőleg nem műanyag) szívószálat is tehetünk bele. Mivel tartós, így hosszú éveken keresztül lehet használni, ellentétben az eldobható műanyag és papírpoharakkal, amelyek vagy a Föld műanyagterhelését növelik, vagy túl sok fa kivágását igénylik. Nem törhet el, mint egy üvegpohár (bár nem olyan tartós mint egy acélpohár).

Környezeti problémát jelent viszont, hogy a bambuszültetvények miatt Kínában és a Kínát környező országokban erdőket is kivágnak, és így messziről kell szállítani is. Egyes bambuszpoharak további hátránya, hogy a 70⁰C feletti folyadékok kioldják a melamint a gyártáskor a bambuszpéphez (a formázhatóság érdekében) hozzáadott melamingyantából. A tesztek szerint ennek szintje egyes termékeknél meghaladja az egészségre ártalmas mértéket. Tehát forró italokat (teát, kávét) jobb, ha nem bambuszpohárból iszol, viszont hideg-langyos italokat (vizet, limonádét, gyümölcslevet, üdítőt stb.) nyugodtan!

A bambuszpoharat sokáig – akár egy életen keresztül – lehet használni, de valamikor kidobásra kerül. A környezeti szempontokat vizsgáló egyik német cég  felhívja a figyelmet, hogy a melamingyanta miatt a bambuszpohár nem bomlik le hamar, hanem csak elégethető. Így bár az egyszer- vagy többször használatos műanyag poharaknál (főként a hosszú távú használhatóság miatt) sokkal jobb, valójában nem teljesen környezetbarát. A gyártók tájékoztatóiban pedig sajnálatos módon gyakran hiányosan jelenik meg mind a pohár összetételének leírása, mind a lebomlására vonatkozó információk. Ahogy arra sem minden terméknél hívják fel a figyelmet, hogy a bambuszpoharat nem szabad a mikrohullámú sütőbe tenni.

Így hát léteznek olyan poharak, amelyeknél jóval környezetbarátabb megoldás a bambuszpohár – de nem tökéletesen az. A városi környezetvédelem már csak ilyen: ritka a teljesen ideális megoldás. Tudatosnak kell lennünk az egyes termékek érdemeiről és hiányosságairól, és mérlegelnünk kell, hogy melyiket használjuk.

Vagy pedig költözzünk egy biofarmra és igyunk a tenyerünkből friss forrásvizet!

Írta: Dr. Tasi István