Az egyensúlyi állapot fenntartása, illetve visszaállítása érdekében célszerű a prakritinknek megfelelően étkezni.
Agni és ama
Az ájurvéda szerint az egészség alapvető feltétele az egészség tüzének, szanszkritul az agninak a megléte. Az agni teszi lehetővé a szervezetünkbe kerülő táplálék megfelelő feldolgozását. Ellentéte az ama, ami a szervezetben felhalmozódott méreganyagokat fedi. Ha egészségesek vagyunk, az agni és az ama a testalkatunknak megfelelő egyensúlyi állapotban van. Ha az egyensúly megbillen, idővel megbetegedhetünk.
Ritka a tiszta típus
A testtípusunkat meghatározhatjuk például korábbi cikkünk segítségével. Nagy valószínűséggel nem csupán egy, hanem kisebb-nagyobb mértékben két, esetleg három testtípus leírása is illik ránk. Azaz a prakritiket meghatározó működési elvek, vagyis dósák közül kettő is fontos szerepet játszhat esetünkben. Nem kizárt az sem, hogy a három dósa körülbelül azonos mértékben van jelen, ez azonban meglehetősen ritka. A fentieknek megfelelően beszélhetünk egy-, két-, illetve háromdosás prakritikről – a legtöbb ember azonban kétdosás.)
Étrendünket tehát ezen arányok figyelembe vételével kell átgondolnunk. Ám bármelyik típushoz, illetve típusokhoz tartozunk is, fontos, hogy csak az éhségérzet jelentkezésekor együnk, és akkor sem a teltségérzet jelentkezéséig.
Ízek és minőségek
Az ájurvéda ízek és minőségek szerint jellemzi a táplálékokat. Az ízek: édes, savanyú, keserű, sós, fanyar, csípős; a minőségek: nehéz, könnyű, száraz, zsíros, meleg, hideg. Minden prakritihez hozzárendelhetők bizonyos ízek és minőségek.
A pitta prakriti étrendje
Ez a típus az édes, a keserű és a fanyar, illetve a hideg, nehéz és száraz ételek fogyasztásával hozható egyensúlyi állapotba.
A pitta esetében az agni, azaz az emésztés tüze kielégítően, esetenként túlzott intenzitással működik, így viszonylag sokféle ételt fogyaszthat. Ugyanakkor – dacára a gyors emésztésnek
– a pittának is lehetnek túlsúlyproblémái, mivel a gyakorta jelentkező éhségérzet miatt a szükségesnél többször és többet ehet. Szervezete hajlamos a savasodásra, így étrendjében
értelemszerűen a lúgosító ételeknek kell előtérbe kerülniük, és nem árt tavasszal és ősszel egy-egy tisztítókúrát is beiktatnia. Jól teszi, ha elsősorban hideg, de legalábbis szobahőmérsékletű ételt fogyaszt, különösen nyáron.
Minden további nélkül ehet káposztaféléket és zöld színű növényeket – salátát, kelbimbót, brokkolit, zöldborsót, zöldbabot, cukkínit, uborkát –, de kedvező hatással van rá a padlizsán, a
gomba és a spárga is. Célszerű viszont kiiktatnia a répát, a paradicsomot, a retket és – dacára a zöld színének – a spenótot is.
A gyümölcsök közül viszonylag kevésfélét fogyaszthat, és lehetőség szerint azokat is tökéletesen érett állapotukban. Kifejezetten jót tesz neki az alma, a körte, a dinnye, a szilva, a narancs, az avokadó, az ananász és a füge. „Feketelistán” van az őszi- és a sárgabarack, a banán, a grépfrút, a papaya, a banán, az eper, a málna, a szamóca, a meggy, az áfonya és a datolya. Jót tesz neki a tej – lehetőség szerint hidegen –, a tejtermékeket illetően viszont jobb, ha a vajra szorítkozik. Különösen ellenjavallt az erősen savasító hatásáról ismert sajt.
Ami a gabonákat illeti, a pitta számára különösen ajánlott az árpa, a búza, a zab, valamint meglepő módon a fehérrizs fogyasztása. Nem való neki a köles, a rozs, a kukorica, és sajnos a gabonák királynőjeként emlegetett barnarizs sem.
Kiváló fehérjeforrást jelentenek számára a hüvelyesek, különösen a mungóbab, a csicseriborsó és a szója. A lencsétől viszont érdemes eltekintenie. Jól teszi, ha minél kevesebb magvat fogyaszt – a „korlátozás” alól csak a napraforgómag és a tökmag mentesül.
A fűszerektől hevítő hatásuk miatt érdemes csínján bánnia, kivéve a fanyar, édes fajtákat, mint például a koriander, a menta vagy a fahéj. Tartózkodnia kell viszont az ecettől, a mustártól és az indiai sáfránytól.
Zsiradékként a pitta számára javasolt az olíva-, a szója- és a napraforgóolaj, kerülendő a kukorica- és a szezámolaj, valamint minden állati eredetű zsiradék.
A kapha prakriti étrendje
Ez a típus a pikáns, a keserű és a fanyar, illetve a meleg, száraz és serkentő ételek fogyasztásával hozható egyensúlyi állapotba.
A kapha minőségét tekintve hideg és nehéz, így gyengíti vagy akár el is fojtja az emésztés tüzét, az agnit. Emésztése lassú, a víz pedig – váladék vagy nyálka formájában – túlzott mértékben halmozódhat fel a szervezetében. A fentiek miatt emésztést elősegítő, a lép és a hasnyálmirigy működését serkentő, zsírbontó, szél- és vízhajtó hatású ételeket célszerű fogyasztania, melyek csökkentik a föld és a víz elem jelenlétét, enyhítik az édesség utáni vágyat, és könnyűvé tesznek.
Mivel ennél a típusnál a természetes éhségérzet általában csak órákkal az ébredés után jelentkezik, a sokak által rendkívül fontosnak tartott reggelit akár el is hagyhatja. Ügyelnie kell viszont arra, hogy a nap további részében több kisebb adagot vegyen magához.
Az olajban sült ételeket még inkább elnehezítik a kaphát; a vízben főtt vagy blansírozott, illetve gőzölt ételek sincsenek jó hatással erre az amúgy is „vizes” prakritire. Optimális
esetben a kapha ételei valamilyen száraz hőkezelésen – olaj nélküli sütésen, grillezésen – esnek keresztül. Étrendjében fontos szerepet kell kapniuk a nyers gyümölcsöknek és zöldségeknek is, mivel ezek rosttartalmuknál fogva fokozott munkára késztetik a bélrendszert.
A zöldségek közül szinte mindent ehet, csak a bő levűek kerülendők, mint például az uborka vagy a cukkíni. Különösen ajánlott számára a spárga, a saláta, a répa, a gomba, a brokkoli, a
kelbimbó, a káposzta, a karfiol, a padlizsán, valamint a hagyma és a fokhagyma. A kaphának minden más prakritinél nagyobb szüksége van a csírákra.
Nem tesznek jót neki a kifejezetten édes vagy savanyú, illetve lében gazdag gyümölcsök. Ennek megfelelően a „tiltólista” is igen hosszú: megtalálható rajta az avokádó, a mangó, a
dinnye, a narancs, az őszibarack, a kókusz, a banán, a grépfrút.
Csak aszalva célszerű fogyasztania a fügét, a szőlőt és a szilvát. Javasolt viszont az alma, a gránátalma, a körte és az
áfonya és sárgabarack (ez utóbbi nyersen és aszalva egyaránt).
Ami a gabonákat illeti, érdemes előnyben részesítenie az árpát, a hajdinát, a kukoricát, a kölest és a rozst. Sajnos a sokoldalúan felhasználható zab és rizs nem kedvez ennek a prakritinek.
Tejterméket – azok nyákosító hajlama miatt – lehetőleg ne vagy legalábbis csak kis mennyiségben egyen. Magára a tejre viszont nem vonatkozik semmiféle korlátozás, mint ahogy a tojás sem ellenjavallt.
Szerencsére fehérjeforrásként lényegében minden hüvelyes a rendelkezésére áll, bár a legfőbb húspótlóként ismert szójáról jobb, ha lemond.
A magvakat illetően érdemes a tökmagra és napraforgómagra szorítkoznia. Az olajak közül a mandula-, a kukorica- és a napraforgóolaj való neki – ezekből is minél kevesebb.
Ugyanakkor a kapha abban a szerencsés helyzetben van, hogy kedve szerint fűszerezhet. Különösen ajánlott számára az emésztést serkentő, szélhajtó, egyszersmind izzasztó hatású és
nyákoldó gyömbér, fahéj és szegfűszeg. Érdemes viszont csínján bánnia a sóval. Édesség utáni vágyát mézzel enyhítse; más édesítőszert lehetőleg ne használjon.