Talán az egyik legkedvesebb kép a Bhagavad-gítában ahogy Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, barátja, a harcos Ardzsuna szekerét hajtja. Ha elfogadjuk az elképzelést, hogy Isten egy személy, elkezdhetünk Róla kérdéseket feltenni. Mit csinál Ő? Hogyan kerül velünk kapcsolatba, különösképpen az olyan tiszta bhaktáival, híveivel, mint Ardzsuna?

Krisna maga választja a szekérhajtó szerepét a kuruksétrai csatában, ahol a Bhagavad-gítá párbeszéde elhangzik Közte és Ardzsuna között.

Ez a szerep sok mindent elárul Krisnáról mint személyről. Szereti azokat szolgálni, akiket szeret, néha szeret a háttérből irányítani, szeret híveinek segíteni, hogy elérjék céljaikat és szeret hozzájárulni, hogy a világ jobb hely legyen.

Vannak, akiknek nyugtalanító, hogy Istent ilyen személyes módon fogják fel, azt gondolhatják, hogy túl átlagos, túlságosan hasonlít ránk. Ebben van is némi igazság, ugyanakkor a tisztelet és a hódolat mellett, amit a teremtő és teremtése nagysága iránt érzünk, létezik egy nagyon kedves és személyes kapcsolat is Vele.

Ez a közeli és személyes kapcsolat Krisnával az, amit a bhakti, az odaadás kínál – a szeretetet Isten és köztünk, köztünk és Isten között.

Sríla Prabhupáda jól szemlélteti ezt a Bhagavad-gítához írt magyarázatában:

„Bár az Úr Kṛṣṇa nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, indokolatlan kegyéből mégis barátja szolgálatába állt. Bhaktái iránt érzett szeretete sohasem szűnik meg,

ezért itt csalhatatlannak szólítják. A szekér hajtójaként Arjuna utasításait kellett követnie, s mivel egy percig sem tétovázott, hogy így cselekedjen, Arjuna csalhatatlannak nevezi. Bhaktája kedvéért vállalta a kocsihajtó szerepét, ám ez nem ütött csorbát felsőbbrendűségén. Ő minden körülmények között az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hṛṣīkeśa, valamennyi érzék Ura.

Az Úr és szolgái közötti kapcsolat rendkívül kellemes és transzcendentális. A szolga mindig kész szolgálni az Urat, s az Úr ugyanígy mindig keresi az alkalmat, hogy szolgálhassa bhaktáját.

Az Úr nagyobb örömét leli abban, ha nem Ő adja az utasításokat, hanem tiszta bhaktája játssza ezt a felsőbbrendű szerepet. Mivel Ő az Úr, mindenkinek az Ő parancsait kell követnie, és senki sem áll felette, hogy utasítsa Őt. Amikor azonban tiszta bhaktája rendelkezik Vele, transzcendentális gyönyört érez, noha Ő minden körülmények között a tévedhetetlen Úr.” (Bg. 1.21-22)

Az egész Bhagavad-gítában Krisna nagy szeretettel fordul Ardzsuna felé – először barátjaként, később mint tanítója. Emellett szekérhajtójaként Ardzsuna természetesen bízik Benne és függ Tőle. Egy jó szekérhajtó rálát olyan dolgokra, amikre mások esetleg nem, a jó irányba tud terelni, és a harcost támogatni és biztatni tudja, amikor nehéz döntéseket kell meghoznia.

A Gítában megfigyelhetjük Krisna és Ardzsuna kapcsolatát, és végighallgatjuk párbeszédüket. Ez önmagában is szép, de amikor a végén Krisna azt mondja Ardzsunának, hogy „fontold meg jól, és tégy úgy, ahogyan jónak látod”, érezzük, hogy ez nekünk is szól.

Felhívására készen állunk, hogy kezükbe vegyünk életünket, és egy tudatosabb, éberebb, ragaszkodásmentesebb és szeretetteljesebb úton induljunk el.

 

(Az eredeti írás angol nyelven az ISKCON News oldalon jelent meg.)