Kiss Bernadett szakdolgozatából készült sorozatunk első részéből megtudhattad, milyen hatásai lehetnek a jógagyakorlásnak, a második részből pedig azt, hogy milyen „természetfeletti” eredményekhez, sziddhikhez vezethet az elkötelezett gyakorlás. Cikksorozatunk utolsó részéből pedig kiderül, hogy érdemes-e a gyakorlásunkban ezen „természetfeletti” eredmények elérésére koncentrálni.
Patanydzsali a Jóga-szútra 3. fejezetében tárgyalja a különféle sziddhiket.
A szerző a fejezet elején egy szóval foglalja össze az astánga-jóga utolsó három lépcsőfokát (dhárana, dhjána, szamádhi), ami nem más, mint a szamjama. Ez a szamjama az anyagi tudat feletti teljes uralom állapota, ami nem mellesleg minden sziddhi alapját is képezi.
Ám a bevezetésben Gaura Krisna Dásza leírja (amit később Patanydzsali is megerősít), hogy ezek a természetfeletti képességek is anyagi tulajdonságúak, vagyis a kötőerők (gunák) hatását erősíthetik a gyakorlóban. Az igazi cél egy jógi számára azonban a felszabadulás, tehát a természetfeletti képességekbe való belebonyolódás csak akadály a gyakorló számára. Patanydzsali a Jóga-szútra 3. fejezetében 34 természetfeletti képességet említ meg, melyeknek az alapja a különböző helyekre fókuszált samjama.
A sziddhik és elérésük módszerei
A mű 5. alfejezete foglalkozik a sziddhikkel, a 16-49. szútráig. Az alfejezet címe: „A különböző fókuszpontokra irányított szamjama és a különleges képességek”.
Az első sziddhi amit megemlít Patanydzsali a múlt és a jövő megismerése, amit az anyagi tudat háromféle átalakulására irányított szamjama idéz elő. A szó, annak tárgya és jelentéseközötti különbségére irányított szamjama az összes élőlény hangjának megértéséhez vezet. Az anyagi tudat lenyomatainak (szamszkára) közvetlen tapasztalása a szamjama által a korábbi életek megismerését teszi lehetővé. Ha a szamjamával közvetlen tapasztalja a jógi egy másik élőlény tudatában megjelenő gondolatot, vagy annak következményét, akkor a másik anyagi tudat működésének megismerését éri el.
Patanydzsali azt is leírja, hogy hogyan válhat a gyakorló láthatatlanná.
Ha a jógi a szamjamáját a fizikai testének látható minőségeire fókuszálja, akkor a test vizuális érzékelhetősége megszűnik mások számára. Ezután Patanydzsali kijelenti, hogy ezzel elmondta a többi érzetminőség (hang, illat, íz és érinthetőség) tekintetében elérhető érzékelhetetlenné válását is. A halál időpontjáról és részleteiről szóló tudás megszerezhető a karma, vagy a halállal kapcsolatos kedvezőtlen előjelekre irányuló szamjama által. Az erényekre irányított szamjama által intellektuális és érzelmi erő származik.
Ha a szamjama fókusza a különböző élőlényekben megjelenő erőkre irányított, akkor a jógi megszerzi ezeknek az erejét (például egy elefántét is).
Ha a gyakorló a szamjama által képes irányítani az érzékeken túli tapasztalás fényét, akkor az elrejtett, távoli és finom fizikai szinten létező dolgokról szerezhet tudomást. Az univerzum megismeréséhez a gyakorlónak a Napra kell irányítani a szamjamát. 72 Ha a gyakorló a Holdra irányítja a szamjamát, akkor megismerheti a csillagok és égitestek rendszerét. Azonban, ha a szamjama a Sarkcsillagra irányul, akkor a csillagok és égitestek mozgását ismeri meg. A fizikai test felépítésére vonatkozó tudás megszerzéséhez a gyakorlónak a köldökcsakrára kell irányítania a szamjamát. Ha a gyakorló a torok területén lévő nyaki bemélyedésre fókuszálja a szamjamát, akkor megszűnik számára az éhség és a szomjúság. Ha a szamjama a bemélyedés alatti területre irányul (teknős-energiacsatorna), akkor az a személy fizikai és mentális szilárdságot ad a gyakorlónak. Az a gyakorló, aki a szamjama fókuszát a fejben ragyogó koronális fényre irányítja, megpillanthatja a sziddhikkel rendelkező mennyei lényeket.
A szívre irányított szamjamával a gyakorló tökéletesen megismeri az anyagi tudat (csitta) eredetét és működését. Az a gyakorló, aki a lélek saját céljára irányítja a szamjamát, megismeri a róla [lélekről] szóló tudást. Ha ezt elsajátította a jógi, akkor intuitív tapasztalás keletkezik számára a hallás, szaglás, tapintás, látás és ízlelés képességeinek szintjén. A jógi képessé válik más testébe behatolni az anyagi tudat testet elhagyó vándorlásának módszerével, és az anyaghoz való lekötöttség enyhítése által.
Ha a szamjama az udána nevű vájura (életlevegőre)van irányítva, és ezáltal szabályozza azt, akkor képessé válik lebegni a gyakorló, illetve a neki tetsző módon és időben halhat meg. A jógi a szamána nevű életlevegőre irányított szamjama által képessé válik a belső tűz fellobbantásához (spontán emberi öngyulladás). A gyakorló a hallás és éter elem közötti kapcsolatra fókuszáló szamjamával eléri a mennyei hallás képességét. Az éterben való mozgás elérhető, ha a jógi a fizikai test és az éter közötti kapcsolatra irányítja a szamjamát.
Ha a szamjama az anyagi elemek durva fizikai szintű megnyilvánulásaira, saját lényegi mivoltára, finom megnyilvánulásaira, ezek egymással való kapcsolatára és létezésük céljára irányul, akkor a jógi képes legyőzni ezeket, és uralni tudja őket. Ha a jógi képes az előbb felsoroltakra, akkor elérhetővé válik számára a nyolc elsődleges sziddhi. Az érzékek legyőzésére képes lesz a jógi, ha az érzéktapasztalás saját természetére, az ezzel együtt járó egoizmusra, kettejük kapcsolatára, valamint jelentőségére irányított szamjama által. Patanydzsali leírja, hogy ha mindez [az érzékszervek legyőzése] sikerül, akkor a jógi képessé válik a gondolat sebességével közlekedni, az érszékszervek jelenléte nélkül tapasztalni és legyőzni az anyagi teremtés elsődleges okát. Amikor a gyakorló képes különbséget tenni a szattvikus-tudat és a lélek (purusa) között, akkor elérhetővé válhat számára az összes eddig felsorolt misztikus képesség. Ha a jógi az idő legkisebb elemére és azok egymásutániságára irányítja a szamjamát, akkor analitikus tudásra tesz szert, és az ebből [különbségtevésből] származó tudás segít a jóginak kilépni az anyagi idő mivoltából [magyarul: felszabadul].
A sziddhik szerepe a jóga gyakorlásában Patanydzsali Jóga-szútra kommentátorai szerint
Nem csak a kommentátorok, de maga Patanydzsali is leírja, hogy ezek a természetfeletti képességek akadályt képeznek a végcél szempontjából.
Az 52. szútrában elmondja, hogy a jóginak erősnek kell lennie a fejlődése során, és ne hagyja, hogy a vonzódás és a büszkeség úrrá legyen rajta, mert az nemkívánatos anyagi jellegű kapcsolatokat fog szülni, és ismételten meg kell születnie. Konkrét helyzetet is említ, amikor ez megtörténhet a gyakorlóval, például amikor a gyakorlása során megkísérti egy mennyei lény, vagy az univerzum különleges lehetőségekkel teli régiói. Szvámi Vivékananda, az egyik kommentátor is ír erről a jelenségről az 52. szútra magyarázatában, azt írja, hogy ezek a lények nem szeretnék, ha a jógi szabad lenne, irigyek, mint minden ember, sőt még rosszakaratúbbak is. Így fogalmaz: „Mégis ezek az erők akadályai a legmagasabb cél elérésének, a tiszta Én megismerésének és a szabadságnak. De az embernek találkozni kell velük útközben, s ha a jógi visszautasította azokat, eléri a legmagasabbat. A kísértés eszköze, hogy megszerezzük és használjuk, meggátolva így minden további haladást.” Egy későbbi szútra magyarázatában pedig így vélekedik: „Mik is ezek a csodaerők? Csak megnyilvánulások és álmok. Maga a mindenekfölötti hatalom is csak álom és a képzelőtehetségtől függő. Míg ezek léteznek, “értő” lesz ugyan, de a cél minden elképzelésen túl fekszik.”
(Borítókép: Klaus Nielsen fotója a Pexels oldaláról)