A végzős évfolyam nevében szeretettel köszöntöm
– Rādhā Kṛṣṇa prabhut, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének egyházelnökét,
– Mahārāṇī mātājīt, a főiskola rektorát,
– Tanárainkat,
– a Tanulmányi Osztály és a könyvtár munkatársait, és a főiskola minden dolgozóját,
– az évfolyamot és kedves vendégeinket.
Engem ért az a megtisztelő feladat, hogy pár szót szólhatok az évfolyam nevében. A Covid miatt ennek az eseménynek a megtartása is kérdéses volt, a néhány hónappal ezelőtti helyzet fényében helyzetben az is csoda (inkább karma), hogy fizikailag is itt lehetünk.
Hatalmas elismerés illeti az évfolyamot egyrészt csoportként, másrészt mindenkit egyénileg is, hiszen rengeteg munka van amögött, hogy most itt vagyunk a diplomaosztó ünnepségen.
Ez a főiskola egy különlegesen egyedi intézmény. Már attól is különleges, hogy transzcendentális tudást oktatnak. Manapság hatalmas dolog az, hogy itt a tanárok is ismerik a diákok többségét még levelező tagozaton is, (másod-harmadévre mindenképpen). Tapasztalatból mondom, hogy ez más felsőoktatási intézményekre nem jellemző. Ezek mellett óriási dolog, hogy a tanárok szívvel-lélekkel oktatnak.
És most tanáraink munkáját köszönném meg az évfolyam nevében, és néhol egy-egy történetet vagy közös élményt is felelevenítenék a teljesség igénye nélkül.
Mahārāṇī mātājī (Banyár Magdolna) – az órái előtt – főleg elsőben – a teremben nagy létszám, hatalmas zsivaj, tízórai „információcsere”. Mahārāṇī mātājī bejött, hatalmas kulcscsomóját az asztalra helyezte, feltette szemüvegét, és ahogyan elkezdte olvasni a névsort, mindig külön kérés nélkül csend lett. Az órákon bármit lehetett kérdezni. És az órákon kívül is mindig időt szánt ránk, amikor iránymutatásra vagy támaszra volt szükségünk.
Syāmasundara prabhu (Bakaja Zoltán) – azok a szóbeli vizsgák azért kemények voltak… Izgultunk a szóbelik előtt, mert pillanatok alatt kiderítette, ki mennyire alaposan készült fel, és tömören közölte is az eredményt. Többször is bizonyította, hogy a szigorú küllem mély érzéseket takar. És rezzentéstelen arccal viselte a zeneórákon a néhányunk által biztosan elkövetett csörömpölést is.
Sāvitrī mātājī (Halmai Zsuzsa) – elsőben szinte osztályfőnökként vette gondjaiba az évfolyamot, nagyon hallgatóbarát volt mindig a hozzáállása. Ugyanakkor néhány puskázással próbálkozó hallgatónál azt is elérte, hogy a jövőben remélhetőleg soha többet nem próbálkoznak ilyesmivel. Mérhetetlen szerénysége sem képes különleges személyiségét eltakarni.
Amṛtānanda mātājī (Jeney Rita) – másodéven voltak közös óráink: India történetét, művészetét és szent helyeit oktatta. Az évfolyammal való első közös munkája még a Hattyúbálon történt 2017-ben. A Hattyúbálon Az óceán kiürítése című darabot készültünk bemutatni. A főpróbán én Viṣṇu-jelmezben és egy kék zokniban jelentem meg, hiszen tél is volt, és gondoltam, a
kék a Viṣṇu-jelmezhez az mégis „dukál”, de legalábbis illik. Aztán az ott levőkkel kedvesen meggyőztek, hogy nem, és végül lekönyörögték rólam azt a zoknit. Másnap sikeres volt az előadás. Elképesztő tudása, tájékozottsága, mosolya és humora minden közös tanórát bearanyozott.
Kapisinszky Judit – jógagyakorlatokat oktatott az egyik csoportnak, illetve jógaélettant a teljes évfolyamnak. Óriási gyakorlati tapasztalata és a légzőgyakorlatokban való jártassága meggyőző volt. Minden együtt töltött pillanatban tanúbizonyságot adott arról, hogy méltán kapott Jógarádzsa Díjat.
Raṅginī mātājī (Képes Andrea) – nappali tagozaton jógagyakorlatot is oktatott, levelezőn oktatásmódszertant, retorikát tanultunk tőle. Precíz, nyugodt, kedves oktatót ismertünk meg a személyében. Elhivatottsága és Kṛṣṇa iránti odaadása példaértékű mindannyiunk számára.
Mañjarī mātājī (Magyar Márta) – szinte végigkísért minket tanulmányaink során. Nagyon erős alapokat adott a továbbiakhoz, akár a védikus szentírások besorolását, akár a szanszkrit nyelvet tekintjük. Tanári attitűdje, tudása, megvalósítása szintén példaértékű.
Puṣkariṇī mātājī (Markwarthné Lengyel Piroska) – rendkívüli alapossággal, precízen, néha szigorúan oktatott, de rendkívüli kedvességgel vizsgáztatott. Nemcsak a világvallásokról és a szentekről tanított nekünk, de sokunk örömére az indiai konyha rejtelmeibe is bevezetett minket. Tekintete minden órán Kṛṣṇa iránti odaadásáról árulkodott.
Gaurasundara Kṛpamoya prabhu (Rátkai Gergő) – ő is rendkívül hallgatóbarát és emberséges, sokszor segített akár könyvtárral, akár Bhāgavatammal kapcsolatos kérdésekben. Humorérzékével, óriási tudásával és tiszta jellemével kiemelkedő alakja a főiskolának.
Sakṣī-gopāla prabhu (Schnitchen Csaba) – jó kedélyű, hatalmas tudású, mindig tudományosan alátámasztva, mégis nagyon természetesen beszélt a fenntarthatóságról éppúgy, mint a Bhāgavatamról. A vizsgák is mindig oldott hangulatban teltek.
Īśvara Kṛṣṇa prabhu (Tasi István) – Bhagavad-gītā filozófiai mélységeinek megértését remekül kiegészítették színészi képességeivel feldobott órái, viccei, előadásmódja, ugyanakkor a hallgatóságot foglalkoztató kérdésekről is rendkívül szemléletesen tudott beszélni a Gītā fényében.
Tamasi József doktor úr – āyurvedát tanított, specializációként is. Hatalmas szakmai és emberi tapasztalata tette hitelessé, amit elmondott.
Gaura Kṛṣṇa prabhu (Tóth-Soma László) – tárgyai szintén végigkísértek minket az évek alatt. Jó előadásai, szemléletes magyarázatai szintén megmaradtak. Azért ő is rendesen bevasalta rajtunk az anyagot. Ugyanakkor rengeteg elfoglaltsága mellett Ő is mindig időt szakított arra, hogy szükség esetén a hallgatók lelkét ápolja.
Meg kell még említenem:
– Udvarvölgyi Zsolt alapos tudását és remek előadásmódját
– Līlāvatāra prabhu hatalmas műveltségét és azt az előadásmódot, ahogyan a tananyag nem vált száraz filozófiává, hanem rendkívül magvasan, példákkal és sokszor odaillő humorral (közben rezzenéstelen arccal) tudta megragadni az egyes darśanák lényegei elemeit.
– Fodor Kata: a jyotiṣa tudományára oktatott
– meg kell említeni még Gurottama prabhu (Szávai Gábor) lelkes Mahābhārata-előadásait
– Modla Angelika: őszinte és sokszor szókimondó stílusban nyíltan elmondta a véleményét, hihetetlenül jól meg tudta ragadni egy-egy oktatás-módszertani helyzet lényegét. Rengeteget tanultunk az építő kritikáiból. Fiatal kora ellenére nagyon jó szeme van az oktatóképzéshez.
– Gojdár Ildikó: rajta is látszik, hogy őszinte szeretetből oktatja az ászana-oktatásmódszertant, bármikor segít szóban, írásban, online. Lelkiismeretes, tiszta jellemével és aprólékos tudásával rengeteget csiszolt rajtunk a közös év során.
Köszönetet érdemelnek Holod Nati, Salamon Alex és jógaoktatóink, akikkel csoportbontásban elég sok közös órát töltöttünk: Pernyéz Gabriella, Komjáti Zsuzsanna, Vidák Vénusz, Regőczi Gyöngyvér, Adamik Viktória, Kútvölgyi Emese, Czeglédi Csaba.
A Főiskola többi dolgozójának is fontos szerepe volt abban, hogy végig tudtuk csinálni.
Köszönet illeti a Tanulmányi Osztályt, hogy a Covid alatt is a körülmények és gyors változások mellett az oktatás gördülékenyen ment, megszervezték a távoktatást, a gyakorlati oktatások sem maradtak el, és nem július-augusztus végig tart a félév, hanem időben tudtunk vizsgázni és államvizsgázni.
Köszönet illeti azokat, akik lehetővé tették, hogy az oktatáson túl is legyenek programok, közösségi rendezvények a Főiskola és a Templom területén, a Krisna-völgyi programok, Hattyúbál, évzáró bográcsozás, és még sorolhatnám.
Köszönet illeti azokat, akik biztosították, hogy tiszta tantermekben, tiszta jógateremben tudtunk gyakorolni, rendezett udvaron, ahol tavasszal egy-egy lyukasórán még ki is ültünk a fűbe.
Néhány szó az évfolyamról – az évfolyam minden tekintetben rendkívül színes, akár életkort, akár hétköznapi foglalkozást tekintve, akár olyan tekintetben, ki miért választotta ezt a főiskolát.
Egy példa erre a sokszínűségre, hogy a legfiatalabb évfolyamtárs a legidősebbek unokája is lehetne. Mindezek mellett egy egymást hihetetlenül segítő közösség jött létre a három év alatt.
Közös az évfolyamban, hogy a felsőoktatás kötelező keretein túl vala hol mindenki érezte, hogy sok pluszt kapott. Mindenkinek rengeteg iskolán kívüli kötelessége van a hétköznapi anyagi szerepekben is, de az iskolában mintha egy kicsit alkalmunk lett volna – jó értelemben – félretenni ezeket.
A főiskola szellemisége kétségkívül hiányozni fog, de bízom benne, hogy az itt kialakított jó kapcsolatok megmaradnak, és a továbbiakban is egymást segítve, az itt kapott transzcendentális tudással felvértezve léphetünk tovább az önmegvalósítás útján. Az út igazán csak most kezdődik.
A beszédet írta és elmondta: Venyige Róbert vaisnava jógamester