Az Úr Kṛṣṇának számtalan kedvtelése van, de mind közül számára a legkedvesebbek a vṛndāvanai kedvtelései. Kṛṣṇa Vṛndāvanában töltött ideje alatt azon kedvteléseit mutatta be, amelyek az Ő eredeti hajlékán is játszódnak. Ahogy azt a Śrī Caitanya Caritāmṛtában olvashatjuk, Vṛndāvana az Úr Kṛṣṇa mādhurya-līlājának[1] színtere. Az alábbi vers a következőképpen mutatja be ezt a színteret: „Vṛndāvana Kṛṣṇa kegyének és a szerelem édes fenségének tárháza. Ez az a hely, ahol a lelki energia szolgálólányként cselekedve bemutatja a rāsa táncot, minden kedvtelés legjavát.”[2]

Ebből a versből kiderül, hogy Kṛṣṇa számára a legmagasabb rendű, legkedvesebb kedvtelés a rāsa-tánc. Fontos megértenünk, hogy az Úr Kṛṣṇa kedvtelései sohasem önös érdekűek, hiszen Ő önmagában elégedett és teljes. Ahogy azt a Kṛṣṇa könyvben[3] olvashatjuk, Kṛṣṇa nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a hat fenség birtokosa (tudás, lemondás, erő, szépség, gazdagság, hírnév), s neki nincsen semmilyen beteljesülésre való vágya. Pusztán csak azért végzi e kedvteléseket, hogy boldoggá tegye híveit, teljesítse vágyaikat és közben fontos tanításokat adjon az egész emberiség számára.

A cikk folytatásaiban bemutatásra kerül az Úr Kṛṣṇa két táncos kedvtelése is, melyek alátámasztják azok fontosságát, valamint e kedvtelések vágyteljesítő, tanítójellegű szerepét.

A rāsa-tánc[4]

A rāsa-līlāt[5], azaz az Úr Kṛṣṇa számára legédesebb kedvtelést a Kṛṣṇa könyvben Śukadeva Gosvāmi[6] beszéli el Parīkṣit Maharājának[7]. Mielőtt azonban a rāsa-tánc bemutatásra kerülne, annak helyes szemléletéhez fontos tisztázni néhány alapvető kérdést.

Rāsa-táncnak nevezzük, amikor a táncművész sok leány körében járja a táncot. Jelen esetben Kṛṣṇa tizenhatezer gopīval táncolt egyszerre. Az Úr Kṛṣṇa tulajdonságaihoz hozzá tartozik az is, hogy Ő sosincs egyedül, mert örök társai mindig Vele vannak, s amikor megjelent itt az anyagi világban, akkor is örök társai kíséretében tette mindezt. A gopīk, akikkel Kṛṣṇa eljárta a rāsa-táncot, a lelki világban Kṛṣṇa örök társai, s az Ő gyönyörenergiáinak[8] megnyilvánulásai, akik mindannyian Śrīmati Rādhārāṇī[9] kiterjedései. Azonban, amikor Kṛṣṇa az anyagi világban hódolt ezen kedvtelésének, akkor nem csak örök társai vehettek részt a rāsa-táncban, hanem olyan földi emberi lények is, akik felemelkedtek a gopīk lelki szintjére pusztán azáltal, hogy szüntelenül az Úr Kṛṣṇán meditáltak, s csakis Rá szegezték a tudatukat, valamint Kṛṣṇa távollétében transzcendentális eksztázisba merültek, ezáltal megszabadulva minden korábbi bűnös[10] és jámbor[11] cselekedeteiknek visszahatásaitól.

Írta: Takács Anasztázia

Kép forrása: krsnabook.com

[1] A mādhurya szó édességet jelent, a līlā szó jelentése pedig kedvtelés.

[2] Cc. 2.21.44.

[3] Kṛṣṇa könyv: a Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A.C., Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége című könyvének rövidített elnevezése.

[4] Ezt az alfejezet a Kṛṣṇa könyv 29–33. fejezetei alapján írtam meg.

[5] A rāsa-līlā az Úr transzcendentális kedvtelése, melynek során a gopīkkal táncol.

[6] Śukadeva Gosvāmi: a Kṛṣṇa-tudat hiteles szaktekintélye, lelki tanítómester.

[7] Parīkṣit Maharāj: szent király.

[8] Lásd bővebben Cc., Bevezetés 3–4. Az Úr Kṛṣṇa energiáiról a Bhg. 7.4. magyarázatában is olvashatjuk: „A valódi Abszolút Igazság ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Ő a teljes energiát szolgáltató személy, aki számtalanféle különálló és belső energiával rendelkezik.”.

[9] Śrīmati Rādhārāṇī: az Úr Kṛṣṇa örök kedvese.

[10] Bűnös tettek: az anyagi vágyaink olyan formájú kielégítése, melyet a szentírások nem hagynak jóvá.

[11] Jámbor tettek: amikor az Úr Kṛṣṇa szolgálatában cselekszünk.