A Srímad-Bhágavatam 6. énekének 18–19. fejezete egy olyan történetet ír le, amiben megismerkedhetünk Ditivel és férjével, Kasjapa Munival, egy bölcs, vallásos, erényes, intelligens emberrel és szépséges feleségével, aki bűnös gondolatokat dédelgetetett. Indra [1] megölte Diti két fiát, Hiranyakasiput és Hiranyáksát. Fiai halála miatt halálos dühöt érzett, és egy olyan fiút szeretett volna, aki megöli Indrát. Diti tudta, ha szeretné, hogy férje teljesítse kívánságát, akkor minden női báját be kell vetnie: szép külsejét, bájos mosolyát, valamint igyekezett mindenben a férje kedvére tenni. Kasjapa annak ellenére, hogy végtelenül bölcs ember volt, feleségének mégis sikerült elvarázsolnia őt viselkedésével. Kasjapa Muni ígéretet is tett feleségének, hogy teljesíti vágyait. Diti el is érte a célját, amit férje szeretett is volna teljesíteni, de amikor meghallotta, hogy mire vágyik, elszomorodott, és irtózás fogta el. Elgondolkodott, mit is tehetne, hogy feleségének tett ígéretét is betartsa, de Indra is életben maradjon. Kasjapa nagyon okos megoldást talált ki a probléma megoldására. Azt kérte feleségétől, hogy egy éven keresztül kövesse utasításait, végezze a pumszavana szertartást, ha ezt megteszi, akkor ő is teljesíti kérését. Viszont amennyiben nem tartaná be, akkor a vágya ellenkezője teljesül. Indra tudta, hogy mi Diti célja, és csak arra várt, hogy hibát kövessen el. Erre egyetlenegyszer volt példa, amikor Diti legyengült és nagyon fáradt volt, ezért mosakodás nélkül feküdt le. Indra belopakodott a méhébe és villámjával hétfelé vágta Diti magzatát, így viszont hét újabb élet jött létre, majd őket is hétfelé vágta Indra, így megint mindegyikükből újabb hét élőlény keletkezett. Mindannyian könyörögni kezdtek Indrának az életükért, és miután Indra számára világos lett, hogy nem törnek az éltére, megkegyelmezett nekik. Ditinek így negyvenkilenc gyermeke született, ők voltak a Marutok [2] (Indra társai, félistenek [3]).
A továbbiakban a pumszavana rituális szertartás részleteibe kapunk betekintést, ezen szertartás követésével szeretné férje a helyes útra, a dharmikus elvek követésére, és a tiszta odaadó szolgálatra rávenni feleségét – aminek köszönhetően Diti meg is változik. [4]
A történet részletesen elmondja, mikor kell a szertartást elkezdeni, valamint pontosan mit és hogyan kell végrehajtani: beszél a tisztálkodásról, az öltözködésről, az ékszerek viseléséről, a viselkedés szabályairól, hogyan kell imádkozni az Úr Visnuhoz és kedveséhez, Laksmídévíhez. Beszél az Úr hatalmas kegyéről, amiben bhaktáit részesíti azáltal, hogy olyan dolgok megoldását bízza rájuk, amiket természetesen saját maga is meg tudna oldani – ez is utal kettejük meghitt, bizalmas kapcsolatára. [5] Erre a Bhagavad-gítá is utal, amikor Krisna egymaga is megnyerhetné a kuruksétrai csatát, de mégis Arjunának adja ennek az esélyét, lehetőségét. A történet kitér arra is, hogy mennyire fontos az om namo bhagavate mahá purusája mantra [6] éneklése a fogadalom követésében. Az Úr Visnut és feleségét mindennap dicsőíteni kell, hiszen Ők ketten együtt hatalmasak. Részletesen mesél arról is, miként, milyen módon kell imádni Visnut és hitvesét, milyen felajánlásokat kell tenni, valamint mely mantrákat kell énekelni. Beszél arról is, hogy a feleségnek az Úr megtestesítőjeként kell tekintenie a férjére, a férj pedig köteles eleget tenni családi kötelezettségeinek, teendőinek. A házastársak közül elég, ha csak az egyik fél követi az odaadó szolgálatot, ugyanis kettejük jó kapcsolata miatt mindketten részesülnek a végeredményből, ami a szertartás követésével lenne megkapható. Abban az esetben, ha betartják az Úr Visnu iránti odaadás szabályzó elveit, akkor mindketten megtisztulnak, és minden egyes kívánságuk teljesül.
„Ha valaki a sásztrák leírásai alapján betartja ezt a fogadalmat, illetve elvégzi ezt a rituális szertartást, akkor az Úr még ebben az életében minden áldást megad neki, amire csak vágyik. Arra a feleségre, aki végrehajtja ezt a rituális szertartást, kétségtelenül szerencse, gazdagság, fiúgyermekek, hosszú életű férj, hírnév és jó otthon vár.” [7]
Az Úr áldásában az a felség is részesül, aki véghezviszi ezt a rituális szertartást, és így ő is hozzájuthat a következőkhöz: szerencse, jómód, siker, fiúgyermek, jó otthon, hosszú életű férj. Ditit, Kasjapa Muni felesége is gyermekáldásban részesül, valamint boldog élettel ajándékozta meg az Úr, amiért végrehajtotta a szertartást. Amennyiben egy leányzó végzi el a szertartást, ő egy kiváló férjre számíthat, ha egy olyan hölgy végzi, akinek se fia, se férje nincs, akkor ő a lelki világba kerülhet. Amennyiben egy olyan hölgy végzi a szertartást, akinek gyermeke a világra jövetel után életét veszti, hosszú életű gyermeknek örvend, valamint vagyonhoz jut. Aki nem igazán gyönyörű, azzá válik, ha nem túl szerencsés, azzá válik. Ezen szertartás követésével a beteg ember meggyógyul és egészségnek örvendhet, így elláthatja feladatait. [8]
Írta: Trudics Mária vaisnava jógamester
[1] Indra: A mennyek egyedüli uralkodója, az esőt irányító istenség. Bhg. szójegyzék: 764.
[2] Bhág. 6.18–19.
[3] 95 Bhág. 6.szójegyzék: 713
[4] 96 Bhg. 6.18–19.
[5] 97 Bhág. 8.18–19.
[6] 98 mantra: Transzcendentális hang vagy védikus himnusz.lásd: Bhg. szójegyzék: 765.
[7] Bhg 19.24.
[8] 100 Bhg. 19.6.