A Srímad-Bhágavatam nyolcadik énekének tizenkettedik fejezetében arról olvashatunk, hogy midőn az Úr Siva fülébe jutott Móhiní-múrti története, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének azon kedvtelése, amit Hari [1] egy káprázatos nő alakjában valósított meg, Siva úgy döntött, hogy meglátogatja Krisnát. Siva társával, Umával és szolgálóival útra kelt, és az Úr elé járult. Siva előbb hódolatát ajánlotta, majd imákat mondott az Úrnak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége is nagy megbecsüléssel fogadta vendégeit. Siva hódolatában kifejtette, hogy az Úr Visnu az egyetlen Legfelsőbb irányító, aki nemcsak a lelki, de az anyagi világnak is az uralkodója, vezetője. Krisna az egyetlen, Legfelsőbb Brahaman, aki jelen van mindenütt, és mindent tud. A Brahman számára lehetséges, hogy egyszerre eltérjen a világtól és megegyező is legyen vele, hogy saját magából teremtse a világot, és mégis kívül maradjon rajta. [2] Minden Krisnából árad ki, ettől Ő még teljes mard, viszont minden más az Ő elkülönült szerves része az anyagi világban, tehát egy időben azonos is Vele, de mégis különböző minden. [3]

Brahmá haragjából született Siva, a legkiválóbb vaisnava, a materialista világ Ura, aki mégis mentes az anyagi szennyeződésektől. [4] Siva biztos volt magában, és abban is, hogy rá semmiképpen sem lesz hatással a bűbájos inkarnáció, ezért mindenképp látni akarta, az univerzum legszebb hölgyét.

Miután Siva dicsőítette az Urat, és arra kérte, hogy mutassa meg neki vonzó női alakját, aki megtévesztette a démonokat. (Történt ugyanis, hogy a tejóceán köpülésekor megjelent Dhanvantari, egy tele kancsó nektárral, amit a démonok elraboltak tőle, azonban az Istenség Legfelső Személyisége számára nagyon fontosak bhaktái, ezért úgy döntött, hogy saját energiájával félrevezeti a démonokat, ezzel segítve a félisteneket, akik nagyon kétségbe estek, amiért a nektár a démonokhoz került. Ekkor jelent meg Krisna Móhiní-múrtiként, egy ellenállhatatlan vonzó nőként, hogy segítséget nyújtson a félisteneknek. Ahogy megpillantották őt a démonok, azonnal meg is kérték a varázslatos hölgyet, hogy döntse el Ő, kié legyen a nektár. Móhiní kicselezte a démonokat, a bája bűvöletébe kerültek, és így a félisteneknek adta a csodás nedűt.) Siva, amint hallotta az Úr történetét, kíváncsiság tört rá, ezért kereste fel Visnut. Siva a saját szemeivel szerette volna látni, a csodálatos hölgyet. Visnu eleget tett Siva kívánságának, és megmutatta neki azt a női alakját, amivel elvarázsolta a kéjsóvárokat. Az Úr eltűnt, de hamarosan meg is jelent Móhiní-múrtiként. Siva megpillantva őt egy varázslatos lány formájában, egyből a szépségének a hatása alá került. Sivát nem igézte meg a külső energia, de az Úr őt is meg akarta hódítani, ezért megnyilvánította a belső energiáját, és így már Sivát is bűvöletbe ejtette. [5] Az Úr külső energiája a (májá-sakti), ami a világ rendszeresen ismétlődő teremtését és pusztulását okozza. A belső energia vagy más nevén (antaranga-sakti), a Bhagaván önvalója, a transzcendentális világ eszenciája. Aspektusai: (szat), vagyis a létezés, csit, más néven tudás, és végül ánanda, a boldogság.  Siva alaposan megnézte a fiatal lány minden porcikáját, és szeretett volna a lányhoz érni. Az Úr Siva végül is nem tudott ellenállni a mesebeli hölgy látványának, összezavarta a vonzó szépség, de mindezt nem egy nő, hanem az Úr Visnu tette. Siva ráébredt, hogyan esett áldozatául Krisnának, ezért nem szégyenkezett, mert az Úr hatása alá került, hiszen Ő a kifogástalan bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyisége is dicsőíti példátlan jellemét. Siva visszanyerte valódi háborítatlan energiáit, és az Úr engedélyét kérte, hogy visszatérhessen birodalmába. [6]

A Bhagavad-gítá második fejezetében olvashatunk többek között arról is, hogy az élőlények mennyi re nem tudják irányítani érzékeiket mindaddig, amíg Krisna-tudatúvá nem válnak. Aki nem így végzi tetteit, az az érzéktárgyakon rágódik, és elkerülhetetlen sóvárgás ébred benne. Ezt a példát láthatjuk Móhiní-múrti történetében a Srímad-Bhágavatam nyolcadik énekében. [7]

Móhiní-múrti történetének elemzése

Móhiní-múrti történetén keresztül láthatjuk, hogy az élőlény érzékszervei milyen csalódást tudnak okozni, és nagyon gyorsan tévútra viszik a cselekvőt, ennek köszönhetően növelik a karmáját. Az érzéki gyönyöröknek képtelenség ellenállni, amíg valaki nem éri el a transzcendentális szintet. A Bhagavad-gítá is utal rá, hogy még a legjobbak között is akadnak olyanok, akik az anyagi élvezetek prédái lesznek.  [8] Siva meg is jegyzi, hogy még őt is megtévesztette az illuzórikus energia, akkor milyen nehéz azoknak, akik nem Krisna-tudatban végzik tetteiket, hanem a májá hatása alatt cselekednek. [9] Egy olyan kiváló bhaktát, mint amilyen Siva, aki mentes minden anyagi vonzástól, nem hat rá az anyagi energia, és a kötőerők hatása felett áll, aki megingathatatlan hitében, még rá is hatással van az Úr illuzórikus energiája. A Bhagavad-gítá utal is erre, a kéjvágy cselekedetei az élőlény érzékein át, végtelen változatban jönnek elő. [10]

Mindenki számára fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen az életében, és ily módon irányítsa az életét. Ez csak a jóság kötőerejében elképzelhető, mert ez a minőség vonja be legkevésbé az élőlény tudatát és képességeit, ezen kötőerő hatása alatt valósítható meg a legtisztább tudat, ami segít abban, hogy úgy lássuk és érzékeljük a dolgokat, ahogy azok valójában vannak. A Krisna-tudatban történő cselekedetek tisztítják a lelket, és ennek következtében megvédik az élőlényt az érzék kielégítéstől, ezt írja a Bhagavad-gítá. [11] „Az áldozás, adományozás és vezeklés tetteivel nem szabad felhagyni; mindig végre kell hajtani azokat, hiszen mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.” [12]Amennyiben az élőlény összhangban tud élni önmagával és a környezetével, az segít abban, hogy készségei maradéktalanul megmutatkozzanak. Az intelligencia tisztítása, tisztán tartása által tudja legjobban valósan érzékelni a környezetét, és mindent a maga valójában látni, ezért nagyon fontos, hogy Krisna-tudatban cselekedjen. Ebben az esetben az érzékei nem tudják félrevezetni. A lelki élet végcélja nemcsak a jóság minőségének elérése, hanem a kötőerők fölé való emelkedés és a felszabadulás, valamint a tiszta szereteten alapuló odaadó szolgálata az Úrnak. [13]

A materialista világ jellemzője, hogy egy varázslatos nő képes elbűvölni egy vonzó férfit, és ez fordítva is igaz. Sivát nagyon megzavarta a lány, de ezt valójában Visnu tette. Amikor egy bhakta mégis kicsit büszke lesz, segít neki, hogy visszazökkenjen, így történt ez Siva estében is. Siva meg is értette az Úr cselekedetét. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig segítségére van bhaktáinak, védelmezi és segíti őket, amikor ennek szükségét érzi.

Írta: Trudics Mária vaisnava teológus

[1] Hari: a Legfelsőbb Úr, aki eltávolít minden akadályt a lelki fejlődés útjából. lásd: Bhág.6.szójegyzék
[2] Bhág. 8.12.
[3] Bhág. 8.12.
[4] Bhág. 8.12.
[5] Bhág. 8.12.
[6] Bhág. 8.12.
[7] Bhág. 2 magyarázat.
[8] Bhg. 2.60 magyarázat.
[9] Bhág. 8.12.43.
[10] Bhág. 3.42. magyarázat.
[11] Bhg. 17.16. magyarázat.
[12] Bhg.18.5.
[13] Bhg. 13.15. magyarázat.