Fajta Csongor jógamester szakos hallgatónk utánanézett, milyen tisztálkodási szabályokat írnak elő az ősi indiai szentírások, és egynapos kísérlet keretében ki is próbálta. A négy órás kelés csak a kezdet… Olvasd el, milyen volt a napja!
„Tudás, lemondás, tűz, étel, föld, az elme fölötti uralom, víz, bekenés (tehéntrágyával), szél, szertartások, a nap és az idő – ezek által tisztulnak meg a megtestesült lények.”[1]
Miért tulajdonít a tisztaságnak ekkora figyelmet a vaisnavizmus? Milyen jelentősége van egyáltalán a tisztálkodásnak? Patanjali Yoga-Sutra című összegző művében nyolc folyamatot sorol fel a jóga gyakorlásában. Ezek közül a második, mely a jógi magatartására vonatkozó szabályokat (nijama) tartalmazza, elsőként emeli ki a tisztaságot (saucsa).
Természetesen Patanjali nem csak a külső tisztaságra gondol, noha annak is van jelentősége, hiszen a külvilágban megjelenő dolgok mindig tükörként hatnak, azokból lehet következtetni a belső dolgokra. Nehezen elképzelhető a tiszta transzcendentális tudat egy olyan személynél, aki tetőtől talpig úszik a motorolajban. A tisztaság egyaránt kell vonatkozzék a külsőre és belsőre is. Egy hívő embernek ezt a tiszta minőséget kell képviselnie megjelenésében, tetteiben, beszédében és gondolataiban egyaránt.
Keljünk fel időben
„Az ember keljen fel a Brahman számára szent időszakban (muhúrtában), […].”[2]
Azon gyakorló számára, aki komolyan veszi a lelki életet, az ébredése a brahma-muhurta idejében történjen, ami azt jelenti, hogy napfelkelte előtt kb. másfél órával.
Úgy tartják, hogy ezen időszakban érdemes meditációt és jógát végezni, mivel a kötőerők közül a jóság minősége ilyenkor a legerősebb. Valódi lelki fejlődés csak a jóság minőségéből lehetséges, mivel az anyagi világ kötőerői közül ez a legkedvezőbb.
Számomra ez az állandó korán kelés eleve kivitelezhetetlen, mivel teljesen hektikus az életvitelem. Munkanapon 3:45-kor kell kelnem, a következő nap le sem fekszem mivel a szolgálat 24 órán keresztül tart, aztán az elkövetkező napokban próbálom összeszedni magam, mert a szervezetet rendkívül megterheli a rendszertelenség. Tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon működtethető, ezért az életem úgy építem, hogy minél előbb kivitelezni is tudjam a helyes életmódot.
Ma már nem csak az ájurvéda vagy a hagyományos kínai orvoslás helyez hangsúlyt a bioritmusra, hanem a tudomány is kezdi felfogni a jelentőségét.
„Egyetlen nap alatt tudatosan vagy tudattalanul nagyon sok ritmikus változást élünk át. […] Ahol azonban ez a ritmikus rendszer kisiklik, és a biológiai ritmus és a természeti törvények nincsenek összhangban, akkor nyitva áll az ajtó a testi-lelki-szellemi zavarok előtt.”[3]
Megfelelő módon tisztálkodjunk
Miután felébredtünk, mi a következő lépés? Ideális esetben az elsőnek az ürítésnek kell lennie, majd ezt követi a tisztálkodás, fogmosás fürdés és egyéb kötelességek. Ha problémát okoz az ürítés, langyos citromos vízzel segíthetünk a salakanyagok ürítésében.
„Ürítsen, fürödjön meg, mosson fogat, díszítse fel a testét, húzza ki festékkel a szemét és imádja az isteneket. Mindezeket csak kora reggel tegye.”[4]
„Miután felkelt és könnyített magán, majd gondosan megtisztálkodott, elméjét összpontosítva álljon a hajnali pirkadatban, kitartóan mormolva (a gájatrít), s a megfelelő időben tegyen így este is.”[5]
Nem is gondolnánk, hogy amíg mi alszunk, a szervezetünk méregtelenítő funkciókat lát el. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ébredés után némi lepedék van a nyelvünkön. Ezt célszerű minél hamarabb eltávolítani a nyelvről, hogy ne jussanak vissza a már kiválasztott méreganyagok a szervezetbe.
„ […] fogmosásnál a nyelvünket is meg kell tisztítani a lepedéktől. Ehhez puha fogkefét használjunk. A fehéres színű lepedék az Ájurvédában méreg- és salakanyagokat jelez, amelyek az éjszaka folyamán gyűltek össze.”[6]
Nem csak reggel szükséges a tisztálkodás
Nem mindegy, milyen időpontban, és hogyan végezzük el a tisztálkodásunkat. Van, amikor elég csak rituális mosdást végezni vagy szájat öblíteni, van, amikor a teljes testünk megtisztítása szükséges. (4. ábra)
„A kétszerszületett egyen mindig odafigyelve, s előtte öblítse ki a száját. Amikor befejezte az evést, öblítsen ismét alaposan szájat, és hintsen vizet a nyílásaira”[7]
„Ne fürödjön soha (közvetlenül) evés után, vagy amikor beteg, vagy az éjszaka közepén, vagy rendszeresen (bizonyos szertartások vagy vezeklések alkalmával viselt) ruhában, sem pedig olyan állóvízben, amit nem ismer tökéletesen.”[8]
Fontos, hogy a fertőző tisztáltalan dolgok, ételmaradékok, ne az otthonunk közvetlenségében legyenek elhelyezve, mert ezek betegségeket okozhatnak, illetve az ételmaradékok odavonzhatják a rágcsálókat, vadállatokat.
„Vizeletét, lábmosó vizét, ételmaradékát, fürdővizét a háztól jó messze öntse ki.”[9]
Évezredekkel korábban tisztában voltak az ivóvíz értékével, és fontosnak tartották tisztaságának megőrzését. Elgondolkodtató, hogy a mai kor embere mennyire nem vigyáz szűkebb értelemben az ivóvízre, tágabb értelemben pedig a környezetére.
„Ne vessen vízbe vizeletet, ürüléket, köpetet, vagy bármit, ami tisztáltalan dologgal van beszennyezve, sem vért vagy mérgező dolgokat.”[10]
Az ember tettei során (evés, ürítés, házastársi együttlét, menstruáció stb.) beszennyeződhet, mely különféle tilalmakat hoz magával, míg tisztaságát vissza nem nyeri.
„Amikor egy bráhmana (evés után) tisztáltalan, ne érintsen meg a kezével tehenet, bráhmanát vagy tüzet. Ha jó egészségnek örvend, ne nézzen az égitestekre, míg tisztáltalan.
Ha tisztáltalan állapotban hozzáért ezek valamelyikéhez, érzékszerveire, végtagjaira és köldökére hintsen vizet a kezével.”[11]
„[…] Ne vágja soha a körmét vagy a haját (nem megfelelő eszközzel), és ne rágja a körmét.”[12]
„A földet morzsolgató, fűszálakat tépkedő vagy a körmét rágó ember hamarosan romlásra jut, csakúgy, mint a besúgó és az, aki elhanyagolja a tisztasági szabályokat.”[13]
„Újhold napján, a két félhónap nyolcadik és tizenegyedik napján, valamint teliholdkor a kétszerszületett, végzett tanítvány (sznátaka) maradjon tiszta, akkor is, ha ezek a napok egyébként a házas együttlétre alkalmas időszakra esnének.”[14]
Amennyiben ezek a szabályok betartásra kerülnek, sok pozitív eredményt érhetünk el, például védelmet a szerencsétlenségtől, vagy akár feltárulhatnak előző életek emlékei.[15]
A tisztálkodásra még számtalan előírás van, amik túlmutatnak ennek a cikknek a keretein, de a szabályok az élet minden területét érintik, például a templomba történő belépést, az ételek elkészítését. Összességében nagyon komplex területről van szó, amelynek alkalmazása a mai korban sem ártana, mert sajnos sok olyan betegség terjed, ami megfelelő higiéniával megelőzhető lenne.
- [1] Dharmasásztra 5.105.
- [2] Dharmasásztra 4.92.
- [3] Schrott 2000: 146.
- [4] Dharmasásztra 4.152.
- [5] Dharmasásztra 4.93.
- [6] Schrott 2000: 147.
- [7] Dharmasásztra 2.53.
- [8] Dharmasásztra 4.129.
- [9] Dharmasásztra 4.151.
- [10] Dharmasásztra 4.56.
- [11] Dharmasásztra 4.142. – 4.143.
- [12] Dharmasásztra 4.69
- [13] Dharmasásztra 4.71.
- [14] Dharmasásztra 4.128.
- [15] Dharmasásztra 4.146.-4.148
Felhasznált irodalom:
- Mandlik, V. N., Mánava Dharmasásztra: Manu törvényei. Édesvíz Kiadó, Budapest 2019.
- Schrott, Ernst: Ájurvéda minden napra. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
(Borítókép: Artem Beliaikin fotója a Pexels oldaláról)
