Az 1990 és 2003 között zajló humán genom projekt során meghatározták a teljes emberi genomot, azaz a szervezet örökítő információját. Azóta számos más faj genomját is feltérképezték, és összehasonlították a miénkkel. Kiderült, hogy az ember és a szarvasmarha DNS-e nagymértékben hasonlít. Ebből adódóan pedig a tehéntej a leginkább kompatibilis az emberi anyatejjel. Így a tehéntej, illetve az abból készült termékek fogyasztása ajánlott számunkra – feltéve persze, ha erőszakmentes gazdálkodásból származnak.

Sokat köszönhetünk a teheneknek

A vaisnava kultúrában mindig is nagyra becsülték a teheneket. A tejük a mai napig az egyik legnagyszerűbb ételnek számít, mivel amellett, hogy táplálja a testet, a finomabb agyszövetek képződését is elősegíti, ami által könnyebben megérthetőek és elérhetőek az élet magasabb rendű céljai. Indiában még a trágyájukat is felhasználják, például kiszárítva tüzelőanyagként, illetve antibakteriális tulajdonságai révén egyfajta természetes tisztítószerként.

Szeretet és tisztelet

A vaisnavák nemcsak szeretik, hanem tisztelik is négylábú barátaikat, így sokan az ünnepeikbe is bevonják őket, szárit vagy dhotit adva rájuk, nyakukba virágfüzért akasztva. Maga Krisna is imádta őket, és a gyakorlatban is példát mutatott arra, mit jelent a tehénvédelem. Például amikor Kalija megfertőzte mérgével a Jumana folyó vizét, aminek következtében számos tehén elpusztult, Krisna, bár még csak néhány éves volt, kedvesen, de határozottan száműzte a kígyódémont.

Tehenek a Krisna-völgyben. A fotót Buncsik Marianna készítette.

Szimbiózisban

Optimális esetben a tehén és az ember alapvetően egyfajta szimbiózisban élnek: utóbbi nem zsákmányolja ki előbbit, csupán elfogadja, amit kap tőle, és cserébe lelkiismeretesen gondozza. Ha pedig a jószág már nem tud elleni vagy tejet adni, nem küldi vágóhídra, hanem méltó körülményeket biztosít számára öreg napjaira is – ahogy ez a legnagyobb hazai ökoközösségben, a Krisna-völgyben is történik.

A vaisnavák elítélik a tehenek kizsákmányolását

Az állatok, így a tehenek kizsákmányolását a vaisnavák is elítélik, hasonlóan például a vegánokhoz. Ahogy Ő Isteni Kegyelme, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda fogalmazott 1973 júliusában, egy Párizs környéki kolostorban Jean Daniélou kardinálissal beszélgetve: „…megisszuk a tejét, ezért ő az anyánk. Tehát ha a tehén az anyánk, hogyan támogathatja a megölését? (…) Természetesen az egyik élőlény tápláléka a másiknak, de ez nem jelenti azt, hogy az anyát meg kell ölni ételért. Az ember elveszi a tejét, aztán megöli a vágóhídon. Ez nagyon bűnös tett.”[1] Prabhupáda ugyanezen eszmecsere során azt is kijelentette, hogy valójában emberi társadalomról sem lehet beszélni addig, amíg ennek a kegyetlen gyakorlatnak vége nem szakad.[2]

A tejet és a tejtermékeket nem kell tehát egészségügyi megfontolásból kiiktatnunk az étrendünkből, sőt, egyenesen kívánatos ezek fogyasztása. Nézzük meg azonban jól, hogy ezek honnan származnak, és kizárólag olyat tegyünk az asztalra, amiért egyetlen jószágnak sem kellett szenvednie.


[1] Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivdanta Swami Prabuphupada: Az önmegvalósítás tudománya. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, Budapest, 1990, 147–148.

[2] Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivdanta Swami Prabuphupada: Az önmegvalósítás tudománya. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, Budapest, 1990, 147.