„A Krisnának felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik. Az ilyen ételt nevezik praszádamnak, amely szanszkrit szó, s azt jelenti: Isten kegye.” [1]

A vaisnaváknál kiemelkedően fontos, hogy olyan ételt fogyasszanak, ami fel van ajánlva Krisnának, mert számukra nem az a fontos, hogy saját magukat elégedetté tegyék a táplálékkal, hanem elsődleges céljuk, hogy Krisnát tegyék elégedetté. A védikus írások kihangsúlyozzák, hogy praszádamot fogyasszunk, mert ez segíti a lelki fejlődésünket. „A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.” [2]Láthatjuk, hogy Krisna azt ajánlja a Bhagavad-gítában, hogy ajánljuk fel az ételeinket. Prabhupáda ehhez a vershez fűzött magyarázatában kifejti, hogy Krisna (mindenkit vonzó) iránt érzett meginghatatlan szeretetükben a bhakták (Krisna-hívők) semmilyen olyan ételt nem esznek, amit előzőleg nem ajánlottak fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. [3]A következő verset – 3.14 – is úgy gondolom, hogy érdemes ennél a résznél megemlíteni. „Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a jadzsna (áldozat) végzéséből ered, a jadzsna pedig az előírt kötelességekből születik.” [4] Prabhupáda magyarázata leírja, hogy a félisteneket is elégedetté kell tenni, amit úgy tudunk elérni, hogy áldozatokat végzünk, amelyeket a Védák írnak elő, hogy örömmel adjanak az emberek számára levegőt, vizet és fényt a kívánt gabonafélék termesztéséhez. Külön félisten imádatra nincs szükség, mivel Krisna különböző testrészeit imádjuk. A bhakták, a Krisna tudatú emberek ezért cselekszenek így, hogy először táplálékukat felajánlják Krisnának, majd ezt követően fogyasztják el. [5] Ez a táplálék lelki táplálékot nyújt a testnek. „Nemcsak megszabadítja a testet az előző bűnök visszahatásaitól, hanem ellenállóvá is teszi az anyagi természet minden szennyeződésével szemben.” [6] Azt is olvashatjuk még ebben a magyarázatban, hogy a Krisna-tudatú ember, aki csak olyan ételt fogyaszt, ami fel van ajánlva, el tudja hárítani a múltban szerzett anyagi szennyeződések visszahatásait, amik akadályozzák abban, hogy az önmegvalósítás ösvényén járjon. [7]

Akkor lássuk is a praszádam elkészítésének, felajánlásának szabályait. Ehhez dr. Banyár Magdolna (Maharáni Dévi Dászí): A vaisnava etikett elmélete és gyakorlata című jegyzetét fogom felhasználni, valamint dr. Tasi István (Ísvara Krisna Dász): Kérdések és válaszok a Krisna-tudatról című könyvét. Mielőtt a felajánláshoz érkezünk, néhány elvet be kell tartani ahhoz, hogy a megfelelő körülmények biztosítva legyenek az étel felajánlásához. A főzés előtt saját testünket és elménket is meg kell tisztítani, hogy megfelelően történjen a főzés. Testünk megtisztítását érdemes kezdeni egy zuhanyzással, majd tiszta ruha felvételével. Ez nemcsak a főzésre vonatkozik, hanem arra is, hogy tisztaság legyen kívül-belül körülöttünk, de kiemelkedően fontos a főzés során is. „A konyhában csak tiszta, nem szennyezett ruhákat hordhatunk. Nem használhatunk olyan öltözetet, amelyet a szabadban vagy a fürdőszobában hordtunk.” [8] További fontos dolog, hogy rövidek és tiszták legyenek a körmeink is, a kézmosást a főzés előtt sem felejtsük el. A templomi felajánlás során kötelező a zuhanyzás, mielőtt megkezdik a főzést. Azonban ezt otthon is érdemes megtenni. A védikus szentírások előírják, hogy a konyhában semmit se érintsünk a szánkhoz, tehát ne kóstoljuk meg az ételeket, és a konyhai mosogatóban ne öblítsük ki a szánkat. [9]Ahogyan fentebb említettem az elménket is meg kell tisztítani a szennyeződésektől, ez lelki szempontból fontos, mivel a megfelelő tudatállapotban történő főzés hozzájárul ahhoz, hogy a családtagjaink és a barátaink lelki fejlődése is megtörténjen. Érdemes pozitív gondolatokra gondolni, és nem a negatív történésekre. Főzés közben is jót tesz, ha közben bhajant (mantrákkal és hangszerekkel kísért zenés ének) hallgatunk. 

Az alapanyagokat tekintve, csak olyan ételeket ajánlhatunk fel Krisnának, amelyek tiszta ételek, és amit Krisna elfogad. A Bhagavad-gítá 9.26-os verse leírja, hogy „Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” [10] A magyarázat alapján megtudhatjuk, hogy a húst, a halat, a tojást elutasítja, így ezeket nem fogja elfogadni. Az emberek számára megfelelő táplálékként előírja a zöldségféléket, a tejtermékeket, a gabonaféléket, valamint a vizet. [11]

Hogyan is történik a felajánlás? Krisnának felajánlott étel felszolgálásához szükség van olyan evőeszközökre, tányérra és tálcára, amelyet nem használnak a családtagjaink, barátaink, és saját magunk sem fogyasztunk belőle semmilyen ételt. A felajánlás mantrái közül a legegyszerűbb, ha  azt mondjuk: „Kedves Krisna, kérlek fogadd el ezt az ételt!” [12] A felajánlás során érezzük a szeretetet és az odaadást, amikor kérjük Krisnát, hogy fogadja el az általunk elkészített ételt. Az odaadó érzés nyilvánuljon meg e cselekedet kapcsán, mert ha ez nincs meg, akkor nem őszinte az étel felajánlása és így Krisna nem fogja elfogadni. Amikor megkértük Krisnát, hogy fogadja el az ételünket, akkor utána néhányszor énekeljük el a Hare Krisna maha mantrát, amely úgy szól, hogy: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma. [13] Ez az egyszerűbb felajánlása az ételnek. Most már minden étel, amit felajánlottunk praszádamnak minősül (a fejezet elején már kifejtettem, hogy mit jelent ez a szó), „de az a praszádam, ami Krisna tányérján van, az a legkülönlegesebb, ezért ezt mahá-praszádamnak nevezik.”[14] A felajánlásnak van egy hivatalos módja, mely szanszkrit mantrák recitálásával történik. 

Az első Prabhupádához szóló mantra, mely így szól: „nama om visnu-pádája krisna-présthája bhú-talé srímaté bhaktivédánta-svámin iti náminé namasz té száraszaté dévé gora-váni pracsáriné nirvisésa sunyavádi-páscsátja désa táriné. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, ó, lelki tanítómester, Szarasvati Goszvámi tanítványa! Az Úr Csaitanjadéva üzenetét prédikálod, s felszabadítod a nyugati világ imperszonalizmussal és nihilista filozófiával telített országait.” [15] A második mantra így szól: „namo mahá-vadányája krisna-préma-pradája té krisnája krisna-csaitanja-námné gaura-tvisé namah. Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat a Legfelsőbb Úrnak, Srí Krisna Csaitanjának, aki minden más avatáránál nagylelkűbb, még Krisnánál is, mert ingyen adja nekünk azt, amit eddig még soha senki: a Krisna iránti tiszta szeretetet.” [16] A harmadik vers pedig a következőképpen szól: „namo brahmanja-dévája go-bráhmana-hitája csa dzsagad-dhítája krisnája govindája namo namaha. Hadd ajánlam tiszteletteljes hódolatomat az Úr Krisnának, aki minden bráhmana imádott Ura, aki a tehenek és a bráhmanák jóakarója, s aki örökké az egész világ javát akarja.” [17] Megtudhattuk, hogy a hivatalos felajánlás hogyan történik. A praszádam felszolgálásának a módjai közül is kiemelnék néhányat dr. Banyár Magdolna (Maharáni Devi Dászi) Vaisnava etikett című jegyzete alapján. Ideális esetben a felszolgálást avatott vaisnavák végzik. Ahogy már fentebb említettem előírás közé tartozik, hogy tiszta legyen az elméje és a ruhája. A munkáját fegyelmezetten és gyorsan végezze, kerülje a hangos beszédet. Azt nézzük meg, hogy a felszolgált étel az frissen főzött és nem újramelegített. Ügyelni kell arra, hogy az osztó és az osztóeszköz ne érintkezzen az ételt elfogyasztók kezével. A praszádamot úgy kell lehelyezni, hogy ne érintkezzen semmivel, és az üres részre legyen letéve, továbbá az édes és a sós kész ételek ne érintkezzenek egymással. Az ételek felszolgálása kanállal történjen, és a jobb kézzel történjen az osztás. Figyeljük azt is, hogy mekkora adagot szolgálunk fel, ne legyen se túl sok, se túl kevés, de az elfogyasztás után figyeljünk arra, hogy újratöltsük, ha kérnek még a vendégek. [18] A praszádamot úgy tudjuk megtisztelni, hogy odafigyelünk saját magunk tisztaságára is, és a hajukat a nők összekötik. Az étkezéshez használt helyiség legyen alaposan kitakarítva. Utazás során nem tanácsos étkezni a járműben, de természetesen egy hosszú út alkalmával ettől a szabálytól el lehet tekinteni. Az étkezésnek a megfelelő időben kell történnie, napkeltekor vagy napnyugtakor, illetve fürdés előtt nem lehet ételt magunkhoz venni. Valamint akkor sem érdemes enni, ha az előző étel még nem emésztődött meg. Amikor elkezdjük a táplálkozást érdemes kifejezni a tiszteletünket a praszádam iránt. [19] Az étel mennyiségére is érdemes odafigyelni, ahogyan azt a Srímad Bhágavatam is megemlíti. „A következő fontos kifejezés a versben a mita-medhyádanam, ami azt jelenti, hogy az embernek nagyon mértékletesen kell táplálkoznia. A védikus írások azt mondják, egy jógi csak a felét egye annak, amire éhségében vágyik. A gyomor egynegyed részét üresen kell hagyni, hogy a levegő mozoghasson a gyomorban. Aki így táplálkozik, elkerüli az emésztési problémákat és a betegségeket.” [20]

A kötőerők szerinti táplálkozást is ehhez a részhez teszem a Bhagavad-gítá úgy, ahogy van alapján. Először is érdemes ezt a részt is azzal kezdeni, hogy megmagyarázzuk, mit is jelentenek a kötőerők. „Az anyagi természet három kötőerőből áll: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejéből. Ó, erős karú Arjuna! Amint az élőlény kapcsolatba kerül az anyagi természettel, e kötőerők felülkerekednek rajta.” [21] A jóság kötőereje, szanszkritul szattva, a szenvedély, aktivitásé a radzsasz, míg a tudatlanság szanszkrit megfelelője a tamasz. A jóság hatására a hit, a becsület, a hűség, belső harmónia alakul ki az emberben. Ahhoz, hogy megértsük, hogy kik is vagyunk valójában, ez a minőség segít hozzá. A radzsazs az egyensúlyt megzavarja, önzővé válik általa az ember, aggodalmat és sóvárgást idéz elő. Továbbá a tamasz (tudatlanság) a tompaság, a tunyaság, illetve a mozdulatlanság minősége. [22] Most már, hogy megismertük mik is azok a kötőerők, így ennek tudatában lássuk, hogy az ételekről mit mond Krisna a Bhagavad-gítában. „A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.” [23]

Írta: Gáncs Nikolett vaisnava jógamester

Kép forrása: krisna.org

[1] dr. Tasi 2008: 147.
[2] Bhg. 3.13.
[3] Bhg. 3.13. magyarázat
[4] Bhg. 3.14.
[5] Bhg.3.14. magyarázat
[6] Bhg.3.14. magyarázat
[7] Bhg. 3.14. magyarázat
[8] dr. Banyár 2017: 37.
[9] dr. Banyár 2017: 37.
[10] Bhg. 9.26.
[11] Bhg. 9.26. magyarázat
[12] dr. Banyár: 151.
[13] Tasi: 152.
[14] dr. Tasi: 152.
[15] dr. Tasi: 153.
[16] dr. Tasi: 154.
[17] dr. Tasi: 154. 
[18] dr. Banyár: 39.
[19] dr. Banyár: 40.
[20] Bhaktivedanta Svámi Prabhupáda: 3. ének, 28. fej. 3. vers
[21] Bhg. 14.5.
[22] dr. Tóth: 34-35.
[23] Bhg. 17.8.