Cikksorozatunk legújabb részének segítségével tovább gyarapítjuk az ájurvéda ősi tudományáról szóló ismereteinket.
Választ kaphatunk arra, mire használható az ájurvéda, továbbá milyen szemléletmód jellemzi és milyen gyógyítási rendszerhez tartozik az élet tudománya?
(A kifejezés az ájus = élet és a véda = tudomány szanszkrit szavakból tevődik össze.) Továbbá szó esik az ájurvédának az eredeti egészség megtartása érdekében alkalmazott előírásairól, és arról is, hogy ki marad egészséges az ájurvéda szerint.
Mire használható ma az ájurvéda?
Az ájurvédának ma is lenne helye a gyógyításban, elsősorban olyan állapotok hatékony terápiás megközelítésében, melyeket a mai medicina nem fogalmaz meg, vagy nem jól közelít meg. Például a kapha túltengése napi klinikai probléma: megnövekedett váladék- és nyákmennyiség, túlsúly, asztmás állapot, krónikus hurutok. Ilyen esetekben a vamana (hánytatás), a kapha-csökkentő diéta és a böjt gyógyító hatásúak. További terápiás lehetőségeket jelenthet az asztma gyógyításában a jóga gyakorlása, különösen a pascsimottanászana, bhudzsangászana, matszjászana, naukászana, valamint a légzőgyakorlatok, a pránájáma, a szúrjabhédi, az ellenállással szembeni kilégzés, és a félelmek elengedése speciális lelki gyakorlatok által.
Mint ismeretes, az ájurvédikus orvos más megközelítés alapján kategorizálja, osztályozza a panaszos állapotokat. Ezért ha a nyugati orvoslás nem tud eljutni a diagnózisig, nem tudja tisztázni a kóros folyamat természetét, vagy egyszerűen legyintve azt mondja, hogy „ez pszichés (pszichoszomatikus) – keressen pszichológust”, vagy olyan betegségekről van szó, melyeknek az etiológiája (ok-okozati összefüggés) nem tisztázott, vagy a nyugati orvoslás nem rendelkezik eredményes kezelési sémával, akkor minden esetben szóba jöhet az ájurvédikus elv szerinti osztályozás, majd gyógyítás. Ugyancsak használható az ájurvéda a rehabilitációban, posztoperatív kezelésben. Divatos terület ma az „anti-aging” medicina, mely valójában arra törekszik, hogy az öregedési folyamatokat a medicina eszközeivel lassítsa, bizonyos esetekben némileg visszafordítsa. Az ájurvéda már több ezer évvel ezelőtt rendelkezett „antiaging” szakterülettel, és ezt raszájanának hívták.
Az ájurvédikus megközelítés más
Az ájurvéda a védikus irodalom része, a hindu gondolkodás elemeit hordozza, vagyis nem materialista tudomány, hanem Isten létéből indul ki. Eszerint a test és a lélek a teremtés része. A lélek nem az anyag önálló, bonyolult szerveződésének mellékterméke. A lélek, vagyis az Én isteni energia, individuum, létezése a testtől független, örök. A lélek a testet kapja vágyai kiteljesítéséhez eszközül, és a test isteni energiák (a finomfizikai test, gunák, dósák) hatása és irányítása alatt működik. A test egy életen át kitart bizonyos tulajdonságaival, jellemzőivel, miközben a szellemi változások meghatározzák a következő test jellegzetességeit, némileg egészségét és betegségeit is. A test-lélek-szellem egysége teljes, ha úgy tetszik holisztikus, dinamikusan egymáshoz hangoltak a változásaik. Ha a finomfizikai test (szellem) változik, akkor az változtatja a testet is, másként fogalmazva: nem lehet, vagy csak átmenetileg testi gyógyítást elérni akkor, ha az illető szellemi folyamatait figyelmen kívül hagyjuk, vagy nem próbáljuk a lelki fejlődését előmozdítani.
Az ájurvéda szerint a működések alapja nem az anatómia, az élettan és a kórtan, ezek inkább következményei más energetikai változásoknak; hanem az isteni energiák áramlása, elakadása, viselkedése a testben működteti azt. Az isteni energiák változnak előbb, mert a lélek testi vágyakat hajszol (érzékkielégítés), ez változtatja a finomfizikai testet, és ettől torzul az élettani működés kórtanivá, a prakriti vikritivé. Valójában a folyamatértelmezés ezen a szinten már hasonló a mai orvoslás és az ájurvéda között, hiszen mit mond a nyugati orvoslás? A receptorokhoz rossz anyagok kötődnek, szabadgyökök pusztítanak, a prosztaglandin-anyagcsere felborul. Ugyanakkor az ájurvéda szerint dósa, áma halmozódik fel, amely eltömíti a csatornákat, lassítja a működést, gyengíti az életenergiát és az ellenállást. Ezek az anyagok akadályai a gyógyulásnak, de míg a mai orvoslás ezen anyagok eltávolítására, javítására koncentrál csupán, addig az ájurvéda emellett keresi a lelki és szellemi okokat is, és a hosszú távú eredményeket csak ezek egyidejű változásától reméli.
Az ájurvéda a mitikus gyógyítási rendszerekhez tartozik
Az ájurvéda szerint létezik egy Isten által teremtett harmonikus állapot, életrend, életmód, szabályrendszer (szent mítosz) – ennek követése jelenti a tökéletességet, vagyis az egészséget. Az egészség feltétele a teljesen kiegyensúlyozott lelkiállapot, mely Istennel kapcsolatos, az általa elvárt tulajdonságokat, irányultságokat hordozza. Ha ettől valaki eltér, akkor megbetegszik, mert minden eltérés következményeket von maga után. A gyógyítás feladata felderíteni az eredeti állapottól való eltérést, és helyreigazítani a hibás beállítódást, életmódot. Az ájurvéda nemcsak a gyógyításról szól, hanem az élet különböző fontos dolgairól, „létkérdései”-ről is: életcél/erkölcs (dharma), artha (vagyon), káma (élvezet), moksa (felszabadulás), újjászületés, lemondás, lélek (átmá), érzékkielégítés/érzékszabályozás stb.
Az ájurvéda előírásai az eredeti egészség megtartása érdekében
A dinacsarja (napi rutin): étrend/diéta, mozgás, higiénia, ürítés, éhség, szomjúság, alvás – ezek minősége, rendszeressége stb. A nemkívánatos pszichés késztetések megfelelő kezelése, féken tartása: kapzsiság, félelem, harag, hiúság, féltékenység, rosszindulat, túlzott ragaszkodás stb.
Ugyancsak a mentális egészség biztosítása a szadvrutta (etikus élet) által.
A ritucsarja (szezonális rutin) a hosszabb időszakok rutinja, mely az évszakok, időszakok változásához (mozgásprogram, tisztítókúrák, étkezési szokások változása) igazodik.
A vjádhi-ksamatva – az ellenállóképesség (mai szóhasználattal: immunitás) fokozása.
Szvaszthaszja szvaszthja raksanam: az egészség karbantartása (egészséges ember esetén).
„Health promotion” – ahogyan a modern népegészségtan tanítja: a betegségek időben történő gyógyítása, vagyis aturaszja vjádhi parimoksaha.
„Az élet tudományának nevezik azt, hogy az ember különbséget tudjon tenni jó és rossz élet, boldog és boldogtalan élet, értékes és értéktelen élet között, ez adja az emberi élet nagyságát.” (Csaraka-szamhitá, Szútra-szthána 1.41)
Ki marad egészséges az ájurvéda szerint?
Aki egészséges, erőszakmentesen előállított, a jóság minőségébe eső ételeket fogyaszt, főként az ő dósájának megfelelően, akinek egész életmódját a jóság minősége jellemzi (egyszerű, vallásos életet él, mentes a nagy izgalmaktól, hektikusságtól, kapcsolatait a szeretet hatja át). Egészséges marad, aki rendszeresen tisztítja, ápolja fogait, nyelvét, testét, ruháit, haját, körmét, szakállát, lábát, testnyílásait. Aki törekszik a lelki önmegvalósításra, az élet céljának megértésére, kontrollálja érzékeit, szabályozza pszichés (elmebeli) késztetéseit, beszédét, aki képes megbocsátani, aki felelősen gondolkodik magáról és gondoskodik családjáról. Fontos előírás és megfelel a mai egészségtudásunknak, hogy egészséges marad az, aki rendszeresen testi gyakorlatokat végez, aki nem nyomja el a test szükségleteit (kiürítések, tüsszentés, könnyezés, ásítás, csuklás, éhség, szomjúság, mély légzés). Az is fontos feltétel, hogy mértékletes legyen a testi örömökben, rendszeres a munkában, az alvásban. Például a kimerültség, sorvadás, asztma, köhögés, láz, hányás származhat a testi mozgásban, munkában való mértéktelenségből, rendszertelenségből. Az is fontos, hogy a kedvezőtlen eltéréseket, betegségeket időben kiegyensúlyozza, gyógyíttassa.
Cikksorozatunk következő részében a gunák és dósák témáját járjuk majd körbe.
Forrás: Jasomatí-nandana Dásza (dr. Tamasi József): Az emberi test és egészség tudománya: az ájurvéda. Tattva: Az egészség pillérei. XVI. évfolyam. 1. szám. 2013. 21-35.
tattva.hu
A cikksorozat első és második része itt érhető el: 1. rész, 2. rész
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola folyamatosan indít Ájurvédikus öngyógyítás és Ájurvédikus fitoterápia tanfolyamokat. További részletekért tájékozódjon az intézmény honlapján.