4 fontos jógaszentírás, amit minden jógázónak érdemes ismernie

2019. 05. 20. | Életmód, Filozófia

Szerző: Mezei Katalin
 

Az idei YOGA FEST-en Selmeci József Csongor (Kaivalydham Jóga Tradíció) előadásában arról beszélt, hogy a jóga nem feltétlenül indiai “specialitás”, sokkal inkább egyfajta egyetemes emberi tudásról lehet szó. Erre utal például az is, hogy Ecuadorban olyan, 15 ezer év körüli tárgyi emlékeket fedeztek fel, amelyek a jógával kapcsolatosak. Mindazonáltal India érdeme elvitathatatlan a jóga megőrzésében, rendszerezésében és továbbfejlesztésében. Az előadó a rendkívüli gazdagságú védikus irodalomból négy olyan művet emelt ki, amit a jógázóknak – és voltaképpen mindenkinek – érdemes lehet forgatnia.

Bhagavad-gíta

Indiában az egyik legnépszerűbb szentírás, amelyet a legkülönbözőbb formákban dolgoztak fel, és dolgoznak fel a mai napig. A 18 fejezetből és hétszáz versből álló alkotás a Mahábhárata című óind eposz része, amely a védikus szentírások lényegi tanításainak összefoglalása. Cselekménye középpontjában az ötezer évvel ezelőtti lezajlott kuruksetrai csata áll, amely az erényes Pándavák és a hatalomvággyal fűtött Kauravák között zajlott – ebben a kontextusban olvashatjuk a Pándava-dinasztiához tartozó Ardzsuna és a kocsihajtójaként megnyilvánuló Krisna párbeszédét. Krisna valójában tanítja Ardzsunát, és közvetetten az olvasót is, akiben a mű végére érve kitisztul a kép Isten és önmagát illetően: mindannyian lelkek vagyunk, a transzcendentális világból érkeztünk, itt-tartózkodásunk célja és értelme pedig Isten odaadó szolgálata. Ezáltal térhetünk ugyanis vissza a lelki hajlékra, és érhetjük el azt a fajta boldogságot, ami ebben a mulandó anyagi dimenzióban megvalósíthatatlan. A könyvről bővebb információ található itt.

Jóga-szútra

A mű szerzője Patandzsali, aki az indiai hagyomány szerint Anantasésának, a Legfelsőbb Úr Visnu fekhelyéül szolgáló univerzális kígyónak e fizikai világbeli részleges megjelenési formája. A Kr. e. 4–3. század között élt szentéletű bölcs azért jelent meg az anyagi világban, hogy megossza tudását a fejlődni kívánó lelkekkel.

A négy fejezetből álló Jóga-szútra a jóga alapvető elemeinek és gyakorlatainak rendkívül tömör összefoglalása – olyannyira, hogy a szerző még igéket is ritkán használ, inkább felsorolja a kulcskifejezéseket. Patandzsali útmutatását követve – és persze kellő gyakorlással és kitartással – egyre tovább juthatunk a spiritualitás útján, a jóság minőségéből fokozatosan a transzcendentális felé emelkedve.

A Jóga-szútra első és második kötete Dr. Tóth-Soma László (Gaura Krisna Dász) fordításában és magyarázataival megrendelhető itt. A harmadik kötet várhatóan szeptember jelenik meg – addig is ajánljuk ezt az ízelítőt.

Hatha-jóga-pradípiká (A hatha-jóga lámpása) 

A hagyomány egy Szvátmáráma nevű jóginak tulajdonítja a művet, amelynek jelenleg ismert formája a 14–15. századból származik. A Hatha-jóga-pradípiká 282 slókából (versből), négy fejezetből áll. Az első fejezet témája az ászanák, a másodiké a pránájáma, a harmadiké a múdrák, a negyediké a szamádhi. A gyakorlás nem önmagáért van, a cél – akárcsak a két fenti alkotásban – itt is a transzcendens elérése, amit a következő idézet is bizonyít: „Szvátmaráma jógi, miután tiszteletét és hódolatát ajánlja gurujának, Náth mesternek, kizárólag a rádzsa-jóga elérésének céljából mondja el a hatha-jóga tudományát.”

Geranda-samhita

A 17. században keletkezett Gheranda-szamhita szerzője egy Gheranda nevű bölcs. Hét leckéből áll, Gheranda jógarendszere ugyanis hétfokú, lényegét tekintve azonban megfelel Patandzsali nyolcfokú jógarendszerének. Érdekessége, hogy a jama és a nijama helyett a satkarmát, azaz a tisztítást hangsúlyozza, amely azonban már rövid időn belül olyan nagymértékű változást eredményez a személyiségben, hogy a fenti elvek mintegy önmaguktól megvalósulnak. Emellett Gheranda Patandzsali rendszeréhez képest felcseréli a pránájámát, vagyis a légzést és a pratjahárát, vagyis az érzékek visszavonását – véleménye szerint ez utóbbi megvalósulása után tudunk megfelelően lélegezni. A Gheranda-samhita utolsó mondata így hangzik:
„Ó, Csanda! Eképpen beszéltem Néked a nagy szamádhiról, elérésének nehézségeiről. Annak, aki ezt megvalósítja, nem kell újraszületnie. ”